„Túlkomplikálni a helyzetet vicces, néha jó szórakozás” – Fritz Kalkbrenner-interjú

Fritz Kalkbrenner a Boscolo Budapest Hotelsben

Zenei újságíróként is dolgoztál, ez mennyiben segítette vagy inspirálta a munkádat?

Elég régen voltam zenei újságíró, de egy jobb belelátást engedett a zenei szakmába, mint másoknak. Sok zenésszel készítettem interjút.Inkább az üzleti oldalába, ami egy pluszt adott a kezdéskor. Emlékszem, amikor egy zenei újságnak dolgoztam – most már persze nem így mennek a dolgok -, nagyon sok CD volt és csak úgy dobálták őket a kukába. Amit meg is jegyeztem, hogy „Hé, Srácok! Elég sok album megy a szemétbe!” Mire ők ilyen-olyan érvekkel, hogy melyik miért nem jó, dobták őket a kukába. Szóval, ha csinálsz egy albumot, ami szerinted 100%-ban jó, az sosem olyan jó. Mindig csak 85 vagy 90%-ban az, a kritikusok elég kemények tudnak lenni, szóval hozd ki magadból a legjobbat.

Nem hiányzik?

Berlin elég nagy kihívás és kemény dió, de azért vannak jó pillanatok is.. Voltak jó és rossz pillanatok is, de összességében az az életemnek egy más korszaka volt és sokat tanultam belőle.

Tudnál mesélni a legfrissebb albumodról és a jelenlegi turnédról?

Az albumon próbáltam megőrizni az egyéniségemet, de újítani is. A turné elég kemény tud lenni, mert sokszor lépünk fel és sok helyen. Van állandó lakhelyünk is, de ennek ellenére néha kemény tud lenni. Három európai fesztiválon veszek részt. Mindenhová van egy szettünk: Európára, Ibizára, de ennek ellenére elég megerőltető tud lenni egy turné.

Fritz Kalkbrenner az Akvárium Klubban / @fritzkalkbrennerofficial

Februárban ezt mondtad: “a legfőbb kritérium, hogy bemutassam, enyém a zene, ami természetesen klub zene, de mégis egy kicsit túlmutat ezen“ – mit értettél ezalatt?

Tudod… amikor csinálsz valamit, akkor elég sokat tanulsz a szakma titkairól. Amikor fiatal voltam, akkor másképp csináltam a dolgokat és az volt a célom, hogy csináljak valami jót. Minél tovább mész, annál többet tudsz a praktikákról és eljön a nap, amikor már kompromisszumot kötni nem is olyan nehéz vagy újra beépíteni a stúdió zenét, újra beépülni a stúdiók világába. Ebbe kicsit beletartozik a rutin, amikor csak hátradőlsz és hagyod menni a dolgokat, ami nem túlzottan nagy kihívás, csak egy kényelmes helyzet, de ilyenkor mindig ugyanaz az általános “szar” megy. Szóval miért is fontos feszegetni a határokat? Mert túlkomplikálni a helyzetet vicces, néha jó szórakozás.