TALPONÁLLÓ SZIGET BESTOF #4 – PRESENTED BY LEWIS HAMILTON

Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?

Zoli: Lewis Capaldi koncertje. Úgy maga az egész. A csávó felmegy a színpadra, és azt hiszed, valami technikus jött még fel gyorsan kezdés előtt megnézni a kábeleket. Legalábbis én ezt gondoltam, ami életem második legnagyobb tévedése azután, hogy megraktam a Frankfurtot a Real ellen még a hét elején, de ez mindegy. Szóval Lewis Capaldi. Hihetetlen volt az a zene (de inkább így, hogy ZENE) amit tegnap hallhattunk, miközben lebukott a nap. Számomra énekhangban és személyiségben is magasan ő vitte a prímet. Itt nem volt alap, amire ráénekeljen, ő nem motyogott a mikrofonba, és itt nem volt mismásolás lagymatag beatekkel. Ez tényleg zene volt. Mindezt úgy, hogy a színpadon nem csak a sztárt, de az embert is láthattad – ami pedig külön öröm.

Peti: Lewis Capaldi megjött, fölment a színpadra egy sima fehér pólóban, megjelent a kis kövérkés testével meg a zilált hajával, és akkora koncertet adott, hogy úúúúúúristen, ki ez a sráác??? Nem annyira tudtuk előtte, de földhöz vágott mindenkit, brutálisan jó volt. Minden dal között egy fél standup, néhány oltás az utána következő Calvin Harris-nek, aztán egy olyan elképesztő éneklés, hogy leszakad a fejünk. Ez a srác egy zseni.

Ádám: Lehet mondani, hogy Calvin Harris csak egy DJ, aztán beteszi a pendriveot (jah, már nincs olyan, akkor csak lejátsza a felhőből), mindig vannak ezek a hangok, hogy mit keres egy gépzenész a Nagyszínpadon, de az ott felvonultatott hang-, fény- és színpadtechnikán különleges élmény végigtáncolni azokat a számokat, amiket amúgy Spotyn hallgathatnál meg egy fülesen keresztül. Nagy élmény volt, pláne, hogy most nem az Auchan parkolóból hallgattam a koncertet, mint ahogy pár éve pont úgy jött ki a lépés, pedig akkor is be akartam érni a kezdésre.

Melissza: Kétségtelenül Lewis Capaldi!! A fesztiválra vezető úton még a nevét se tudtam megjegyezni, aztán szerencsére ezt egy akkora viccsorozat követte a nevéből adódóan, hogy egész koncert alatt ezeken nevettünk. Újabbnál újabb kreálmányok születtek, talán a kedvenceim Luis Fonsi, Louis Vuitton és Louie Tomlison voltak. Az utóbbit amint kifejtettük, Lewis elkezdte énekelni a One Direction legikonikusabb számát! Na de azért ejtsünk szót magáról az énekesről is – playback nélkül, ha úgy volt, egyetlen gitár kíséretével nyomott le egy olyan elképesztő koncertet, ahol mindenki énekelt, abszolút hozta a hangulatot. A nézőtér szinte életre kelt. A srác végig stand up-olta az estét, még egy rajongója Be Real-jét is elkészítette a színpadon. A 3. szám után szerencsére rájöttem, hogy az előadót magát nem ismertem, de a dalait már annál inkább.

Luca: Későn mentünk be a fesztivál területére, ezért nem volt időnk alkoholizálni, bent ittunk kettő sört, és ezután úgy döntöttünk, hogy elkezdünk hülyéskedni. Pacsigyűjtő versenyt játszottunk, minden egyes mini színpadhoz odarohantunk, első sorban táncoltunk, a lehető legviccesebben. Kitaláltam, hogy elkezdek catwalk-ozni, viccből a Sláger FM színpad legelső sorában vonultam végig, és az emberek félreálltak, tapsolva ujjongtak a show láttán. Nagyon vicces volt.

Mi volt a nap legnagyobb csalódása?

Zoli: Talán az Alan Walker koncert. Na de nem Alan Walker miatt, hanem szerintem az idei Sziget első igazán inkompetens döntése miatt, miszerint tulajdonképpen az egyetlen igazán nagy nevet 11 után nem a nagyszínpad utáni lehető legnagyobb helyre teszik, hanem egy közepes sátorba. Ez már csak azért is volt külön érthetetlen, mert amikor mentem haza kettő körül, akkor a FreeDome-ban alig voltak, míg a harmad akkora TicketSwap sátorban egymást taposta a nép.

Peti: Eh, szóval így utólag kicsit sajnálom, hogy olyan irdatlan részeg voltam, hogy majdnem elpusztultam, és a Calvin Harris alatti sörözés után egy gyors vágással hirtelen reggel lett. Ez persze nem a fesztivál hibája, de Alan Walkert azért megnéztem volna – mindegy, biztos jól éreztem magam, az elmondások alapján legalábbis. Mondjuk úgy hallottam, hogy Alan Walkeren helyem úgyse lett volna, maximum olyan távolságban, ahol már amúgy sem látom a színpadot a Föld görbületétől.

Ádám: Valahogy mindig világos lesz a Szigeten, mire hazaindulás van, de ez az utazás dolog tényleg nem nagyon jön nekem össze ezen a fesztiválon. Maradt a szokásos felállás: séta át az összekötőn. Amúgy nem értem, mire én Aquincumra érek, mindig elviszik az utolsó Lime-okat. Tudom, le lehet foglalózni előre is; azt hiszem, ma kipróbálom ezt a lehetőséget.

Melissza: Alan Walker koncertje sajnos a szervezőknek és a tolongó tömegnek köszönhetően elvette a kedvemet a tegnap estéről. Kicsi színpadra szervezték, így a tömeg a kajás pultokig állt, felverve az összes port, ami számomra meg kedvezőtlenebb volt – teljesen élvezhetetlenné vált az egész. Sajnálom, mert a fáradtságom ellenére kiváncsi voltam rá, de sajnos a 8. szám után eljöttünk.

Luca: Határozottan az, hogy nincs kólás mikulás. Legutoljára Szigeten volt egy karácsony tematikájú stage, ahol mindig karácsonyi zenéket játszottak, esett a műhó, és volt egy mikulás, akivel, ha csináltál képet, kaptál ajándékba egy hűsítő, hideg Coca Colat. Az annyira jó volt, és ez most nagyon hiányzik. Kólás Mikulást a Szigetre megint!

Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?

Zoli: Talán az, hogy Petivel Beton.Hofi koncertje előtt szétváltunk (akkor még egész jó állapotban volt!), aztán mikor véget ért a koncert, és megkerestem a szétszéledő tömegben (amúgy egész koncerten kb. 10 méterre álltunk egymástól) már egy makákó részeg Petit találtam, midezt úgy, hogy amikor megérkeztünk a koncertre, nem volt nála alkohol. Na mindegy is.

Peti: Vannak előadók, akiket nagyon vársz, vannak, akik közömbösek, és vannak, akiket kifejezetten nem szeretsz. Na, a Szigeten a legutóbbi kategória koncertjére is lehetőséged van eljutni, mert odasodor az élet – bőven voltak fenntartásaim Beton.Hofival szemben, de végigtomboltam. A szó legjobb értelmében – annak ellenére, hogy továbbra sem fogok naphosszat sorban állni a Budapest Parkos jegyeiért –, be kell látnom, hogy ez a srác valami egészen leírhatatlan színpadi jelenléttel rendelkezik. Brutál tehetséges.

Ádám: A por most már a Sziget egyik új ismertetőjegye lett. Lehet látni róla sok képet, de a tömegben átélni érdekes élmény, fogalmazzunk így. Pláne úgy, hogy Calvin Harris egy-egy veretősebb dropja után kapkodni kellett a levegőt. Igazából jobban belegondolva mégiscsak egészségesek azok a hajnali hazaséták az összekötő hídon, picit talán tisztul a tüdő (meg a fej is).

Melissza: Egyrészt az, hogy a Szigetnek köszönhetően újabbnál újabb előadókat ismerek meg, másrészt pedig, hogy a leghihetlenebb pillanatokban, éppen Calvin Harris koncerten egy félmeztelen fiúbanda elkezd lökdösődni, majd felismerem, hogy basszus ezek a volt sulis társaim. Így még jobb volt Calvin Harris, hogy ők is ott voltak.

Luca: Calvin Harris közben a mellettem álló lánytársaságon látszódott, hogy már nem szomjasak, szó szerint estek, keltek, és az egyik lány egy földön fetrengése közepette elhagyta a telefonját. Teljesen kétségbe esve kereste már egy 5 perce, mikor megláttam egy bulizót egy telefonnal a kezében, aki hangosan mondta, hogy úristeeeen talált egy iphone-t, és teljesen megörült neki. Én azonnal összeraktam a sztorit, és szóltam neki, hogy arrébb van egy lány, aki kereste a telefonját. Odamentem a lányhoz, és szóltam neki is, biztos, ami biztos, mert a kedves bulizó nem úgy tűnt, mintha vissza akarná adni a telefont. A lány teljesen megörült, hálálkodott, az egész társaság elkezdte hősként ünnepelni a megtalálót, mindenki ölelgette, puszilgatta és meghívták egy italra is. Nekem meg se köszönték, pedig nélkülem nem találták volna egymást, arról nem is beszélve, hogy a hős megtaláló reakcióiból ítélve nem is biztos, hogy vissza akarta adni. 😅

Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?

