The Smiths: Never Had No One Ever – trombitás verzió 1985-ből!
A Smiths egykori szövegíró-énekese, Morrissey gyakran használ trombitát a szólóprodukcióiban (amint azt az októberi budapesti koncertjén is tapasztalhattuk), de hajdani zenekarának Johnny Marr gitáros-zeneszerző által meghatározott puritán hangzásába ez még nem igazán fért bele. Pedig a pont harminc éve felvett The Queen Is Dead csúcsalbum két dalánál is megpróbálkoztak vele: a Frankly, Mr. Shankly nem túl izgalmas demóját már ismerhettük, de a Never Had No One Ever trombitás verziója csak most került fel a netre – egy sor további ritkaság között.
A Smiths-biográfiákban olvasható beszámolók szerint 1985 novemberében a felvételekhez Morrissey ötletére érkezett egy trombitás, a BBC nagyzenekarából, egy ötven körüli udvarias úr, aki aztán elég dzsesszes témákat kezdett fújni, és a morózus dalt a New Orleans-i temetési zenék hangzása felé vitte el. Mike Joyce dobos emlékei szerint az együttes tagjai alig bírták visszafogni a nevetésüket. „Igazából ez csak kísérletezés volt. Nem sokra emlékszem belőle, csak arra, hogy vicces volt” – mondta Johnny Marr is, aki a dalt végül visszaterelte a zenekar megszokott hangzásához, míg Morrissey is jóval kevésbé egzaltált és teátrális módon énekelte újra a saját részeit, sőt a korábbi verziónál egy perccel rövidebbre is húzták a végeredményt.
A Never Had No One Everannak idején félredobott trombitás változata most a héten került fel a netre egy nagy rajongó, egy bizonyos Peter Skinny gyűjteményéből, néhány Morrissey-szólódal (Bengali In Platforms, Nobody Loves Us, Boy Racer, He Knows I’d Love To See Him, Southpaw) korai demója társaságában.
íme, a Smiths-féle Never Had No One Ever trombitás verziója 1985-ből:
az 1986-os The Queen Is Dead albumon megjelent végleges változat:
.
a Frankly, Mr. Shankly egy ideje már ismert trombitás demója – és alatta a végleges albumverzió:
.
az 1984-ből való Please, Please, Please, Let Me Get What I Want élőben már trombitával egy 2007-es Morrissey-koncerten:
