Tina Weymouth szerint nem valószínű, hogy a Talking Heads újra színpadra áll, az ok pedig David Byrne
Tina Weymouth a Sunday Timesban írt esszét egykori zenekaráról, zenekari társairól, elsősorban is David Byrne-ről, aki első számú okakét jelölt meg annak, hogy nem lett és nem is lesz többé Talking Heads.
Az amerikai Talking Heads zenekar 1975-ben alakult meg és 1991-ben jelentették be a búcsút 8 nagyszerű negylemez és minden idők legjobb koncertfilmje, valamint -lemeze, a Stop Making Sense után. Azóta mindössze egyetlen alkalommal, 2002 márciusában álltak együtt színpadra, amikor beiktatták őket a Rock and Roll Hall of Fame-be. Akkor három számot játszottak el (Life During Wartime, Psycho Killer és Burning Down the House).
A zenekar basszusgitárosa, Tina Weymouth most írt egy esszét a Sunday Timesba, amiben többek között arról ír, hogy miért nem lesz többé Talking Heads. Az ok egyetlen névben foglalható össze: David Byrne. A cikkre egyébként azért volt szükség, mert korábban a zenész azt nyilatkozta egykori zenekari társáról, hogy bizonyos szempontból olyan, mint Donald Trump. Mivel elég nagy visszhangja volt a véleményének, ezért a mostani cikkben megmagyarázta, hogyan is értette ezt. Szerinte Byrne számára minden (ember, tárgy, bármi) tranzakciós jellegű, vagyis addig használja, amíg haszna van belőle, és ahogy nincs, azonnal elengedi, hátra se néz, mintha soha semmi köze nem lett volna hozzá.
„Mindig nagyon bizonytalannak tűnt önmagával kapcsolatban, és gyakran másokat hibáztatott, ha a dolgok rosszul sültek el. Chrisszel nagyon szerettük őt, és mindent megtettünk annak érdekében, hogy figyelmen kívül hagyjuk a katasztrofális jellemhibáit, ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy a Talking Heads nem lesz tartós.” – írja Tina Weymouth, hozzátéve azt is, hogy Byrne mindig úgy beszél magáról, mint a helyén lévő, boldog emberről, csak ebben az esetben azt nem érti, hogy akkor rá és a többiekre, Chris Frantzra meg Jerry Harrisonra miért úgy hivatkozik állandó jelleggel, amikor szóba kerülnek, hogy az „emberek, akikkel korábban együtt játszottam”.
Bár sohasem voltak egymással rosszban, mégis ahogy véget ért a Talking Heads, az előre jelezte a későbbi mostoha állapotokat. Byrne a 90-es évek elején egyszer csak, se szó, se beszéd, megszakított minden kommunikációt a zenekari társaival. Már nem volt rájuk szüksége, ezért elengedte őket, mintha soha nem is lettek volna az élete részei, pedig másfél évtizeden át zenéltek együtt. Amikor 2002-ben beiktatták őket a Rock and Roll Hall of Fame-be, Byrne újra szóba állt velük, mert Tina Weymouth szerint ismét hasznosak voltak. Jó hangulatban eljátszottak három számot, ám amikor Chris Frantz megemlítette, hogy újra zenélhetnének együtt, David Byrne teljes mértékben elutasító volt, és annyit válaszolt mindössze, hogy „ezt soha többé nem kérdezd tőlem, mert nem akarok foglalkozni az üggyel”.
Így most, amikor lassan 40 éves lesz a Stop Making Sense, és újra kiadják a nagylemezt, a filmet pedig ismét vetítetni fogják a mozik, fel sem merült, hogy megint közös színpadra álljanak. Egyfelől így múlik el a világ dicsősége, másfelől pedig a régi lemezeket bármikor elő lehet venni, és újra lehet hallgatni, pláne, hogy semmit nem fogott rajtuk az idő. Tegyünk most is így:
