„Ugyanolyan hatással van rám a drum and bass ma is, mint mindig is volt” – szép nagy interjú Opticallal

A jubileum és a budapesti buli kapcsán az egyedülálló, sőt, legendás hangmérnök-dj-producerrel, a Virus társalapítójával, Opticallal beszélgettem igen kedélyesen október végén telefonon, egy nappal 51-ik születésnapja után, és egy nappal az előtt, hogy Ed Rush-sal Los Angelesbe indultak fellépni Virus 25 turnéjukkal.

Amikor nekiálltam felkészülni az interjúra, meghallgattam a Wormhole-t – ami történetesen életem egyik kedvenc drum and bass albuma. Annyit hallgattam az elmúlt 25 évben, amióta megjelent, hogy nehéz elvonatkoztatnom, de nekem úgy tűnt, hogy ezt a lemezt még ma is nyugodtan ki lehetne adni, ugyanolyan jól szólna és ugyanolyan releváns lenne. Egyetértesz?

Azt kell mondjam, hogy hihetetlen, hogy ez a lemez ennyi időt megélt, és hogy az emberek a mai napig úgy szeretik, mint anno. Jó érzés. Gyerekek voltunk még, amikor nekiálltunk elkészíteni. Azóta már 51 vagyok, épp tegnap töltöttem be…

…Isten éltessen sokáig…

…köszönönöm…

…amúgy, ha már itt tartunk, én nagyjából annyi idősnek érzem magam, mint amennyi akkor voltam, amikor kijött a Wormhole. Amikor feltettem a fejhallgatót a fejemre, ugyanaz az érzés öntött el, mint amikor egy partyn állunk a hangfalnál, és semmi más nem létezik, csak a dob meg basszus…

…igen, én is épp azt mondtam a gyerekeimnek, hogy az ember igazából sosem nő fel…

…már, ha szerencsés… Szóval, milyen gondolatokkal, indíttatással álltatok neki anno a Wormhole-nak? Azzal, hogy most akkor összehozunk valami maradandót, amiról majd még negyed évszázad múlva is beszélni fognak?

Egyáltalán nem. Csak a magunk szórakoztatására. Meg azért, hogy annyi pénzt kereshessünk belőle, amiből ki tudunk jönni a hétköznapokban. A cél az volt, hogy legyen mit ennünk, és legyen tető a fejünk felett. De a legfontosabb az volt, hogy élvezzük az életet. Annak köszönhetően, hogy ezzel foglalkoztunk, nem kellett rendes állásba mennünk dolgozni.

Optical

Visszatérve az első kérdésre: szerinted kiállta a lemez az idők próbáját? Ha bármelyik számot kiadnátok ma az albumról, ugyanilyen hatást tudna kelteni?

Hát, ezt nagyon nehéz megmondani, mert az egyik nagy erőssége ennek a lemeznek az a történelem, ami mögötte van. Meg az a misztérium, ami övezi. Egyébként elő-előfordul, hogy egyik másik számot lejátszom róla dj szettekben, és nem lógnak ki a sorból, jól szólnak. Leginkább nagyon friss, hetekkel korábban megjelent számokat játszunk, de régiek is előkerülnek azért. Épp nemrég gondoltam bele, hogy Bennel – Ed Rush-sal – már 32 éve vagyunk barátok, csinálunk zenét és dj-zünk együtt, úgyhogy van mihez nyúlni.

Ed Rush

A Wormhole egyik különlegessége, hogy egy csomó élő dob hangminta van rajta, ami az egész lemeznek karakteres hangzást és húzást ad. Vettetek fel élőben dob részeket, amikor csináltátok?

Igen, a lemez kábé több mint a felén élő dobok hallhatók. Egy részét én magam játszottam fel, egy másik részét egy barátunk. Amikor Grooverider Mysteries of Funk című lemezét csináltuk Londonban egy stúdióban, az elég nagy költségvetéssel készült, úgyhogy a pénzt, amit azért kaptam, felhasználhattam arra, hogy ráérős időben dolgozhassunk a Wormhole-on, mert egy időben zajlottak a munkálatok a két lemezen. És mivel tinédzserkorom óta doboltam, feljátszottam dobrészeket a Wormhole-hoz.

Csak nem rockzenésznek készültél?

Nem, session dobos voltam, kábé 17 és 20 éves korom közt. Behívtak, hogy doboljak fel valamit egy lemezre, és egy délutánra kaptam 50 fontot. „Mellékállásnak” jó volt.

Aztán beszippantott a techno. Az hogy jött?

Egy ideig Nyugat-Londonban egy foglalt házban laktam, és akkoriban, a 90-es évek legelején nagyon mentek az ingyenes rave meg techno bulik. Ekkor kezdtem el dj-zni, és játszottam egy ideig ebben a szcénában.

És miután megjelentettél pár techno számot meg játszottál technót egy ideig, hogy kaptad el a drum and bass vírust?

Angliában 92 körül kezdett valahogy fúzionálni a breakbeat és a techno, és ezzel együtt a techno szcéna kezdte felfedezni magának a breakbeatet, és ez volt a drum and bass szcéna kialakulásának kezdete. És ahogy telt az idő, úgy kezdett el engem is egyre jobban beszippantani.

Ed Rush-sal nagyjából ez idő tájt találkoztatok. Hogyan?

A No U-Turn Records fejénél, Nicónál találkoztunk. Nicóval egyébként 16-17 éves korunkban ismerkedtünk meg, gyakran járt át hozzánk, és nyaggatott mindig, hogy csináljunk zenéket. Aztán ő lett a drum and bass egyik pionírja, ő karolta fel Ed Rush-t, DJ Trace-t, Fierce-t meg a többieket. Aztán ezekkel a srácokkal 19-20 éves korunk körül rájöttünk, hogy mindannyiunkat ugyanaz érdekel, ugyanazokra a helyekere, bulikra járunk, ugyanolyan zenéket hallgatunk, és elkerülhetetlen volt egy idő után, hogy ne fogjunk bele valamibe együtt. Szóval miután Eddel, illetve hát Bennel, mert az a rendes neve, felfedeztük, hogy hasonló hullámhosszon mozgunk, egy pár hónappal később elkezdtünk együtt zenéket csinálni Nico stúdiójában.

Mennyire volt más akkoriban zenét készíteni, mint ma?

Ma sokkal könnyebb. Akkoriban nem tudtuk elmenteni az egyes munkafázisokat. Ha kész volt egy szám, 24 órán belül ki kellett szedni a gépből, és újra beállítani az egészet, hogy neki tudjunk állni egy új számnak. Ha egyszer elkészült valami, már nem lehetett rajta változtatni.

Említetted, hogy azért is csináltátok ezt, hogy ne kelljen dolgozni. Akkor soha nem is volt „rendes” állásod?

De, egyszer dolgoztam három hétig futárként. Gyalogos futárként. Felvettem egy csomagot valahol A pontban és átsétáltam vele B pontba.

A régi szép idők.

Igen. De nem, rendes állásom nem volt.

A ti zenéteknek mindig is volt egy ilyen sötét, disztópikus, alienítő hatása, hangulata. Sose felejtem el, anno, mikor még discmanen hallgattam lent a metróban éjjel hazafele kurva hangosan az új Ed Rush & Optical lemezeket, volt, hogy konkrétan paráztam. Aztán – jóval később – amikor egyszer csak beütött a covid, és okos emberek lezárták a fél világot, és semmi mást nem láttunk a médiában, mint szkafanderes, maszkos embereket kórházakban, halottakat meg üres utcákat, egyszer a sötétben este, amikor tök egyedül mentem haza, betettem egy Ed Rush & Optical számot, és olyan volt, mintha az a világ, amit a zenétekkel felfestettetek, mint ördögöt a falra, egyszer csak elérkezett volna. Neked nem volt olyan érzésed, hogy a világ utolérte azt a világot, amit ti a zenétekkel kreált(at)ok?

Nem, de ettől függetlenül a covid-időszak kibaszottul szörnyű periódus volt az életemben, kurvára szétcseszett mindent jó hosszú időre. Mivel nem mehetett senki sehova, nem tudtunk dj-zni, nem volt munkánk, nem tudtam azzal foglalkozni, amit addig egész életemben csináltam. Ugyanakkor az öröm az ürömben az, hogy ott volt egy Virus nevű kiadónk, ami segített átvészelni azt az időszakot, és mostanra szerencsére normalizálódtak a dolgok, visszatért minden a normális kerékvágásba.

Amúgy az egyik oka annak, hogy miért olyan sötét a zenénk az az, hogy anno a 90-es években a londoni Soho, ahol a stúdiónk volt, nagyon durva hely volt, elképesztő dolgokat láttunk, csak ha kinéztünk az ablakon, és az a hangulat azért valamennyire beépült a zenénkbe. Meg hát ugye 16 éves voltam, amikor elköltöztem otthonról, és súlyosan sötét foglalt házakban laktam, és az igazat megvallva, igen sok dolog akadt, ami miatt mérgesek, borúlátóak lehettünk.

És ez átjött a zenén is. Anno, amikor 1998-ban megalapítottátok a kiadót, gondoltad volna, hogy majd egyszer lesz egy 25 éves évfordulója a labelnek, aminek kapcsán például interjúkat fogsz adni meg jubileumi turnéra indultok?

Épp a napokban beszéltünk Bennel arról, hogy amikor összehoztuk a kiadót, arra gondoltunk, hogy reméljük, legalább az első évet túléljük és nem lesz óriási bukás az egész. Merthogy abban az évben sok ajánlatot kaptunk nagy kiadóktól, és választhattuk volna azt is, hogy anyagi biztonságban alkotunk, de azzal, hogy megalapítottuk a Virust, igen nagy kiadókat és összegeket utasítottunk vissza, azért, hogy azt csinálhassuk, amit elterveztünk. Hazárdjátékoztunk. Úgy voltunk vele, hogy ha nem jön össze, akkor elvesztettünk egy évet, de egy év múlva talán még szóba áll velünk valamelyik azok közül a kiadók közül, amelyek megkerestek minket.

