The Strokes: Ode To The Mets – hétperces videoklip Warren Fu rendezésében

A frontember Julian Casablancas az album Ode To The Mets záródalát – melyet az akkordjaiban is összecsengő The Adults Are Talking nyitódalhoz hasonlóan már tavaly bemutatott koncertverzióban zenekarával – ifjúkora kedvenc baseball csapatának, a New York Metsnek címezte (már egy évtizede is poénkodott azon, hogy komponál majd egy himnuszt a csapatnak, mely akkor nyert utoljára bajnokságot, mikor ő nyolc éves volt), ahogy a szöveg is tele van gyerek- és kamaszkori emlékekkel, a Rubik-kockától a gitárral való otthoni próbálkozásokig, de a konklúzió ezúttal is az idő könyörtelen múlása.

Az énekes ezekről elbeszélgetett Warren Fuval, miközben szóba került a nyolcvanas évekbeli Cheers vígjátéksorozat is, melynek főcímében grafikák és fotók szemléltetik a címbeli kocsma csaknem egy évszázados történetét. Ettől beindult a rendező fantáziája, és egy csapatnyi animátortól rendelt nyolc egybefűzhető epizódot, a Stanley Kubrick-féle 2001 – Űrodüsszeia film mintájára az emberiség hajnalától az űrkorszakig, csakhogy itt nem egy földönkívüli eredetű  nagy fekete monolit, hanem egy tipikus nyolcvanas évekbeli arcade videojátékgép uralja a sztorit (érdekesség, hogy Warren a Kubrick-űrfilmet és annak monolitját már a Strokesnak készített legelső klipjében, a 2007-es You Only Live Once-ban is megidézte).

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

I directed my 1st music video back in 2006 and it was for The Strokes. It’s a pleasure to come back around full circle in 2020 #OdeToTheMets

Warren Fu (@warrenjfu) által megosztott bejegyzés, Júl 24., 2020, időpont: 10:53 (PDT időzóna szerint)

Íme az Ode To The Mets hét percben nyolc fejezetet (őstörténet, városi utca, iskola, játékok a gyerekszobában, áramkörök, kocsma, víz alatti világ, holdbéli táj) összefűző kisfilmje, melynek végén a stáblista alatt a baseball himnusznak számító Take Me Out To The Ball Game című 1908-as sztenderd szól.

Up on his horse, up on his horse
Not gonna wake up here anymore
Listen one time, it’s not the truth
It’s just the story I tell to you
Easy to say, easy to do
But it’s not easy, well maybe for you
Hope that you find it, hope that it’s good
Hope that you read it, think that you should
Cuts you some slack as he sits back
Sizes you up, plans his attack

Da-da-da
Drums please, Fab

And I got it all, I got it all
Waitin’ for me down on the street
But now you gotta do somethin’ special for me
I’m gonna say what’s on my mind
Then I’ll walk out, then I’ll feel fine

Yeah, I’m under his thumb, I’m on his back
I will not show my teeth too quick
I needed you there, I needed you there
But I didn’t know, I didn’t know

Go alone
I’ll go alone
We’ll go alone
I’ll go alone

Back from his trip, he’s at the door
When he gets back, he’s on the phone
Innocent eye, innocent heart
No, it’s not wrong, but it’s not right
Innocent time, out on his own
Not gonna do that, fuck, I’m out of control
I was just bored, playin’ the guitar
Learned all your tricks, wasn’t too hard

It’s the last one now, I can promise you that
I’m gonna find out the truth when I get back

Gone now are the old times
Forgotten, time to hold on the railing
The Rubik’s Cube isn’t solving for us
Old friends, long forgotten
The old ways at the bottom of
The ocean now has swallowed
The only thing that’s left is us
So pardon the silence that you’re hearing
It’s turnin’ into a deafening, painful, shameful roar

.
összevetésként itt az 1982-ben indult Cheers tévésorozat főcíme. . .

. . . és a 2001 – Űrodüsszeia fekete monolitja:

.
az új The New Abnormal album itt hallható:

01 The Adults Are Talking
02 Selfless
03 Brooklyn Bridge To Chorus
04 Bad Decisions
05 Eternal Summer
06 At The Door
07 Why Are Sundays So Depressing
08 Not The Same Anymore
09 Ode To The Mets