Üdvözlünk a pillanat hevében – Szűcs Barbara fotókiállítása Budapesten, a Margitkában
Az Open Air Rádió fotós főmunkatársának, Szűcs Barbarának nyílik kiállítása május 16-án délután 4 órakor Budapesten, a Margitka Vintage Shop and Galleryben. Az Open Air Rádió által is kedvelt és egyben nagyra becsült zenészek portréiból összeállított kiállítást szerkesztőnk, Pritz Péter nyitja meg csütörtökön este 6 órakor. Mindenkit szeretettel várunk.
Manapság mindenki szeret fotózni. Manapság mindenki fotósnak képzeli magát. Pedig nem is olyan rég, a fotózás még egy szakma volt. Egy hivatás. Egy életpálya.
A fotósokat az különbözteti meg a nemfotósoktól, hogy a fotósok tanultak fotózni. Egy kép nem egy kattintásra, vagy egy telefon gombjának lenyomására van tőlünk. Egy képhez, ahhoz, hogy élvezhető, önmagában értékelhető, tartós, egyedülálló kép – műalkotás – legyen belőle, ahhoz előtte több száz, több ezer fotót meg kell csinálni – és adott esetben kidobni.
A fotósok ezt tudják.
Szűcs Barbara tanult fotózni, de ő nem fotós, ő fotográfus. A fotósok profik, a fotográfusok saját kedvtelésből művészek.
De ők is dobnak ki fotókat.
Barbara anno, a ’90-es években, megszállott éjszakákon a saját sötétszobájában hívta elő saját fotóit. Márpedig az kitűntetett pillanat. Várni, hogy életre keljen a kép, amit a fejedben megálmodtál, majd, ha nem sikerült: kidobni a kukába.
Ha pedig sikerült, megtartani.
De hogy minek, azt nem tudjuk.
Emberek élete – szüleinké, rokonainké, barátainké vagy felebarátainké a híradóban – hamarabb pereg le a szemünk előtt, mint, hogy azt fel tudnánk fogni, mindeközben a fotósok, fotográfusok évtizedeken át teszik el a képeiket, azzal, hogy az jó lesz majd még valamikor – illetve, hogy megtartsák maguknak azokat a pillanatokat, amikor még jó volt. (Mármint az élet.) És így van az, hogy a fotóművészet életeken, életeinken, generációkon át fennmarad – míg az emberek, a fotókon szereplő emberek már rég nincsenek köztünk.
Jó esteben, mint például egy ilyen fotókiállítás esetében, mi is részesülünk ebből. A fotósok képeiből – az örök élet egy-egy darabkájából.
Szűcs Barbara egy csendes megszállott fotográfus. Ő mindig csak a tökéletes képet keresi, és mivel tanulta is, hogyan kell azt elkészíteni, a legtöbbször nem elégedett a képeivel.
De, amikor igen, akkor lehet tudni, hogy valami különleges, örök, vagy legalább generációkon átívelő kép, fotó, műalkotás született. Az örök élet egy darabkája.
Ezek, a zenészbarátainkról készített – eddig a kiállításig soha nem közölt – portrék, koncertfotók, pillanatképek vélhetőleg mind túl fognak élni minket. Ahogy például Prince vagy David Bowie is itt van még velünk minden nap. Ezek a képek egyszer, egy nem túl távoli jövőben valakik hétköznapjainak részei lesznek; egy nappali falán, egy bárban, vagy valami hologramként egy digitális börtön falára vetítve. Amikor mi már rég nem itt fogunk álldogálni a Margitkában.
De ne keseredjünk el, most még itt vagyunk. A jelenben. Ahogy ezek a képek is a jelent örökítik meg. Azt a jelent, amiben készültek.
„Mi így vonulunk be a történelembe” – ahogy Menyhárt Jenő énekelte, énekli. Mi pedig így maradunk fenn: képeken.
Például Barbara fotóin, aki örök pillanatképeket készít, hol előre kitervelten, hol kedvtelésből, hol profin bevilágítva, megkomponálva, hol az adott körülményeket felhasználva – de mindig a pillanat hevében.
Üdvözlünk hát a pillanat hevében.
Pritz Péter
