TALPONÁLLÓ SZIGET BESTOF #5 – PRESENTED BY KÓLÁS MIKULÁS

A Talponálló csapata a @talponalloradio instán történő 0-24-es közvetítésen felül minden nap rövid, ámde annál velősebb beszámolóval jelentkezik a 2022-es Sziget Fesztivál előző napjáról. A kérdések nap mint nap ugyanazok, a válaszok korántsem. Zoli, Peti, Ádám, Luca és Melissza nekikezdett a Sziget utolsó napjának – de nem hagynak titeket beszámoló nélkül az utolsó előtti napról sem.

Mi volt a nap legkatartikusabb élménye?

Zoli: Előre irányzom, hogy a mai válaszaim nem lesznek a legvelősebbek – annak ellenére, hogy tegnap már fél kettő körül elindultam itthonról, valahogy a Csocsó Presszónál elakadtam, és Petivel háromnegyed hat magasságában sikerült csak onnan tovább indulni. Szóval Katarzis. A csapat nagy részét nem érdekelte Tame Impala előadása, mi Melisszával mégis úgy döntöttünk, hogy ugyan 20 perc késéssel, de benézünk. És amit kaptunk, az a Sziget legnagyobb vibeolása volt. Az első 10 percben nem értettük, mi történik, de ahogy jöttek egymás után a számok, úgy vettük át mi is a zenekar hangulatát, mindamellett, hogy talán az elmúlt öt nap leglátványosabb színpadi showját kaptuk – olyan fényjátékkal, amiért azt mondom, megérte, hogy az oldalsó kivetítőkön nem mindig volt kép (ami elsőre igen zavaró volt).

Peti: Nyilván ma is csodálatos volt Anne-Marie, de számomra az igazi katarzist az jelentette, amikor Ádámmal a koncert után baktattunk a Csónakház felé, és megláttunk egy DJ-t, aki előtt senki sem bulizott, tök üres volt a tér. Mi azt mondtuk, hogy na jó, a Szigetről senki sem távozhat rossz szájízzel, úgyhogy Usain Bolt pekingi első húsz méterét lenyomó idővel sprinteltünk be a helyre, hogy aztán összecsődítsük a fesztivál legaktívabban táncoló tömegét a random idegenekből. Elképesztően nagyot mentünk rajta, majdhogynem eltörpül mellette az a brutális UFO-koncert, amin totálisan egyedül csapattam éjjel kettőkor. Mármint a társaságból egyedül, idegenek azért voltak.

Ádám: Nincs mit tenni, terjed a KÓLÁS MIKULÁS. Kár, hogy csak a Sziget célegyenesében jutott eszébe Lucának, hogy terjeszteni kell az igét. Most nyilván senki sem érti, hogy ez mit jelent, és ezzel magunk is pont ugyanígy vagyunk. Persze valami jelentéstartalma van a dolognak, legalábbis Luca szerint, de az mindegy is, jó csak úgy az éterbe kiáltani. Ha kint vagy a Szigeten, és olvasod ezt a bejegyzést, akkor csatlakozz! Mindenki hülyének fog nézni, de hát ez a dolog szépsége. (Megoldás a tegnapi cikkben! – a szerk.)

Melissza: Anne-Marie nagyon jó showt csinált. Bolond személyiségével nemcsak színessé tette koncertet, hanem aláírta a színpadra dobott dolgokat is. Azt hittem, ezután már csak lightos lesz az este, de akkor jött az Animal Canibals, ami olyan hangulatot hozott, hogy az eszméletlen. 6 évesektől 60 évesekig megtalálható volt minden korosztály. Nagyon meglepődtem, hogy a szinte velem egykorúak hogy tolják a szövegeket. A duónak nagy híre van, bár én össz-vissz két számot ismertem – mégis azt mondhatom, hogy hangulatteremtés szempontjából toronymagasan hozta ezt az estét. Külön pluszpont a Freestyle tánckarának, akik a Takarítónő c. számot még elképesztőbbé tették.

Luca: Az egész Sziget Fesztivál területén tegnap találtam meg a legjobb produkciót. Ez nem volt más, mint a Magic Mirror légtornász show-ja – annyi embert nem láttam még betömörülni oda. Jobban kellett verekedni a jó helyekért, mint Justin Biebernél.

Mi volt a nap legnagyobb csalódása?

