Húsz évvel később: Big Pun – Yeeeah Baby
Új rovatunkban 2000-ben, vagyis ma már 20 éve készült lemezeket veszünk elő, és hallgatjuk újra, vagy éppen fedezünk fel azok közül, amik esetleg anno kimaradtak. Utóbbi alkalommal Texasba látogattunk, meghallgatni a Pantera mocskos búcsúalbumát, ez alkalommal viszont a hip-hop bölcsőjébe, Dél-Bronxba nézünk el, megfülelni Big Pun második, posztumusz albumát, a Yeeeah Baby-t, ami napra pontosan ma jelent meg húsz éve.
Tudósok előtt mind a mai napig ismeretlen az a vegyi anyag, ami feltételezhetően belekeveredett ott a csapvízbe, de Bronxból valami elképesztő mennyiségű, az egész világot meghatározó művész szabadult a világra. Innen indult világkörüli útjára DJ Kool Herc, majd később Grandmaster Flash bábáskodásával a hip-hop, a Sedgwick Avenue 1520 szám alatti közösségi teret pedig azóta már műemlékké nyilvánították, mint a hip-hop bölcsőjét. De innen indult KRS-One és a Boogie Down Productions, Afrika Bambaataa, Cardi B, Cuban Link és még sokan mások. (Ha bővebben is érdekelne a téma, ajánlom a Hip-Hop Evolution című sorozatot a Netflixen). De nem csak a hip-hop-nak adott értékes embereket a városrész, itt nőtt fel az eredetileg Harlemben született Al Pacino, idevalósi mindenki kedvenc mém-asztrofizikusa, Neil deGrasse Tyson, és itt kezdte kapirgálni a papírt a kortárs amerikai irodalom négy, közmondásos óriásának egyike, Don DeLillo is.
Illetve itt született 1971. november 10-én, Puerto Rico-i szülők gyermekeként Christopher Lee Rios, aki később Big Pun (vagyis Big Punisher) néven vált a ’90-es évek egyik legmeghatározóbb rapperévé. Rajongók és kritikusok a mai napig nagyjából egyetértenek abban, hogy Pun, köszönhetően levegővételre szánt, minimális szüneteinek, technikás és rétegelt, alliterációkat, belső rímeket, és véget nem érő szótagokat is felvonultató, teljesen egyedi flow-jának, minden idők egyik legkiemelkedőbb MC-je, de legalábbis ott van a ’90-es évek top 10-ében.
Rövid karrierje Fat Joe 1995-ös albumán, a Jealous One’s Envy-n indult egy korai feat-tel. Áll-leejtős debütlemeze, a Capital Punishment 1997 áprilisában jelent meg, és az addig underground MC egy pillanat alatt ismertté vált az egész világon. Olyanok akartak egyből együtt dolgozni vele, mint a Delinquent Habits, a Naughty by Nature, vagy Jennifer Lopez. Az album egészen az ötödik helyig kapaszkodott fel a Billboard 200-as listáján, és a világon az első, szóló latino hip-hop album lett, ami platinastátuszba lépett. Mi több, az első, amit Grammyre is jelöltek, bár végül nem ő kapta meg.
1999-ben tagja lett Fat Joe hip-hop kollektívájának, a Terror Squad-nak is, ami olyanokat foglalt magába, mint Prospect vagy DJ Khaled, és aminek első nagy slágere, a Whatcha Gon’ Do is főleg Punhoz fűzödik.
A kis Lee Rios gyerekként aktívan kosárlabdázott és bokszolt, de a ’80-as évek közepén elhagyta a családi fészket, és egy darabig hajléktalanként tengődött Bronx utcáin. Később hatalmas kártérítési csekket kapott a várostól, mert öt éves korában, egy karbantartási mulasztás miatt eltörte a lábát. Aztán feleségül vette gimnáziumi szerelmét, Lizát, akivel azon nyomban össze is költözött. Ekkoriban kezdődtek a klinikai depresszióból fakadó evészavarai is, a 18 évesen 82 kilós MC 21 éves korára közel 140 kilósra hízott, és tovább rontott a helyzeten, hogy állapota folyamatos beszédtéma volt zenésztársai között. Ez végül egészen odáig fajult, hogy Pun egyáltalán nem evett együtt velük többé.
A Yeeeah Baby, szövegileg és attitűdjét tekintve is eltér az első lemeztől, olyan összekötő kapoccsá vált a hardcore gangsta rap és a mainstream R’n’B között, mint mondjuk Biggie-től a Life After Death. Biggie nagy idolja volt Punnak, a Get Your Grind On című dal egy rádióinterjúból kiragadott részlettel kezdődik, ahol Pun elmondja, hogy szívesen duettezne egyet Biggie-vel a Mennyország kapuinál. De hálisten, annál hamarabb is összejött nekik.
Nagyívű, grandiózus, füstös és cizellált, lowrider-be való rapzene, ami egyszerre kedvez a klubok padlóját karcoló magas sarkúknak, és a flasztert taposó kosaras csukáknak. De az addig védjegyszerűnek számító flow is átalakul, mert a krónikus elhízás miatt nem ment már annyira a levegővétel, így az egész megszólalás sokkal konvencionálisabb irányba terelődött el. Nem hibátlan lemez, a’80-as évek szarabbik oldaláról lopott hangmintákkal operáló Laughing at You már az ezredfordulón is anakronisztikusnak hathatott; a lemezt záró You Was Wrong-ban nem igazán tudnak egymásra hangolódni a különböző flow-val hangulatot festő MC-k; az Air Pun pedig talán az egyik legízléstelenebb átvezető skit, amihez raplemezen valaha szerencsém volt, és a számsorrend sem igazán kedvez az ívnek. De könnyű ezeken átsiklani az olyan bangereket hallva, mint az Off Wit His Head, vagy a My Dick, nem is beszélve a könyörtelen Leather Face-ről, ami a lemez közepén foglal helyet, de igazából Pun karrierjének parádés fináléja.
Sajnos az élet úgy hozta, hogy a Yeeeah Baby már posztumusz albumként kellett, hogy megjelenjen 2000. április negyedikén – tehát éppen ma húsz éve. Nem sokkal a lemez elkészülte után, február 5-én Punnak a Saturday Night Live-ban kellett volna fellépnie Jennifer Lopezzel és Fat Joe-val, de betegségre hivatkozva lemondta, és két napra rá, február 7-én szívroham és légzőszervi összeomlás végzett vele. Halála pillanatában 317 kilót nyomott.
Halála után, 2001-ben még egy, nagyobb slágereket, B-oldalakat és egyéb műhelymorzsákat összesöprögető válogatás jelent meg, ez volt az Endangered Species, ezzel pedig véget is ér Pun hervasztóan rövidre sikeredett karrierje. De mindkét nagylemeze önmagáért beszél, és a mai napig kiemelkedő villanásai a klasszikus NY hip-hop-nak. Ha már itt kellett minket hagyjon, legalább a csúcson tette.
Csúcspontok: Off Wit His Head, It’s So Hard, New York Giants, My Dick, Leather Face, Nigga Shit
Az album teljes egészében meghallgatható ma este 8-tól az Open Air Rádión.
