Bakelit megfejtés No.2.: a legjobb kifogás lemeztörés esetére
Egy bakelitlemez derékba törésére még a vallásos élménnyé fajuló kokainmámor sem jelenthet mentséget. A vájt fülűek rájöhettek, hogy a Bakelit második epizódjának kiadói tárgyalójában megbélyegzett, majd mókás kínhalált haló vinyl stílszerűen nem más, mint a Jethro Tull zenekar 1973-as, világrengető dobása.
A Bakelit első epizódjának kultikus gitárja után újabb felderítésre érdemes részletekkel érkezett az HBO-n futó sorozat második része. A forgatókönyv szerint az adrenalin-és drogzuhatag által idealista önmagához visszatalált kiadóvezér Richie Finestra (Bobby Cannavale) egy megbeszélésre berontva a lemezjátszóról lekapja, majd térdén ketté töri a pajkos fuvolaszólamokkal kedveskedő lemezt. A velős indoklás szerint, a kivégzett bakelitkorong „túlságosan töketlen” ahhoz, hogy tovább folytassa pályafutását. A hangolt fülek tulajdonosai egyből felismerhették, hogy az áldozat a Jethro Tull, az igazi rajongók pedig arra is rájöhettek, hogy az ominózus lemez nem más, mint A Passion Play.
Ian Anderson együttesének hatodik stúdióalbuma 1973 júliusában jelent meg a brit Chrysalis Records gondozásában, és joggal vívta ki magának az időszak egyik legfurcsább koncept-albumának címét. Az eredetileg mindösszesen lemezoldalak szerint első-és második részre tagolt lemez játékideje közel 45 perc. A Jethro Tull 1973 első hónapjaiban Párizsban kezdett egy lemez rögzítésébe, azonban a felvételek befejezése előtt, az anyagot lényegében félbe hagyva vissza kellett térnie az Egyesült Királyságba. A visszatérést követően az együttes ugyan a tiszta lappal indulás jegyében vonult stúdióba, a dalok többsége mégis a Párizsban születettek közül került rá előbb A Passion Play, majd a későbbi War Child és Minstrel in the Gallery lemezekre. A Passion Play végül annak ellenére lett listavezető az Egyesült Államokban, hogy a kritikusok rendre borzalmasan negatív véleménnyel voltak róla.