Zoli: A tegnapi nap rövidsége miatt nem sok ilyen volt. Talán csalódásnak lehet nevezni azt, hogy mindenki mondta, hogy Anna Marie milyen jó, ám bevallom, nekem nem jött be. Annak ellenére, hogy maga a hölgy nagyon aranyos volt a színpadon.
Peti: A Lóci Játszik koncertje alatt megkaptam a mikrofont Lócitól, hogy egy refrénben énekelhessek, én toltam neki, a közönség tombolt, de senki nem készített videót az esetről. Pedig amint vége lett az eseménynek, az első csendesebb pillanatban elüvöltöttem magam, hogy „VALAKI FÖLVETTE, AHOGY ÉNEKELEK?”, de hát semmi. Ez az egyik bajom, a másik meg a szoki – annyi por van, hogy már nem merték meghívni Curtist.

Ádám: Sajnos a Sziget tudósításán kívül más munkákban is meg kell felelni, így tegnap korán haza kellett indulnom a porfelhőből. Igaz, csak az előző napok viszonylatához képest korán, mert azért bőven elmúlt már éjfél, mikor kiléptem a feldíszítetlen K-hídra. Pedig az UFO-koncertet még meghallgattam volna. Fontosnak érzem itt a végén azért kijelenteni, hogy az nem sajnos, hogy van munkám, sőt!

Melissza: A tegnapi este folyamán külön csalódás nem ért, maximum az, hogy sajnálatos módon nagyon nem tudtam Tame Impala koncertjét hova tenni. Ezt tényleg csak beállva lehetett volna a részemről élvezni.

Luca: Már lassan 4. napja meg szeretném találni a lumináriumot, ami egy hatalmas sátor tele fényekkel és nyugtató zenével, nagyon érdekesen néz ki belülről. Bárkit megkérdezünk, nem tudja, hogy hol van, pedig elvileg van. Mint a titkos toitoi wc-s buli.

Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?

Zoli: Az egész tegnapi délutánom, annak ellenére, hogy nem a Szigeten történt – viszont Sziget nélkül nem lett volna. Mint fentebb írtam, a fél kettes indulás után nem sokkal később már a Csocsó Presszóban ültünk Petivel, akinek sikerült egy igazán ízléses virágkoszorúval a fején megjelennie, emellé pedig egy kacsás nyakkendő viselését imitáló pólót felvennie, ezt az öltözéket látva pedig a mellettünk lévő asztalnál rá is kérdeztek, hogy a Szigetről jövünk-e. Innen talán életem első igazi kocsmás beszélgetése vette kezdetét, amiben 3 random csávóval sikerült kibeszélnünk a világ összes dolgát, mialatt Peti a tegnapi cikket állította össze. Ahogy haladtunk előre az elfogyasztott fröccsök számában, úgy lett egyre barátibb a hangulat. A tudás kölcsönös megosztásának a lassan kezdődő Anne-Marie koncert, és a szintén hamarosan kezdődő Fradi meccs vetett végét – ugyanis kiderült a frissen szerezett barátainkról, hogy Fradi ultrák, és éppen a tegnapi Fradi-Videoton meccsre tartanak. Azon belül is a VIP-páholyba. Elválás előtt még mondta Petinek, hogy együnk valahol, mire a helyi kollégák ajánlották nekünk az 5 percre lévő burgerezőt, ahol állításuk szerint Óbuda legjobb burgerét kapni. Igazuk volt.

Peti: A különböző kultúrák találkozása tegnap a Csocsó presszóban következett be, amikor a cseppet sem LMBTQ-párti, ámde annál jobb arc, meccsre igyekvő FTC-ultrák találkoztak a környék összes virágfüzérében, és a környék legfeminimebb szettjében megjelenő Petivel. Miután letisztáztuk a viszonyokat, és azt, hogy nem minden arany, ami fénylik, akkora barátságot kötöttünk, hogy a következő három óra a közös vedelésről és világmegfejtésről szólt, alig értünk be a Szigetre. Mondjuk kár lett volna lemaradni, mert – ha már foci – egy PSV-mezes fiúval is összesodort a sors, akinek egyből bedobtam, hogy remélem, ismeri a méltán híres exjátékosukat, Balázs Dzsudzsákot, de nem voltam felkészülve arra, hogy a holland srác továbbra is istenként tiszteli, és negyedórán át tartó ódákat zeng a magyar labdazsonglőrről.

Ádám: Igyekeztünk Annamari (majd Peti utólag tuti ideszerkeszti, hogy nem is így kell írni, hanem Anne-Marie) koncertjére (nem is – a szerk.), mondjuk azt túlzás azért mondani, hogy siettünk, úton voltunk a Nagyszínpad felé. Eddig a Szigetes jelenlétem legfőképpen a Nagyszínpad, Csónakház, PartyAréna, Sláger FM-színpad által határolt négyzetbe esett, de egyszercsak szembe jött egy Lóci Játszik-koncert, aminek nagyon megörültem, hisz tudtommal ismerem egy számát, és ahogy ezt kimondtam, érkezett is az általam is ismert slágerük. Rögtön első sor, pacsi az énekessel, tombolás, stb. Peti még énekelt is a mikrofonba, én meg jól nem vettem fel. Tuti leírta ő már ezt, tippre ez volt a napjának a csalódása.

