TŰPONTOSAN EGYÜTT – INTERJÚ A MIDDLEMIST RED ZENEKARRAL

A szekszárdi Est Café felett ötszobás kis szálloda lakói dühöngenek a pickelt basszus psycho-rock lüktetése miatt. Nem is csoda, ha belegondolunk, hogy a borkóstolás és annak fáradságos művelete kikezdi a másnapos idegeket, melyeken még egy halk Joy Division számot is úgy továbbítanak bizonyos sejtek a részeg agyi központba, mintha karburátor nélküli traktorral ralizna valaki egy fémből készült erjesztőkádban. Becsuktuk a klub ajtaját, hadd kómázzanak a szálló vendégei és leereszkedtünk a Middlemist Red zenekar első szekszárdi koncertjére, mely egészen biztos, hogy nem az utolsó lesz. Egy csokornyi tulipános dicshimnuszt lehetne zengeni a fiatal zenekarról, hol, milyen neves díjakat nyertek, zsenge koruk ellenére milyen kiforrott a zenei megszólalásuk (is). Ehelyett álljon itt egy a jelenből, vagy ha úgy tetszik a backstage körözött-kenyeres világából merített beszélgetés egy olyan estéről, amely a koncert után asztalon táncolásba torkollt Mariannnéni (3 n-nel) késdobálós pultja előtt a zenegép hetes fokozatba kapcsolásával.

Közös körözöttezés a Middlemist Red backstage-ben

OAR/ Sziasztok. Maradtok, vagy mentek tovább?

Deli Soma (basszus, vokál)/ Elvileg a koncert után nem sokkal megyünk haza.

OAR/ Akkor ez a fellépésetek nem egy turné része?

DS/ Nem, csak meglátogattuk Szekszárdot egy koncert erejéig. Még sosem voltunk itt, ezért kíváncsian várjuk, milyen lesz az esténk.

OAR/ Van olyan magyarországi koncerthelyszín, ahonnan nem gurultok haza a fellépésetek után?

Nóvé Soma (ének, gitár)/ Eddig Sopron mellett Kecskemét volt az egyetlen. A Run Over Dogsból többen onnan valók, ezért megéri ott maradni.

OAR/ Melyik magyar városban részesültök parádés fogadtatásban?

Ürögdi Ábel (dob, vokál)/ Novemberben megyünk újfent Győrbe a Rómer házba. Azért szeretünk oda visszajárni, mert már a legelső alkalommal nagyon kellemes élményekkel tértünk haza Pestre. Nálunk amúgy annyira nem sűrűn fordul még elő, hogy Pesten kívül koncertezünk. Évente talán egy-kétszer van, hogy körbejárjuk az országot, és ilyenkor Győr kitűnik, ahol szívélyes a fogadtatás és nagyon érdeklődnek utánunk. Ezen kívül még Debrecen, ahová többször benézünk, valamint Pécs a harmadik állomás, ami közelebb áll a szívünkhöz. Persze abban is reménykedünk, hogy Szekszárd is beáll a sorba.

OAR/ Debrecenben hol léptek fel?

ÜÁ/ Természetesen a Lovardában a Tankcsapda előtt. Nem. A Nagyerdei Víztoronyban szoktunk játszani. Az alagsorban és a földszinten kialakítottak egy nagyon jó koncerthelyszínt, úgyhogy ott általában már van egy hallgató-bázis, akik lejönnek meghallgatni a zenénket. Emiatt aztán nyaranta vissza is szoktunk menni a Campus fesztiválra. Az idei, talán, az egyik legjobb fesztiválfellépésünk pont ott volt. Szeretjük a vidéki klubkoncertjeinket, mert fenn tudjuk tartani az ottani érdeklődést, meg az is lényegi, hogy a szervezőkkel is jó viszonyt tudunk kialakítani. Abszolút érdemes ezt az utat körbejárni.

OAR/ Lassan egy éve dolgozik veletek Szasza (Czeglédi Szabolcs), aki a nemzetközi bookingért felel. Ő szervezte nektek az első Európa turnétokat is. Máté, te pedig a magyarországi booking terén viszed a prímet. Feltűnő, hogy Budapesten évente kétszer tök simán meg tudtok tölteni egy 5-600 fős klubot, és a fővárosi közbenső klubkoncertjeitekre is 2-300 ember érkezik rendre.  A vidéki klubhelyszíneken mi a helyzet?

Győrffy Máté/ Az Ábel által említett helyszínek mellett igyekszünk új településeket is felfedezni. A szekszárdi koncertünk is egy ilyen példa, de idén kipróbáljuk magunkat például Kapuváron, ahol még nem jártunk korábban. Visszatérőként érkezik a zenekar még ősszel Sopronba, ahol reméljük még erősebb lesz a jelenlétünk, mint tavasszal volt. Próbálkozunk. Fontosnak tartjuk, hogy jelen legyen a Middlemist Red Budapesten kívüli városokban is. Kiemelten lényegi, hogy olyan településeken, ahol fesztivált is szerveznek, rendszeresen hallasson magáról a zenekar.

OAR/ Anélkül, hogy elkezdünk agonizálni a közelmúltbéli történéseken, mi a véleményetek a klubbezárásokról?

ÜÁ/ Eltekintve néhány vidéki várostól, sajnos a legtöbb helyen redukálódott a rendes koncerthelyszínek száma, ahol lehetőséget kaphatnának a zenekarok. Pont idefelé jövet beszéltünk az egri és a szegedi klubbezárásokról. Szomorú, de reménykedünk, hogy nyílnak új helyek.

OAR/ Ha már említetted, ide kocsival érkeztetek, vagy turnébusszal?

NS/ Tur-né-busz-szal. (mindenki nevet)

OAR/ Soma, köszi a választ, ezt akkor ki is emelem majd vastagon a cikkben.

Tur-né-busz-szal.

Middlemist Red balról jobbra: Nóvé Soma, Nóvé Soma, Papp Dávid, Papp Dávid, Ürögdi Ábel, Deli Soma, Deli Soma

OAR/ A buszban csöndben ültök fülessel a fejeteken, vagy történik valami izgalmas?

NS/ Annyira nem szokott mozgalmas, vagy eseménydús lenni egy ilyen út. Amikor tizennyolc órákat utazunk külföldre, az viszont kicsit felemészti az ember agyi kapacitását. Nem szoktuk kifejezetten élvezni a buszban töltött időt.

OAR/ Született már dalotok utazás közben?

NS/ Sokat beszélgetünk arról, hogy milyen zenét szeretnénk játszani, de gyakorlati szinten nem, mivel akusztikus gitárral nem írunk zenét. Én viszont szoktam útközben dalszöveget írni. Néha. Mondjuk, évente kétszer.

OAR/ Hallottam olyan zenekarokról – azt hiszem izlandiak, vagy portugálok -, amelyek teljesen kiütik magukat és érkezéskor, szó szerint, kiesnek a buszból. Marad a soundchecktől a koncertig az idő, hogy összevakarják magukat. Ti vigyáztok magatokra?

DS/ Alapvetően igen, leszámítva, hogy néha nem kötjük be magunkat.

ÜÁ/ Ezt viszont MEG KELL TENNI! Üzenjük a fiatal, feltörekvő zenekaroknak, hogy kössék be magukat!

OAR/ Eljött az idő, hogy szinte mindig ti vagytok a fő zenekar. Mi alapján választjátok ki az előzenekarok közül a számotokra megfelelőt? Miért pont a Meteo hangolja a közönséget a szekszárdi koncertre?

Papp Dávid (gitár, szinti)/ Általában több jelentkező van. Azt, hogy a Meteo választás volt, vagy sem, azzal nem is vagyok teljesen tisztában, de ha volt választási lehetőségünk, akkor azért, mert egyrészt jóban is vagyunk velük és imádjuk a zenjüket. Úgyhogy azt hiszem ez az elsődleges szempont, amikor választunk egy zenekart, hogy olyan zenét játszanak, amit mi szeretünk és elismerünk.

OAR/ Segíteni a mögöttük jövőket. Ez a már ismertebbé vált zenekarok egyik elemi felelőssége. Erre nagyon szép példa a Vanishing Point Fesztivál, melyet nemrég első alkalommal rendeztetek meg a Dürer Kertben. Itt lehetőséget adtatok olyan zenekaroknak is, amelyek még nem kerültek fel teljesen a térképre. Mi a kiválasztás menete?

PD/ Mint mindenben, itt is lényeges a személyes kapcsolat, de pont a Vanishing Point kapcsán egy konkrét listát írtunk össze, hogy melyek azok a zenekarok, amelyeket nem feltétlenül csak azért, mert ismerjük őket, hanem…

ÜÁ/ … meg, hogy kiket ne! Volt fekete lista is. (Dávid nem tudja befejezni a nevetéstől)

DS/ Az is benne van, hogy mi nem nagyon vagyunk benne abban a közegben, amely zenekarokkal például a nagy nyári fesztiválokon találkozunk elvétve. Velük egyáltalán nem lógunk, nem ismerjük őket, mint emberek. A mi közegünkhöz azok a zenekarok tartoznak, amelyek a fesztiválunkon is felléptek, vagy azok, amelyek előttünk szoktak játszani mostanában. Velük nem pusztán azért szeretünk együtt játszani, mert jó zenéjük van, hanem mert minden pénteken, minden szombaton is látjuk egymást a Vittulában, a Beat on The Bratban, ezért sokkal személyesebb a kapocs.

A 2017-es Vanishing Point Fesztivál plakátja

OAR/ Mik a terveitek a Vanishing Pointtal?

DS/ Leginkább, hogy legyen jövőre is, legyen második fesztivál. Szép lenne, ha idővel a Vanishing Point akár egy regionális seregszemlévé is kinőhetné magát, főként, mert a térségnek nincsen hasonló kaliberű, vagy hasonló tematikájú fesztiválja. Az igény olyannyira meglenne, hogy még nem is telt el egy nap a Vanishing Point után, és már írt is az osztrák Mile Me Deaf zenekar, hogy szeretnének jövőre is játszani. Egyelőre még maradunk a Dürer kertben a jövő évi dátummal, idővel azonban kültéri helyszínen szeretnénk megrendezni a fesztivált, amely alkalmával szinte mindent magunkra is vállalnánk a szervezésből.

OAR/ Ez lehetne akár többnapos sztori is, nem?

DS/ Idén nagy hírértéke volt, hogy gyakorlatilag egy nap alatt 22 magyar előadó és DJ, valamint 4 külföldi zenekart láthatott a közönség, ami nyilván baromi sűrű volt.

OAR/ 2016 januárjában a Eurosonicon voltatok Hollandiában, ami Európa egyik legnagyobb show-case fesztiválja. A megszokottnál rövidebb zenekari fellépések váltják egymást, szinte végtelenül. Elmondható, hogy a show-case rendszer ihlette a Vanishing Point programját, leszámítva persze a headliner Telegram műsorát?

ÜÁ/ Nekem nagyon tetszett a másfél éve Groningenben tapasztalt állandó pörgés. Lényegében akárhová mentél be, akármilyen kis klubba, mindenhonnan szólt a zene. A legjobb az egészben az volt, hogy nagyrészt olyan előadókat hallhattunk, akiknek a zenéje tényleg felkeltette az érdeklődésünket. A Vanishing Pointnál is az volt a lényeg, hogy egy bizonyos műfaji besoroláson ugyan át kellett esni a fellépő zenekaroknak, de néha hagytunk annyi szórásnak helyet, hogy mindenki szemezgetni tudjon. Ne kizárólag a pszichedelikus rock, hanem annak a különböző alműfajai is jelen lehessenek.

