Tökéletes túrógombóc ízHUSZÁR-tól
Egy több mint száz éves recept és néhány mai praktika. Ismerd meg a tökéletes túrógombóc titkát!
Egy új trend van kibontakozóban: lázasan elkezdtük keresni gasztronómiai örökségünket, és a magyar ízek nyomába eredünk. Ehhez először persze nem ártana tisztázni, hogy mit is tekintünk magyar konyhának? Azt, amit nagyszüleinktől tanultunk el, esetleg vissza kell mennünk a szocializmus előtti évekig, vagy még korábbra a századforduló környékére és az akkor íródott szakácskönyveket végignyálazni, hogy ráleljünk az igazságra?
Az élelmiszeriparnak bizony vannak olyan vívmányai, amelyek minőségben rosszabbak, mint a kiindulópont, és ami a legszomorúbb, hogy ezeket mi magunk erőszakoltunk ki. A fogyasztói elvárásoknak köszönhetőek a diétás és zsírszegény termékek is, ami azonban a tejtermékek piacán már-már elkeserítően nagy teret nyernek. Ahol lassan már tényleg csatát nyer a diétafront, és eltűnik az ehető változat, na az a túró. Esélytelen a boltban zsíros túrót venni, szerintem jelen pillanatban nincs is ilyen előre csomagolt termék a piacon. Ezzel nem csak az a baj, hogy az íze nem olyan, hanem az állaga sem. Fűrészporos, morzsálódik, egyszerűen nem jó enni. Azért még van halvány remény, mert bizony a piacokon a tejes pultokban ott lapul az, amit anno túrónak hívtak. Felismerni is igen egyszerű, mert sokkal nagyobb darabokban áll össze, mint a félzsíros elfajzott rokona.
Nincs könnyű dolga az embernek, ha egy 1900-as évek elején lejegyzett receptet szeretne reprodukálni. A hozzávalóknál különösebb meglepetés nem ér minket: vaj, tojás, túró, zsemlemorzsa. A mértékegységek már annál inkább izgalmasak, mert az egy marék zsemlemorzsát még megsaccolja az ember, na de mi az, hogy egy csészealj túró? Nekem lövésem sem volt. Egyáltalán mekkora csészealj? És azt mennyire pakoljuk meg?
Ismerd meg a könnyű és puha túrógombóc elkészítésének titkát ízHUSZÁR blogján: recept és segítség itt!