Zoli: Azt mondtam, hogy erre végig azt fogom mondani, hogy semmit, mert ez egy béna kérdés, de Lewis Capaldi stand-upjaiból a számok közt ellehetett kapni pár új szófordulatot.

Peti: Az első nap hülyültünk pár mondat erejéig a holland sátorszomszéd társaság három leányzójával, aztán egyszercsak elkezdtek velem iszonyatosan flegmázni. Na, tegnap nem tudom, mi történt, de valahogy ismét hatalmas haverok lettünk, és több, mint egy órát piknikeztünk közösen, átbeszéltük a bolygó összes témáját, és úgy pörgött az angolom, mintha kötelező lenne. Amúgy egy baj van, hogy ha sokat beszélek angolul, átáll az agyam, és esküszöm elfelejtek magyarul beszélni. Én egyszerre csak egy nyelvet tudok. Még jó, hogy nem mondjuk törökül kell megnyilvánulnom, jó szar lenne, ha csak úgy tudnék.

Ádám: Kedvencem, hogy alapból mindig angolul szól az ember mindenkihez. Kisebb-nagyobb nyelvtani hibákkal teletűzdelt mondatokban megbeszéljük, hogy akkor a sörpad végén még pont van három hely, ahova leülhetünk, mert ő amúgy várja a barátait, akik éppen sorban állnak, szóval ne foglaljuk el az összes helyet. Aztán ebben a pillanatban jönnek az imént említett barátok, és odakiáltják, hogy „gyere már, ne üljünk le, mert elkésünk a koncertről”. A lány föláll, még valahogy lefordítja nekünk angolra, amit az előbb hallottunk magyarul, és elsiet. Mi pedig egy kedves bye-bye-al búcsút veszünk tőle.

Melissza: Na végre. Tegnap a Szigetre menet Ádámmal és Petivel, amikor épp képet akartunk készíteni a buszon, Peti gondolt egyet és megkért rá egy srácot. Kiderült, hogy a srác Angliából jött, iráni származású, peti és én egymást váltva beszélgettünk vele, és próbáltuk elmagyarázni, hogy vajon miről is szól valójában a Talponálló – több-kevesebb sikerrel felfogta a srác. Jó, sajnos valójában nem igazán értette:(

Luca: Mivel a magyarok lakta Csónakházban töltöttük az időnk nagy részét, ezért csak pár külföldinek tanítottunk magyar szavakat.

Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?

Zoli: Luca tegnap azt írta, hogy három napja fejleszt biológiai fegyvert a mosogatójában. Én is hasonló cipőben járok, viszont ez a három nap inkább tíz, és attól tartok, hogy a kupac alján a lakótársam egyik tejfölös tányérja van.

Peti: Igazából sajnos már elmeséltem neki, hogy tegnap hogyan sikerült úgy benyesnem, hogy azt mutogatni kéne a Nemzeti Múzeumban. Mármint azt a részét meséltem el, amire emlékszem. Szóval nem lett nagy a telefonszámlám.

Ádám: A világzenei műveltségem nem tart azért olyan magasságokban, hogy sok zenekart, vagy zenészt ismerjek a Szigetről. Aztán tegnap egy előadót pont ismertem – viszont egy nagyszínpadnyi ember gyűlt össze Alan Walker szettjére a Party Aréna sátorba. Vagyis a környékére, a környező utakra. Szóval nem mesélném el anyukámnak, hogy volt valaki, akit ismertem, és arra se tudtam igazából elmenni, mert jogosan tenné fel a kérdést, hogy akkor minek mész ki a Szigetre, ha nem is ismersz senkit. Hosszú lenne kifejteni, hogy valójában miért is megyek, és hogy ez igazából nem is a fellépőkről szól.

Melissza: Talán még mindig a porallergiám, plusz, hogy tegnap a kivágott felsőmet semmivel sem takartam el:) Bocsi, anya, innen is.

Luca: Azt igazából senkinek se mesélném szívesen, hogy a fellépők és koncertek látogatása helyett az este 90%-át a Csónakházban töltöttük már megint. Konkrétan akár csak oda is vehettünk volna heti bérletet.