TALPONÁLLÓ SZIGET BESTOF #3 – PRESENTED BY KRÚBI KONCERT & ZOLI CIKKÍRÓI LELKESEDÉSE

Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?
Zoli: Tegnap volt a Krúbi-koncert, ami nálam alapjáraton vinne mindent, főleg úgy, hogy a jól ismert, Viktoros-Feris szám kapott egy újabb verzeátírást, ami talán eddig a legjobban sikerült. Még úgy is, hogy nem volt teljesen befejezve! Ráadásul a napot a másik jelenlegi kedvencem, Azahriah indította a nagyszínpadon, akire kifejezetten kíváncsi voltam, mert a múltkori VOLT-os fellépése nem nagyon nyűgözött le. Szerencsére a tegnapi teljesen vitt magával, és hihetetlen flowba került az a meglehetősen nagy tömeg, amely már délután négykor a nagyszínpad előtt volt. Tulajdonképpen mindkét előadáson számtalan katartikus pillanat volt, azonban az abszolút csúcspontot nekem az a Justin Bieber adta, akit egyáltalán nem hallgatok, és a koncerten is csak azért álltam viszonylag előkelő helyen, mert Melissza mindenképp elől akart állni, és féltettük volna testi épségét, ha egyedül megy be a tömegbe. Szóval ezen a koncerten két, minden fölé emelkedő pillanat is volt: az egyik, amikor elindult a Baby című szám (amit még én is ismerek), és az alapból hype-olt tömeg egy még nagyobb fokozatba kapcsolt, a másik, nem is igazán katartikus, hanem inkább emelkedett, vagy monumentális pillanat pedig az volt, amikor a Lonely című számot énekelte – én ezt nem ismertem, de ott látszott Justinon, hogy teljesen együtt él a dallal, és hogy ez tényleg egy olyan szám, amivel ki akarta írni magából a múltat.

Peti: Rátok bízom, én nem tudok dönteni. „A” opció: a színpadi jelenlétben egyetlen nyár alatt is elképesztően sokat fejlődő Azahriah. Továbbra is tökéletes, CD-minőségben énekel élőben, és mostmár harcostársa, Desh pörgésével is felveszi a versenyt. Parádés koncertet dobott össze a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán – ismétlem, a Nagyszínpadán, az a srác, aki tavaly adott koncertet életében először, ezt azért gondoljuk át még egyszer. És betöltötte a teret. Számomra továbbra is ő az egyetlen olyan magyar előadó, akiben azt látom, hogy világsztár lehet. „B” opció: A Justin Bieber után tíz perccel, egy eldugott, hátsó helyszínen nagyszínpadnyi tömeget megmozgató Krúbi. Ez az ember továbbra is félelmetesen profin dolgozik, és még az Orbán és Feri kapcsolatáról szóló opuszának rezsicsökkentés-csökkentett verzióját is megírta, ami ma debütált. Van amúgy „C” is, egy random csávónak szétfújta a szél a köteg húszezresét a Csocsó Presszó előtt, és mivel segítettünk összeszedni, meghívott minket mindenre. Nálam amúgy a „C” nyert.

Ádám: Sose gondoltam volna, hogy ezt leírom, de a Krúbi-koncert nagyon jó volt. Mondjuk szerencsére, legalább is az én szerencsémre nem mindig értettem a szöveget, így néhány alpári kifejezésről lemaradtam. Petinek köszönhetően meg olyan volt, mintha az újévi bécsi filharmonikus koncertet néztem volna, ahol a kommentátor minden szám előtt elmondja a tudnivalókat és az érdekességeket az aktuális számról.

Melissza: Egyértelműen Justin Bieber! Nehéz szavakba öntenem, milyen érzés volt számomra. Talán a legjobb az, hogy hihetetlen, euforikus ámulatba ejtő. Engem legalábbis lenyűgözött, a fesztiválszüzességem elvesztésére a lehető legjobb helyre és koncertre jöttem. A hangja, az előadói képessége – minden tökéletes volt. Egy baráti társasággal is jóban lettem, akik szerint Sabrina Carpenter Wishes verziója voltam. Olyan cukik voltak, hogy kérés nélkül csináltak Justinról és rólam képet. Hálás vagyok, hogy átélhettem, ja és persze Zolinak is, a személyi bodyguardomnak, aki a sikoltozó, és rendkívül harcias lányok ellenére jött utánam, és végignézte velem a koncertet – ja meg persze azt, ahogy Justin teljes megjelenésével rabul ejt.

Luca: A legeslegjobb, amin meg is lepődtem, hogy Justin Bieber közben, a tömeg közepén volt hely. Addig ugyan át kellett küzdeni magad a tomboló 14 éves lányokon és fiúkon, de ha eleget verekedtél, hogy eljuss az 55. sorba, akkor már viszonylag szellős, karnyújtásnyi helyed lett.

Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Zoli: Őszintén szólva ezt most nagyítóval kellett keresni (a poron kívül persze), de a legnagyobb csalódás talán így a harmadik napra a magyar előadók hiánya. Természetesen tudom, hogy itt túlnyomórészt külföldiek vannak, viszont ez a két magyar fellépő/nap nagyon kevés. Nyilván vannak még magyar produkciók, de ilyen nagyobb lélegzetvételűekből ez az átlag.

Peti: Összeszedtünk egymillió forintnyi kamerát az ismerőseinktől, mert úgy volt, hogy bemehetünk Justin Bieberre a színpad elé képeket lőni, de két órával a konci előtt letiltották a lehetőséget minden sajtós számára, úgyhogy az este során kihasználatlanul őrizgethettük az egész hardverparkunkat. A másik meg az, hogy Krisz Rudi egyszerre volt Krúbival, így lemaradtunk – Rudi, remélem ettől még megmaradhat a homokba rajzolt szerelmünk!

Ádám: Nyilván a szervezőknek jó, de nekem nagyon rossz volt, hogy iszonyatosan sokan voltak tegnap a Szigeten. Mikor ment a hét fellépője a Nagyszínpadon és egymást ölték az emberek egy minél jobb insta storyért, közben a Sziget kettes számú főutcáján is olyan tömeg volt, hogy lehetetlen volt közlekedni. Ez azért is volt baj, mert csak nagyon lassan lehetett elérni a Csónakházba az akciós frissítőkért.

Melissza: Egyértelműen az, hogy nem lehetett fotózni a koncert alatt. Nagyon csalódottak voltunk, hogy Justin koncertje előtt 2 órával az a papír fogadott minket, hogy a teljes koncert alatt nem fotózhatnak a sajtósok.

Luca: Az, hogy Krúbin még többen voltak, mint Bieberen. Kevesebbet láttam belőle, mint a főprodukciós fellépőből.

Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?
Zoli: A tegnapi napot úgy kezdtem, hogy jó, engem ma csak Azahriah, meg Krúbi érdekel. Meg Justin Bieberre távolról ránézek. Na ehelyett az lett, hogy Azahriah után már egy padon találtuk magunkat egy önkormányzati képviselővel, akivel egy óra alatt kb. a világ és az ország összes dolgát átbeszéltük. Utána valahogy visszakavarodtunk a nagyszínpad elé, ahol éppen Meute kezdte a koncertjét, és a tömeg olyan gyorsan zárt körbe minket, hogy inkább a maradás mellett döntöttünk. És nem is bántuk meg, a számomra teljesen ismeretlen francia előadó egy nagyon egyedi hangulatú koncertet adott. Innen aztán a vurstlinál kötöttünk ki, ahol alig volt időnk kivárni a sort a diótörős játékhoz, mert máris vissza kellett menni a nagyszínpadhoz, ahol háromnegyed órán belül kezdett Justin Bieber. A nagyszínpad előtt már ekkor gigászi tömeg volt, és az emberek csak jöttek, jöttek, és jöttek. A napot végül Krúbival zártuk. Nagyjából fél 1-kor kerültem vissza a Csónakház padjaihoz, ahonnan hatkor indultam el, és azon gondolkodtam, micsoda órák voltak ezek – a Szigetből mindössze egy délután és egy este, de az biztos, hogy ilyen élménycunami máshol nem érhet.

Peti: Az, hogy Azahriah-n viszont a sokéves rádiós munka után most hivatalos fotósok voltunk! Életemben először csináltam koncertképeket, most figyeljetek, ezeket én csináltam, pörög a flex!

Ádám: Most itt mondhatnám, hogy az, hogy elmegyek egy Krúbi koncertre, vagy az, hogy megismerkedünk az amerikai celebvilág magyar tudósítójával, vagy hogy egy vidéki képviselővel folytatok békés politikai beszélgetést (ami engem ismerve tényleg meglepő), de még az is simán belefért a napba, hogy volt, amikor egy beszélgetés során viccből azt állítottuk, hogy székesfehérvári lakosok vagyunk, és úgy beszélgettünk az éttermekről és kocsmákról, mintha egész életünkben ott nőttünk volna fel.

Melissza: Maga a flow, mindenki eszeveszett jól néz ki és extra. A párok egymásra ragasztgatják a koncert előtt a csillámokat, miután a vándorvurstli játékainál diót törtek, és tesztelték a reflexeiket.

Luca: A Krúbi-koncert elején a barátaim azt mondták, megkeresik Peti sátrát, mivel oda rakták le a pulcsijukat. A koncert végeztével elindultunk vizet szerezni, és sétáltunk a sátor felé, miközben felhívtam a barátaimat, hogy merre vannak. Kiderült, hogy a másfél órás koncert ideje alatt sem sikerült megtalálniuk a sátrat, viszont cserébe az egész szigeten keresték.

Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Zoli: Semennyit. Ez most már elvi kérdés.

Peti: Valahogy tegnap inkább magyarokkal sodort össze a sors, de az angolszász popkultúráról sokat tanultam, mert összebarátkoztunk egy sajtós hölggyel, aki Hollywoodban dolgozik, és elmesélte nekünk az összes Oscar, GoldenGlobe, és egyéb esemény háttérinformációit. Mindezt egy korsó Arany Ászok árnyékában. Amúgy már magabiztosan haverkodok angolul bárkivel, Sziget végére meglesz az angol C1!

Ádám: Egyszer sikerült megszólalni angolul, legalábbis amire emlékszem, amikor a sajtóirodában sikerült összeveszni a francia tudósító srácokkal, akik szabadon értelmezték a zárható értékmegőrző szekrény birtokbavételi szabályzatát. Gondolták, egész hétre stoppolják a szekrényt, még ha úgy van, üresen is. Mi pedig a Justinra hozott, egy dokumentumfilm forgatására is elegendő kameraszettel a kezünkben álltunk, míg ők a pólóikat pakolgatták az értékmegőrzőbe. Jah, am azt is angolul kellett elolvasni, hogy nem mehetünk be a Justin Bieber koncertre a fotósok számára fenntartott helyre. Mondjuk azon nem csodálkoznék, hogy minket kitiltanak valahonnan, de most mindenkit kitiltottak.

Melissza: Leginkább az olasz utazásom alatt belém ivódott bocsánatkérést használtam tegnap, amit szinte már magyaroknál is bevetek. Ezen kívül egy afgán lánnyal beszélgettem Justinra várva, először megkérdezte, milyen nyelven beszélek, mert annyira gyönyörű, majd beszélgetésbe elegyedtünk.

Luca: A Magic Mirror volt a tájékozódási pontunk, hiszen ez a színpad esik legközelebb a sátorhoz, ezért megbeszéltük, hogy a kedves elveszett barátainkkal a bejárata előtt találkozunk. Ameddig ott álltunk, odajött pár külföldi srác, hogy adjunk tanácsokat hogyan tudnának beszökni holnap a szigetre, mivel csak napijegyük volt.

Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Zoli: Talán azt a fajta étrendet, amit az elmúlt három napban követtem. Konkrétan a csónakházas rántotthúson éltem, és a mellékes fogyasztásom is csak jópár sörben mutatkozik meg, szóval ha legközelebb megyek haza, légyszi, mindenképp sopszkát csinálj, Anya! ❤ Mást nem merek írni, mert a tegnapi beszámolót olvasva rögtön rámírt, hogy „milyen kerítésmászás?!!!”

Peti: Egész este random lányokat zaklattam, hogy valakire végre rásózhassam a Minnie egeres fejpántot, ami már ki tudja, hogyan, de a fejemre került. Többen hittek szatírnak a hátulról való közeledés miatt, ja meg reggel egy félszáraz kiflit is rá akartam tukmálni idegen emberekre, mert nem voltam már éhes, és kidobni sem akartam, na akkor meg valami kiflin keresztül dzsinázó ragadozónak tarthattak. Mindkét projekt során elutasításról elutasításra gázabbul éreztem magam, és hát volt jópár, de ez sem tántorított el, végül mindkét vonal megoldódott. Csak már félnek tőlem az emberek, jaj megint jön az a virágfüzéres nyomorult, tuti ránk akar sózni valami hülyeséget.

Ádám: Hogy a tegnap feladott feladványomat (melyik az a magyar település, amelynek a mérete megfelel 95 ezer, egymástól másfél méter távolságra álló Szigetlakónak) nem nagyon sikerült kiszámolni. Talán kicsit rá kéne gyúrni a terület mértékegységeire. De szerencsére az űrmérték az megy, azzal nem volt gond.

Melissza: Egyrészt az, hogy megint ennyi srác közé keveredtem, másrészt az, hogy a rendkívüli porallergiám ellenére sikerült a legjobb helyen kikötnöm, hogy elhasználjak egy egész csomag zsepit. Sebaj, következőre már lesz nálam kendő, orrspray és allergia gyógyszer is. Nem hagyom, hogy ez álljon az utamba!

Luca: Anyukámnak nagyon nem szeretném elmesélni, hogy 3 napja fejlesztek ki egy házi készítésű biológiai fegyvert a konyhám mosogatójában. Ennek ellenére ma sem fogok elmosogatni, de ez titok. Ha valaki kedvet érez rá, ne tartsa magában, átjöhet, és még fizetek is érte, hogy elmosogassa a koszos edényeket.