DS/ Hosszabb távon nem célunk, hogy ennyire feszes legyen a program, sőt, ha már több napról van szó, akkor mindenképpen kényelmesebb lesz a Vanishing Point.

ÜÁ/ Nagyon jó tanulópénz volt az idei fesztiválunk. Annak tükrében, hogy milyen jól sikerült az idei indulás, bizakodva várjuk a jövő évi Vanishing Pointot.

PD/ Tök jó a párhuzam, de abban egyértelműen eltér a show-case rendszerétől a Vanishing Point, hogy az előbbire, ha elmész, akkor az előadók java részét nagy valószínűséggel még nem hallottad korábban. Nálunk viszont olyan zenekarok léptek fel, akiknek már van egy rajongói bázisuk. Sok látogató ezért már úgy jött el hozzánk, hogy a napon belül egy-egy konkrét zenekart szeretett volna meghallgatni. Nem hiszem, hogy valaki megérkezett volna a kezdésre és végighallgatta az összes fellépőt.

OAR/ Hogyan került a dobszerkótok a Telegramhoz?

ÜÁ/ A brit Desert Mountain Tribe lépett fel még a nagyszínpadon, akik előző nap egy zaragozai bulijukból érkeztek, ahonnan a repülő nem hozta át a cuccaikat. Úgyhogy mi mindent odaadtunk nekik, beleértve az összes felszerelésünket, hangszerünket. Úgy voltunk vele, ha már úgyis mi vagyunk a házigazdák, akkor ennyivel tartozunk, főként, ha beüt egy ilyen szituáció. Ezt az összetartást képviselte ez a fesztivál, ami ilyen kis részletekben is megnyilvánult.

OAR/ Kezdetektől fontos számotokra a Vanishing Point közösségépítése?

DS/ Igen, meghatározó volt számunkra a legelejétől, hogy egy fellépő zenekar ne azt gondolja: eljövünk, lenyomjuk a koncertet, aztán hazamegyünk, elmondjuk jó buli volt, voltak páran, aztán semmi különös, hanem az volt már idejekorán a koncepció, hogy a zenekarok akarjanak ás tudjanak is ott maradni, lehessen velük dumálni. Ez baromi jól meg is valósult. Például minden külföldi zenekarból legalább a fele ott maradt reggel 5-ig és folyamatos kapcsolat volt a magyar és külföldi bandák között. A Telegramos srácokat többek között Pándi Balázs (a japán Merzbow rendszeres kísérője, zenész, újságíró – a szerk.) kísérte egy hosszú éjszaka után a Dob utcán keresztül a reptérre.

OAR/ Az idei fesztiválszezon alatt úgy tűnt, hogy eléggé összefonódott a Middlemist Red és az Ivan & the Parazol sorsa Soma (Deli Soma – a szerk.) miatt.

DS/ Úgy alakult, hogy átmenetileg ki kellett segíteni Ivánékat és rám esett a választás. Ez egyébként kifejezetten hasznos, mivel az eddigi mindennapjaim nem igényeltek különösebb tervezést. Most egyszerre két zenekar van, suliba is járok, dolgozom is, szóval számomra egy jó személyiségfejlődést jelent. Végre megtanulom egy kicsit tervezni is az életemet.

NS/ Ha Soma boldog, mi is boldogok vagyunk.

OAR/ Klubkoncerteken nagyon egyértelműen hallatszik, hogy mennyire új lett a Middlemist Red hangzása. Ez tudatos, vagy simán csak alakul?

