A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

TALPONÁLLÓ SZIGET BESTOF #6 – PRESENTED BY THE ISLAND OF FREEDOM

2022. augusztus 16., 21:42

A Talponálló csapata a @talponalloradio instán történő 0-24-es közvetítésen felül minden nap rövid, ámde annál velősebb beszámolóval jelentkezett a 2022-es Sziget Fesztivál előző napjáról. A kérdések nap mint nap ugyanazok voltak, a válaszok korántsem – most azonban a fesztivál véget ért, így egyetlen kérdés maradt: hogyan éltük meg a 2022-es Szigetet? Zoli, Peti, Ádám, Luca és Melissza utolsó cikkjében a fesztivál egészét foglalja össze.

Hogyan élted meg a 2022-es Sziget Fesztivált?

Zoli: Ennek a cikknek nagyon sokadjára állok neki. Először gondolkodtam, hogy napi bontásban írjam le az élményeim, minden napot felcímkézve – valahogy így, hogy a csalódás, az érdeklődés, a “hogy kerültem ide?”, a lelkesedés, a katarzis. Aztán végül úgy döntöttem, ez nem az igazi – úgyhogy csak megpróbálom leírni így ömlesztve, hogy milyen is volt számomra az első Szigetem.
A Sziget óriási. Minden értelemben, akár a fellépők, akár a résztvevők számát nézzük, néha azt is érezheti az ember, hogy túl nagy – elveszik a koncertek és programok közt. Ám ha elsőre nem retten el tőle, és hagyja magának, hogy felvehesse a ritmust, akkor egy olyan élményt vihetünk haza, amit állítom, higy sehol máshol nem kaphatunk meg. Mert amíg a többi magyar fesztivál közt igen jelentős átfedést láthatunk, addig itt ez teljesen más. A Sziget egy másik szint, nem is eggyel. Az elmúlt hat napban mi is Szitizenek lettünk. És hogy mit jelent ez nekem? Talán azt, hogy 6 napig tényleg kiszakadtam a valóságból. Hogy úgy beszélgettem random külföldiekkel, mintha évek óta haverok lennénk, hogy hihetetlen kíváncsian várom a következő napot, mert simán lehet, hogy egy olyan előadó koncertje elé keveredem, akit eddig egyáltalán nem ismertem, de instant kedvenc lesz (ilyen volt idén Lewis Capaldi), azt, hogy egybemosódik a hat nap, és nem hatszor 24 órát vagyok kint, hanem egyetlen, nagyon hosszú, 144 órásat. Hihetetlen élmény volt, tényleg. Persze semmi sem tökéletes, az idei Szigeten a legnagyobb ellenség a por a volt, ami az első napi tortúra után szerencsére engem annyira nem zavart, de számos barátom kifejezetten szenvedett tőle, már már annyira, hogy elvett az élményből.
Persze összeségében egy fantasztikus hat nap volt, amit fantasztikus emberekkel tölthettem – jövőre újra itt!

Ádám: Három éve, mikor véget ért az utolsó Sziget Fesztivál, azt gondoltam, hogy jó, jó, már voltam jónéhány Szigeten, ideje lassan megpihenni. Aztán két évig tényleg pihenő volt, és ez pont elegendő feltöltődés, és hiányérzet volt ahhoz, hogy el se gondolkodjak – nyilvánvaló volt, hogy ott leszek a 2022-es Szigeten. Igaz, már nem olyan a munkahelyem, mint akkor, hogy nyári szünet van, így teljes a szabadság: először éltem meg úgy a fesztivált, hogy közben távol a Hajógyári-szigettől dolgozni kellett. Volt nap, hogy szomorúan, volt nap, hogy hulla fáradtan – de többségében voltak azok a napok, amikor önfeledten vethettem magam bele a bulizásba. Ezt valahogy tényleg nem lehet megunni. Találkozni sok-sok baráttal, megígérni sok-sok barátnak, hogy találkozol velük, de az óriási tömegben mégse sikerül, és találkozni sok-sok új baráttal, akiket egy koncert, vagy sorban állás, vagy éppen a porban toporgás közben ismer meg az ember, ez is mind-mind a Sziget. Ilyenkor szoktak jönni a nagy bejelentések, a beszámolók végén, hát akkor álljon itt is egy: JÖVŐRE A SZIGETEN TALÁLKOZUNK!

Melissza: Csodálatos 4 napot töltöttem együtt a stáb tagjaival, valamint az ott bulizó barátaimmal, ennél jobb csapatot nem is képzelhettem volna el. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, újabbnál újabb előadókat ismerem meg, akiket ma már a lejátszási listámban hallgatok. Nem tudnék csak egyetlen élményt kiemelni – minden felejthetetlen, és öröm visszagondolni rájuk. Persze a legjobbak közé tartozik Justin Bieber és Azahriah – ők indították el az első napomat. Aztán Lewis Capaldi folytatta, akinek nemcsak a neve, hanem a hangja is örökre beleégett a fejembe, hogy aztán a következő nap Anne-Marie érkezzen meg, és cukiságával abszolút belopja magát a szívembe. Az estét viszont egyértelműen az Animal Canibals hozta: nagyszínpad szintű koncertet adtak – Petivel és Ádámmal iszonyat jó volt rájuk tombolni. Az utolsó napot libabőrrel zárta a Carson Coma. Elterveztem, hogy az utolsó napot teljesen kimaxoljuk – ígyhát reggelig tomboltunk, pár barátunk is csatlakozott az éjszakában, akikkel együtt kattogtunk végig a Ticketswap UV showját. Az utóbbi eszméletlen volt – a konfetti, a DJ, a gólyalábon járkáló táncosok..
Egy szó, mint száz, tényleg eseménydús volt. Hálás vagyok, hogy itt lehettem, és ilyen emberek, koncertek között veszíthettem el a fesztiválszüzességemet. A dekorációk, az emberek öltözékei – mind hozzátettek ahhoz, hogy színes legyen a fesztivál. Szeretném megköszönni a pultosoknak is az élményt, akik minden szegletet, ha kellett, a kukákat is felkutattak, hogy nekem fellépőneves poharakat találjanak. Ezen felül köszönöm Neked, Csónakház, hogy olcsóságoddal megmentetted a pénztárcámat, és mindig jól tudtam lakni a finomságaiddal!
Köszönöm Sziget, tökéletes voltál. Jövőre találkozunk!!<3

Luca: Fantasztikus, 6 napos bulizáson vagyunk túl, megtörtént itt minden, aminek meg kellett. A line-up nem volt alegjobb, de ez senkit sem érdekelt: a Sziget Fesztiválnak közel sem ez a lényege. Sokkal inkább az, hogy mennyire összehozza az embereket, barátokat, idegeneket, a különböző nemzetiségű embereket: itt valahogy mindenki az ismerősöd lesz. Egy hétköznapi szituációban, ha odajön valaki hozzád beszélgetni random témákról, akkor azt furcsálljuk, nem fogadjuk szívesen. A fesztiválon ez természetes, sőt, még örülünk is neki – nyitottabbak vagyunk az emberekre, és ők is nyitottabbak ránk. Olyan dolgokat tudhatunk meg vadidegenekről, amiket egy normális, hétköznapi beszélgetés során nem, és mindenki érdekes ember. A másik dolog meg, amiről szól egy fesztivál, és egyébként főként a Sziget, az az, hogy egy komplett, egész hetes élményt vihetsz magaddal haza, nemcsak az esti bulikról szól, hanem rengeteg nappali szórakoztató program van, amelyeken részt lehet venni. Van ott minden, cirkusztól kezdve, a vándor vurstlin át a TED Talk-okig. Minden. Nem is kellene elhagyni igazából a fesztivál területét 6 napon keresztül, csak hát ugye a pénztárcáink ezzel a kijelentésemmel veszekednének. Az első napokban még a fáradtsággal küzdöttem, de ahogy teltek a napok, egyre inkább belerázódtam ebbe az életformába, és most már ez hiányozni fog. Sok élménnyel, új barátokkal, meg hepatitisszel gazdagodva búcsúzunk a következő fesztiválig.