Furcsa, hogy ezt mondod, mert a ti zenétek annyira karakteresen kilógott a sorból még a drum and bass világán belül is, hogy nem gondoltam volna, hogy így kapkodtak utánatok.

Valóban, az elején sokan nem értették, hogy mit is akarunk, miről is szól, amit csinálunk. Megmutattunk pár dolgot a legelején például a Metalheadznek meg a Prototype-nak, és csak vakargatták a fejüket. Aztán amikor bulikon elkezdtük játszani a saját zenéinket, akkor kezdték az emberek jobban megérteni, hogy mit is akarunk. Majdnem biztos vagyok benne, hogy amikor 97-ben elkezdtük a Wormhole első számait megcsinálni, és megmutattuk volna kiadóknak, visszautasítottak volna minket.

Szóval, aztán megalapítottátok a Virust. A kiadó üzleti oldala volt valaha rossz hatással a barátságotokra?

Nem, szerencsére soha, aminek nagyon örülök is. Amellett, hogy együtt dolgoztunk, mindig a saját utunkat is jártuk, ott van például a Killbox, amit Ed Rush Audióval közösen csinál, szóval, sosem okozott ez gondot. A mai napig a legjobb barátok vagyunk, és holnap például Los Angelesben játszunk együtt! Háromszor házasodtam és váltam el, de Ben és én még mindig együtt vagyunk. (nevet)

Jó ezt hallani.

Amúgy a Virus nem is egy klasszikus kiadó. Nincs irodánk, nem járunk be dolgozni, az egész úgy működik, hogy ha nekem épp van kedvem valamit megcsinálni, vagy valamelyik haver zenéje megtetszik, akkor könyörgök nekik egy sort, aztán kiadom. Ez nem is egy igazi lemezkiadó.

Évekkel ezelőtt voltak arról hírek, hogy halláskárosodásod lett, és le kell állnod a dj-zéssel. Azóta javult a helyzet?

Vicces, épp tegnap mentem be egy kontrollra a kórházba ez ügyben, és az orvos, aki egy jó ideje ismer már, azt mondta: „Neked már rég tök süketnek kéne lenned mostanra.” Megcsinálta a vizsgálatokat – évente megyek –, és azt mondta, hogy ennyi év után a hallásom még mindig jobb, mint az átlagé.

Örömmel hallom.

Egyébként tinnitusom (állandó fülzúgás) van, amire sajnos nincs gyógymód. Az elején megőrjíti az embert, de aztán, ha eljutsz arra a pontra, hogy oké, hallom, ott van, de nem érdekel, akkor egy időre elmúlik, és már egy jó ideje nem zavar vagy nem hallom.

Ezt is örömmel hallom. Az legutóbbi Ed Rush & Optical album 2015-ben jött ki. Mikorra várhatunk egy új megjelenést?

Az után az album után volt problémám a bal fülemmel, és akkor tanácsolták azt, hogy lehetőleg ne dolgozzak a stúdióban, úgyhogy muszáj volt szünetet tartani. Jelen pillanatban öt-hat új számunk van, amit bulikon játszunk, figyeljük a reakciókat, hogy jönnek be a közönségnek, úgyhogy nem vagyunk messze attól, hogy befejezzünk egy új lemezt. Ed Rushnak viszont most lesz új albuma, ami az első szólólemeze lesz, és tizenegy szám van rajta.

A Viruson jön ki?

Még nem tudjuk. Én persze azt szeretném, ha Viruson adnánk ki, de Ed Rushnak is van egy saját kiadója, a Pirahna Pool, úgyhogy még próbáljuk kitalálni, hogy hogy legyen. Egyébként az ő lemezéről is elég sok számot játsszunk mostanában.

Alig várjuk, hogy hallhassuk. 1995 óta hallgatok drum and basst és járok bulikba, és bár azt nem állíthatom, hogy csak azt hallgatok, azt viszont igen, hogy ennyi idő alatt sem untam meg sose. Te hogy vagy ezzel? Volt olyan pont valaha, hogy ráuntál a drum and bassre?

Ahogy említettem, tegnap volt a születésnapom, és elmentünk pár haverral néhány italra, és egyikük pont ezt kérdezte: „Te soha nem unsz rá?” És a válaszom az, hogy nem. Mostanában elég sokat dj-zünk és még mindig baromira élvezem. Ugyanolyan hatással van rám a drum and bass ma is, mint mindig is volt. És mindig olyan jó érzéssel tölt el, amikor egy klubban sok emberrel közösen ugyanazt a dolgot élvezhetjük. És azt hiszem, ez az érzés soha nem fog elmúlni.

Nagy szerencsénkre sokat játszottatok már nálunk is, Budapesten…

…igen, kimondottan szeretjük azt a várost, Európa egyik legjobb fővárosa, nagyon szeretünk ott játszani, csak jó emlékeink vannak onnan. Várom már az estét – a többiekkel együtt. Mindig nagyon jó Budapesten lenni.

Facebook-esemény

Jegyek

Köszönet az interjúért a Bladerunnaznak és Valdinak.