ÜÁ/ Ha Soma boldog, mi is boldogok vagyunk. (mindenki nevet)

A Middlemist Red új albuma, a Ripple Soul

NS/ Egyrészt eltelt két év. Mindannyian nagy zenefanatikusok vagyunk. Sokféle zenét is hallgatunk. Elég természetes folyamat végett történt a változás. Furcsa is lenne valahogy, ha ugyanazt a műfajt folytattuk volna a második lemezen. Nekem vannak olyan hónapok az életemben, amikor szinte minden héten másfajta zenét csinálnék. Lehet, hogy inkább az a furcsa, hogy nem még inkább drasztikus a változás… Vegy lehet, hogy ez hülyeség? Nem, nem hülyeség. Én mindig azokat a zenekarokat szerettem, amelyeket újra és újra meg kellett szeretnem. Ha van egy zenekar, amelyet nagyon szeretek és kiadnak egy új lemezt, akkor kifejezetten szeretem, ha erőfeszítés, hogy megértsem, hogy ők miben vannak.

PD/ Sokat próbálunk kísérletezni és magunkat is újra megfejteni. Nem éreztük szerintem azt a késztetést, hogy ki kellene alakítanunk egy saját, konkrét dolgot, ami mindig felismerhető. Ez inkább egy olyan valami, ami magától jön, természetesen. Ezt érezzük az újabb számainkban is. Lehet, hogy a számok mind eltérők, de mindegyikben ott van az, ami azzá teszi őket, amik vagyunk. Nem akarunk görcsösen megérkezni valahová, de mégis úgy alakul, hogy felismerhető: ez egy Middlemist Red szám.

ÜÁ/ Dáviddal pont a lemez megjelenését követően beszéltünk arról, hogy sokan használják ezt a kifejezést, hogy útkeresés.

OAR/ Eszem ágában sem volt ilyet mondani.

ÜÁ/ De sokan mondják, mondták. Hogy mi lesz a soundja, a hangzása a zenekarnak? Ilyen nem létezik és soha nem is létezett, mert a zenekar mindig úgy szól, ahogy éppen akkor szól. Nem egy bizonyos hangzásra szeretnénk ráállni, amit aztán tíz éven keresztül fenntartunk.

OAR/ Keresni azért nem akkora gáz, szerintem. A Kőbányai zenesuliban minden bizonnyal 3 évig azért kerestétek a hangot.

Middlemist Red Balcony TV felvétel a szerző otthonában 2014 októberében

DS/ Persze, de én például nem egy hangot kerestem, hanem a hangszerem hangjait és a játékomnak a helyét a zenekari megszólalásban. Az foglalkoztatott, hogy pontosan mi a funkciója a basszusnak, mi az én feladatom magában a zenében. Nem az a lényeg, hogy te hogyan játszol a saját hangszereden, hanem sokkal inkább, hogy az egész hogyan szólal meg. Idővel nekem is rá kellett erre jönnöm.

OAR/ Szasza legutóbb a Vanishing Pointon úgy fogalmazott, hogy ha csukott szemmel hallgatod Somát (Nóvé Soma – a szerk.), úgy vélheted, egy 55 éves rocksztár áll a színpadon. Aztán kinyitod a szemed és tessék. Egy fiatal srác van a színpad közepén. Mit tettél ezért?

NS/ Ez jó. Ennek örülök. Azt hiszem ez is a kísérletezés eredménye. Valamennyire korlátozva érzed magad, ha énekelsz próbaterem szituációban, mert nagyon nehéz hallani önmagadat. Az első lemeznél gyakran megesett, hogy ha nem üvöltöttem, akkor úgy éreztem, nem érvényesül a hangom. A második lemeznél rá akartunk jönni, hogy mit lehet még kihozni belőlünk. Akkor hirtelen azt gondoltam, hogy leszarom, ha nem hallom magam, de a mélyebb tónusokat is megpróbálom, ami a zenénk melankóliájához is jobban illeszkedik.

A Middlemist Red szekszárdi set listája

OAR/ Ki állítja össze a set-listát? Nálatok demokrácia van?

GYM/ Abszolút. A zenekar rakja össze minden alkalommal.

DS/ Mindig megbeszéljük. Általában ez a legutolsó pillanatra marad. Koncert előtt fél órával sokszor még nem tudjuk, miről is fog szólni az adott fellépés, milyen íve lesz a zenénknek.