Melissza: Megint az Animal Canibals-szel jönnék: iszonyatosan jó volt őket hallgatni, külön plusz, hogy állandóan beleillesztették a Sziget szót a dalaikba. Valószínűleg, ha idén nem jövök el a Szigetre, sosem tapasztalom meg, milyen rájuk bulizni.

Luca: Hazafelé a héven elkezdte egy francia társaság énekelni a Backstreet Boys-tól az I want it that way-t. Kezdetben még csak halkan dalolásztak, majd poénból mi is elkezdtük jó pár sorral arrébb énekelni, és amikor leszálltunk a hévről, teljesen eszkalálódott a helyzet, az egész, hévről hömpölygő tömeg ordította. Ki is szerettem volna rakni a videót, csak közben rájöttem, hogy olyan hamisan énekeltem, mint még életemben soha.

Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?

Zoli: Semennyit. Kocsmai szakzsargonokat tanultam.

Peti: Úgy küzdök ezzel a magyar nyelvű cikkel, mint az igazán nagy politikusok a fajkeveredéssel. NEM TUDOK FOGALMAZNI, angol lettem, kész. Mondjuk abból a lehető leggyengébb fajta, de tényleg teljesen átálltam. Tegnap a Fülöp-szigeteki Exequiel és a sátorszomszéd, holland Fleur társaságában lelkiztünk egy órát, elképesztően gördülékenyen fejezem már ki magam a 200 szavas szókincsemből.

Ádám: Annyira menő partyszemüveget szereztem egy angolul kommunikáló lánytól az Animal Canibals-koncerten, hogy talán még instastoryba is kiteszem, ahogy táncolok benne, majd nézzétek meg. Amúgy amellett se menjünk el szó nélkül, hogy egy külföldi az első sorok egyikében tombolt a kicsit lassan kiöregedő rapperpáros műsorára. És csak hogy lássátok, mekkora hatással volt rám a pár nappal ezelőtti Krúbi koncert: az Animal Canibals rendszerkritikus szövegeiről rögtön Krúbi jutott eszembe. 20 évvel ezelőtt valószínűleg hasonló megőrülés volt a koncertjeiken, mint most Krúbién. És ők már háromszor voltak nagyszínpados előadók. Van egy tippem: jövőre Krúbi is az lesz.

Melissza: Sajnos tegnap egy szót sem beszéltem angolul. Bár, ha ez annak számít, Anne-Marie számait lenyomtam angolul!

Luca: Megismerkedtünk egy holland párral, akik azt mesélték, hogy ők nem értik, hogyan, de valahogy folyton a Magic Mirrorban kötnek ki, és a nagy fellépők helyett is inkább ott vannak. Vannak olyan emberek, akiknek elég lett volna kiváltani a bérletüket egy-egy helyszínre, és akkor sokkal olcsóbban megúszhatnák. Valakiknek meg elég lenne csak a Csónakházba, ugyebár.

Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?

Zoli: A Csocsó Presszóban lévő fogyasztásom, és az, hogy milyen sokat ettem a burgerezőben.

Peti: Az egyébként hatalmas Animal Cannibals koncert közben elfelejtettem, hogy egy korsó sör van a kezemben, úgyhogy elkezdtem ugrálni (olyan lendülettel, mint amiket az instastorykban is láthattok), és annak rendje és módja szerint be is terítettem a környék összes emberét csapolt Arany Ászokkal.

Ádám: Azt büszkén vállalom, hogy a kollégáimhoz képest én minden nap elmosogattam, és nem kísérletezek biológiai fegyverek előállításával. Viszont ide olyat kell írni, amit nem mondok el. KÓLÁS MIKULÁS, ezt inkább nem mondanám el, hogy indokolatlan hülyeségeket ordítok random a Szigeten. Azért remélem, nem tudja meg, hogy ma is ezt fogom csinálni.

Melissza: Hm, kétségtelenül azt, hogy tegnap már harmadjára akartam kölcsönkérni Zoli pulcsiját, mert lusta voltam pulcsit hozni. Nyugi Zoli, most már fel vagyok készülve<3

Luca: Azt, hogy milyen életvitelt folytatok ezekben a napokban. Alig alszom, alig van időm enni. Konkrétan az átlagos alvással töltött óráim száma az elmúlt napokban 4 óra/nap. Tegnap alvásparalízisem volt, nem tudtam felkelni, bármennyire is akartam. Álmomban már azt álmodtam, hogy elkezdtem készülődni a Szigetre, miközben a valóságban még fel sem keltem.