Peti: Tudjátok, van egy ilyen elmélet, miszerint ha el akarsz kezdeni minden nap edzeni, vagy minden nap magadra főzni, vagy valami új hobbit, vagy ilyesmi, akkor 30 nap az a határ, ahonnan rutinná válnak a dolgok, és állandósulnak a bevezetett szokások. A Sziget rövidebb, de állandósult bennem minden, ami vele jár – ezen sorok írása közben a Csocsó Presszóban ülök, egyedül, és elképesztően üresnek érzem magam. Ahogy minden nap, ma is számolgatni akarok, hogy hány percem van még meggysört inni, mielőtt kezdődik egy fergeteges buli a nagyszínpadon, rohanni akarok késésben a fesztivál felé, zaklatni a többieket, hogy küldjék már a cikkeiket, a bejutás után puszit dobni egymásnak a holland sátorszomszéd lányokkal, ahogy mindig, beérni a színpadhoz, nyelni a port, és úgy érezni, hogy kilencvenötezer barátom jött el ma erre a fantasztikus dologra, amit Szigetnek hívunk. De a Sziget ma bezárta a kapuit. Az a Sziget, amelyet mindenki kritizál, mert árak, mert por, mert woke-kultúra, de amelynél szabadabban soha, egy percig sem éreztem magam. Totál nem volt kedvem jönni amúgy, most meg totál nincs kedvem enélkül létezni. A 2022-es Sziget Fesztivál a COVID-os időket és a bezártságot követően, egy háború, egy rekordinfláció, és egy energiaválság közben tért vissza azzal az ígérettel, hogy itt kiszakadhatunk a világból – szinte lehetetlen volt a küldetés, és voltak is döcögős pillanatok, de talán éppen az említett körülmények miatt lett azzá a Sziget, aminek alapból is tervezték – a szabadságba, a függetlenségbe, és az emberiség egymás iránti szeretetébe vetett hit utolsó kapaszkodójáva. Ez a Sziget a gondterhes időszakokban sokkal többet jelentett önmagánál, és annyit kaptunk tőle, amennyivel azt hiszem, van esély, hogy átvészeljük a jövő augusztusig tartó időszakot, hogy aztán ismét hazajöhessünk a K-hídon át. Az az igazság, hogy csodálatos élmény volt ezen a héten Farkas Petinek lenni: van ez a valami, a Talponálló, amit öt éve építünk, és szinte könnyekig képes hatni az embert, amikor ül egy fesztiválon a sátrában pihengetve, és azt látja, hogy nélküle is pörögnek az instastoryk, íródnak a cikkek, és egészen fantasztikus emberkék rakosgatják a téglákat ebbe az építménybe. Nagyon szépen köszönök mindent az ország legjobb stábjának: a rutinos médiás, és egy kicsit mindenhez értő Ádámnak, akire bármikor lehet számítani, a Talponálló csiszolatlan, és jó nagy kiterjedésű gyémántjának, Zolinak, a jócsajkodás közepette titokban halálosan profi Lucának, és a fonalat egyetlen másodperc alatt felvevő, és most debütáló Melisszának, aki nem ússza meg, hogy legközelebb is elhozzuk. A holland szomszéd kis csodák, Lara, Ymeja, és Fleur voltak a fesztivál lelke számomra egész héten, a közvetítés pedig nem jöhetett volna létre a két húgocskám, Dóri és Ildi nélkül, akik otthonról dolgoztak be a projektbe. Köszönünk mindent, köszönjük a kitüntető figyelmet, folytatás a Strandon! Kólás Mikulás!!!