Transz, Prince, őserő, játéktér
Thomas de Purquery november 11-ei Trafós koncertjén újra éleszti a jazzt és igazi táncolós bulit rendez zenekarával, a Supersonic-kal. A francia szaxofonos a jazz egyik új prófétája, aki John Coltrane-t idéző szaxofonjátékával, érzékeny éneklésével és erős szövegeivel ráz fel és ejt transzba, miközben friss energiákat csatornáz a zenei műfajba.
Van a jazzben egy új irány, a dallamközpontú, energikus, táncos-életigenlő és ezáltal a fiatalok felé is nyitó vonal, melynek a francia multiinstrumentalista Thomas de Pourquery és Supersonic zenekara rendkívül fontos képviselője. 2014-ben a Play Sun Ra című debütáló albuma az év jazzlemeze lett Franciaországban, az idén márciusban megjelent Sons of Love pedig a zenekarvezető álmából született.
„Fantasztikus álom volt! Egy apró madár voltam, repkedtem, miközben a zenekarom játszott és valahogy benne voltam a zenében. Képes voltam belevetni magam a szaxofonba vagy a trombitába. Kismadárként mozogtam a hangokban.”
Olyan zenét csinál, amelyben fontosabb az, hogy a zenekarával és a közönséggel transzba essenek, mint hogy technikás melódiákat hozzanak létre.
„Nekem egy zenei játszóteret kell létrehoznom, nem pedig azon aggódni, hogy mondjuk egy gyönyörű melódiával álljak elő. Nem arra kell fókuszálnom, hogy mondjuk a fúvósszekció valami elképesztő komplex dolgot fújjon, hanem hogy olyat írjak, amit élveznének eljátszani. Mondhatni: az egyszerűsítés megmentett.”
A végeredmény egy olyan álomszerű mű, a Sons of Love, amelyben az univerzum őserejét hozzák le a zenészek a Földre. Energiával teli dallamok, sokszor lenyűgözően szép énekhanggal és szövegekkel a középpontban.
„Szeretünk »betépni« attól, amit Prince csak »purple music«-nak hívott. Amikor szinte kilépsz magadból, annyira transzba esel a közös játék élményétől, az az egyik legjobb érzés.”
A Supersonic eredetileg Pourquery első albumához állt össze, azon a lemezen Sun Ra kompozíciókat játszottak. A Play Sun Ra óriási siker lett, ők pedig összeszoktak és nem hagyták abba a közös munkát, a rajongók nagy örömére. A szaxofonos a jazz mellett néha kirándul a pop vagy a rock területére is. Közreműködött a Metronomy egy albumán, közös számot játszott a The Shoes popzenekarral is. Műfaji kategóriák nem érdeklik, a stúdióban cikázó energiák és a zenélés öröme viszont annál inkább. Pourquersajátosan áll hozzá a zenéhez általában, értelmezése szerint ez a művészeti ág az élet lecsapódása. „Mindenhol ott van, univerzális, és az a feladata, hogy összehozza az embereket. Megmutatja, hogyan vagyunk egyszerre mind ugyanazok, és külön univerzumok.”
