TALPONÁLLÓ SZIGET BESTOF #2 – PRESENTED BY CSÓNAKHÁZ
A Talponálló csapata a @talponalloradio instán történő 0-24-es közvetítésen felül minden nap rövid, ámde annál velősebb beszámolóval jelentkezik a 2022-es Sziget Fesztivál előző napjáról. A kérdések nap mint nap ugyanazok, a válaszok korántsem. A második nap volt utoljára hiányos a stáb, de a négyötöd, Zoli, Peti, Ádám és Luca ma is jelentkezik.
- Mi volt a nap legkatarktikusabb élménye?
Zoli: Amikor Ricsárdgíren az utolsó számra feljött Éva, és a szó legjobb értelmében megkergült a színpadon, ezzel akkora tombolást előidézve, amekkorát rég láttam fesztiválon.
Peti: Az, amikor tegnap este sokadjára is megéreztem, milyen tempóban változnak a dinamikák a Szigeten az egyszerre érkező nyolcmillió behatás miatt. A monumentális Bastille után olyan fáradt voltam, hogy olyan fél 11 magasságában azt hittem, hogy el kell hantolni valahol, aztán pár szó néhány hihetetlen vibeot sugárzó emberrel, pár szám egy fergeteges Ricsárdgír koncertből, és máris ott tartottunk, hogy akkor engem most lelőni se lehet hajnali négyig. Gondoltam én, aztán reggel hat lett belőle, és a Sziget összes DJ-setjének végigtombolása. Haladsz a Szigeten, egyszercsak elkap, elindulsz a csúszdán, és már nem is emlékszel, milyen fáradt voltál pár perce, úgy érzed magad, mint amikor bebikáznak egy autót.
Ádám: Az előző napi keserű hazaút után ma a legkatartikusabb élményem az volt, hogy egyszerűen haza tudtam jutni, és még a GoGoban is tudtam enni egy sajtos gyrost. Ami persze (mint mindig) borzasztó volt, de hát ehhez szoktunk hozzá az évek alatt.
Luca: Bastille-ra nem számítottam, hogy ilyen fergeteges bulit csap, földön fetrengve énekel, ugrált össze-vissza, kár, hogy hatalmas homokvihar volt és alig láttam ki a napszemüvegemből a koncert végére. Mondjuk még jó is, hogy nem láttam annyira, mert csak mérgesebb lettem volna Petire, aki koncertre rohanás közben megállt videózni a telefonommal és leejtette a porba, majd röhögve felém nézett, hogy láttam-e. Egy szó, mint száz, a lényeg, hogy ma reggel is a port takarítottam belőle.
- Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Zoli: Nagyon okosnak hittem magam, gondoltam, hogy jó sok időt spórolok majd azzal, ha a H hídon megyek be a Szigetre, így kihagyva a hévezést. Ehelyett sétálhattam 20 percet, és semmivel sem voltam bent hamarabb.
Peti: Amikor Osváth Zsolti youtuberrel találkoztunk, azt mondtam neki, hogy nagyon szeretlek, de rá se hederített, csak mosolygott. Amúgy mi az a hederítés, valaki tudja? Ja, a másik csalódás meg, hogy Luca nem kért tőlem bocsánatot, amiért olyan csúszós telefontokja van, hogy leejtettem az iPhoneját a járólapokra.
Ádám: A nagyszínpad designje, amire a második nap sikerült felfigyelni. A világ összes médiumában erről a színpadról és az előtte bulizó tömegről mutogatják a képeket. Értem én, hogy a minimál a divat, meg nem volt rá pénz, de ha megkértek volna minket, akkor a fele pénzből kicsit feldobtuk volna.
Luca: Ami teljesen kiábrándított a tegnapi nap folyamán, az az volt, hogy elfelejtettem, hogy kirúzsoztam magam és csak 5 sör után, miután megtöröltem a számat vettem észre, hogy a fél rúzsom lekopott, de mivel siettünk a koncertre, ezért csak a tömeg közepén tudtam visszarakni. Ehhez meg kellett állítanom a minket kerülgető embereket, nehogy fellökjenek, és csak még nagyobb katasztrófát okozzak.
- Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?
Zoli: Az eufória, hogy van hely a Szigeten, ahol lehet 900 forintért csapolt sört venni – ami alapesetben egy valódi katasztrófa lenne, de az itteni árak mellett egy csoda.
Peti: Vonulunk a Sziget fűszagú éjszakájában, V-alakban, mint a vadludak, erre egyszercsak szembebattyog kanári részegen Fábián Tamás, a Telex riportere, politikai művelődésem origója, és vele volt a Telex szerződtetett TikTokkere, Luca is, akivel kiderült, hogy BeRealről ismerjük egymást, úgyhogy hatalmas spanolás kezdődött mindkettővel. Zoliék megbeszélték a Sziget rejtelmeit Lucával, mi Fábián Tomival egy vidéki késdobáló szakmai mélységével megszakértettük a negyedik Fidesz-kétharmad rejtelmeit és a médiapiac problémáit, mindenki elvolt, az a lényeg. Vicces volt a kedvelt politikai műsoraim házigazdájával politizálni olyan állapotban, amire Szanyi Tibor is elégedetten csettintene.
Ádám: Kerestem a többieket a Bastille koncert közben, küldték a képet, hogy kb. hol állnak. Meg is találtam a helyet, de ott még állt több száz ember. Ilyenkor jön a következő, hogy keresel a képen valami különlegeset, hogy az majd közelebb vezet a többiekhez, és találtam is egy ronda, zöld, kötött halászsapkás lányt rögtön a kép előterében. (A sapka volt ronda, nem a lány!) Valahol a környékén lesznek. 10 perc tolakodás után odajutok a zöldsapkás lány mellé, a többiek sehol. (Kifejezetten szép a lány!) Mire megtaláltam őket, még két embert láttam ugyanilyen indokolatlan sapkában. Az egyik mellett tényleg ott álltak a többiek.
Luca: Folytatódott a toitoi wc-s incidensem: 5-ből 5 wc-be nyitottam be és inkább úgy döntöttem, hogy a hasamban elfér az a 4 sör. Majd kiizzadom.
- Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Zoli: Semennyit (Peti, ez egy béna kérdés).
Peti: Ricsárdgíren örök barátságot kötöttünk a kanadai Kyle-al, annak során elég sokat fejlődött az angoltudásom. Kyle három éve, a legutóbbi Sziget után vette meg az idei jegyét a barátaival, ám azok a covid alatt mind visszamondták a lehetőséget, Kyle viszont nagyon akart jönni, úgyhogy azt mondta, üsse kő, ÉS ELJÖTT EGYEDÜL KANADÁBÓL A SZIGETRE! Mekkora király! Az este hátralévő részében többször is összefutottunk, elég extrovertált gyerek, mindig más nemzetiségű lányoknak adott nyelvleckéket.
Ádám: A Bastille koncerten értettem a frontember szövegelését a számok között – már amikor lehetett hallani, és éppen nem vágta földhöz a mikrofont koncert közben, amiért az rosszul működött. Aztán a vokalista mikrofonjával nyomta tovább, de valószínűleg ez a malőr sokaknak fel se tűnt.
Luca: Most sajnos egyetlen egy mondatot mondtam egy cigit tarháló lánynak: “nem dohányzom”. Illetve még egyszer volt, hogy egy angol srác a fülembe ordibálta Bastille számait, de azt nem mondanám beszélgetésnek.
- Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Zoli: Azt az életveszélyes kerítésmászó manővert, amit hazafelé a hévállomáson leműveltem a hazajutás érdekében.
Peti: Lehet, hogy kirúgattam egy haveromat a Szigetes melójából, mert akármennyire is időben akart lefeküdni aludni, meggyőztem, hogy reggel hatig igyon velem. Mindez nem is lett volna nagy baj, csak nyolckor kezdődött a műszakja, befelé menet pedig találkozott a közvetlen főnöke tesójával, mikőzben az utolsó kortyokat próbálta kilefetyelni a tizedik söréből. Mármint a haverom. Dávid, ha visszajönnél, és kell sajtójegy, szólj!
Ádám: Ha már szülők, akkor aggódás – akkor azt nem mesélném el, hogy a covid után (közben?) a nagyszínpadnál összeálló, több tízezres, a világ összes nációját felvonultató tömeg milyen gócpont tudna lenni. Igaz, itt nehezen lehetne tartani a másfél méteres távolságot, de ha valaki nagyon ráér, kiszámolhatná nekem, hogy a 95 ezer ember másfél méter távolságra egymástól állva melyik Magyarországi település méretének felelne meg. A helyesen válaszoló vendégem egy bambira a Szigeten! (A kinti árak miatt mondhatom, hogy ez eléggé értékes nyeremény.)
Luca: Azt, hogy már megint vagy 6 fiúval bulizok egyszerre, úgy, hogy én vagyok az egyedüli lány. Pedig már igazán megszokhatná, hogy a legtöbb helyre a hárememmel megyek :D Ugyanitt lány barátokat keresek, pls help.
