Vanessa Carlton: Liberman – a zongorista-énekesnő új albuma
A japán-amerikai Judith Hill bemutatkozó albuma (a Prince-szel készített Back In Time) után jöjjön egy másik egzotikus arcú zongorista-dalszerző-énekesnő új lemeze, mely szintén meghallgatható itt a jövő heti megjelenés előtt: az orosz-zsidó és skandináv ősöktől származó amerikai Vanessa Carlton, aki 21 évesen futott be 2002-ben A Thousand Miles című slágerével és több millió példányban elkelt Be Not Nobody debütalbumával, végre kiadja régóta csúszó visszatérő anyagát.
A zongoratanárnő anyja révén gyermekkora óta zenei környezetben élő – de tizenévesen balerinaként is nagy tehetséget mutató – pennsylvaniai lány, aki az A&M-hez szerződve lett platinalemezes piano pop üdvöske (a nyolcvanas évekbeli Suzanne Vega-hangzás zongorás interpretációjával), már második albuma idején megunta a nagykiadós nyomást, és művészi szabadságát őrizve már egy évtizede független lemezcégeknél jelenteti meg anyagait (és időközben New Yorkból is átköltözött a nyugisabb Nashville-be). Ezúttal ismét a 2011-es Rabbits On The Run albumán már bevált Steve Osborne producerrel (New Order, A-ha, Suede, Doves, Elbow, KT Tunstall stb.) dolgozott, és a Liberman 2012-től íródott dalait már 2013-ban elkezdték felvenni a Peter Gabriel-féle Real World stúdióban, de az énekesnő a 2014-re tervezett megjelenést a terhessége miatt elhalasztotta – az előző évben, 2013-as turnéja közben már elveszítette egy magzatát és az egyik petevezetékét is ki kellett operálni, így férjével, a Deer Tick-frontember John McCauley-val úgy döntöttek, hogy a lemezkiadás várhat.
Idén januárban aztán megszületett Sidney nevű egészséges leánygyermekük, és áprilisban Vanessa visszatérhetett: egy Young Heart című klipdal kíséretében bejelentette, hogy leszerződött a Dine Alone kanadai független kiadóhoz és ősszel ott jelenteti meg Liberman című új albumát, melyet festőként alkotó néhai nagyapjáról nevezett el (ő festette az énekesnő zongoraszobájának falán lógó és így a dalok egy részét ihlető alábbi képet is még 1963-ban).
„Azt akartam, hogy hangzásában egy női elme lemezének hasson” – mondja az albumról szerzője, aki ezúttal minimalista megközelítésben, rövid és álomszerű dalokban, tágasabb és szellősebb hangterekben gondolkodott (a lemezt nyáron beharagozó Blue Pool EP címadó számában például konkrétan Philip Glass volt a fő inspirációja). A Liberman album – melynek néhány számában, például a társszerzőként jegyzett Operator kislemezdalban a férje is gitározik – Vanessa Carlton érett periódusának legjobb lemeze, méltó folytatás/visszatérés.
Vanessa Carlton: Liberman (2015)
1. „Take It Easy”
2. „Willows”
3. „House Of Seven Swords”
4. „Operator”
5. „Blue Pool”
6. „Nothing Where Something Used To Be”
7. „Matter Of Time”
8. „Unlock The Lock”
9. „River”
10. „Ascension”
.
a júliusban megjelent Blue Pool EP, melynek végén két dal élőben felvett szólóverziója is hallható:
az Operator pár napja bemutatott videója:
a Blue Pool klipje augusztusból:
az áprilisban közzétett, de az albumra végül fel nem került Young Heart videója:
a 2013 októberében az iTunes oldalán megjelent I’ll Wait For You, mely Bernice Parks egy ősrégi country számának feldolgozása My Morning Jacket-tagok kíséretében:
az énekesnő duettje férjével egy Deer Tick-koncerten – a zenekar 2013-as albumán megjelent In Our Time című közös dal élő előadása:
.
emlékeztetőül itt van két régi Vanessa Carlton-sláger, a 2002-es A Thousand Miles a klasszikussá lett videójával . . .
. . . és a 2004-es második album idejéből való White Houses klip, ahol az énekesnő táncosként is nagyot alakít:
