Lehetsz még Batman vagy Apolló – itt az új Viktor Pelevin könyv

Megvolt az Empire V? Ha igen, egy lépéssel közelebb kerültél – ha még nem is a halhatatlansághoz, de a halhatatlanság egyik magyarázatához biztosan. Pelevin válasza pofonegyszerű: a halhatatlanság olyan, mint a tökéletes orgazmus. A tökéletes orgazmus olyan, mint a kommunizmus. Rá lehet hajtani még ebben az életben, de valójában minden egy olyan térben történik, amely melletted, mögötted, alattad vagy bárhol máshol történik. Pelelvin új regénye, a magyarul most megjelent Apolló Batman napra pontosan két éve jött ki Oroszországban. A premier éjfélkor volt, a könyvesboltok előtt magukat evilági lényeknek álcázó emberek várták, hogy kezükbe vehessék a második vérenciklopédiát, majd fél kiló filozófikus túlsúllyal a táskájukban hazamentek, remegő kézzel kicsomagolták és nekiestek. Mindenki tökéletes és rejtélyes szeretne lenni. Ha nem lehet az, el kell olvasnia, miről marad le. Én a húsvétot töltöttem az Apolló Batmannal, a saját rituálémat követve aligha találhattam volna a feltámadáshoz a túlélésnél megfelelőbbet. Akik ott voltak az Arbat könyvesbolt plázájában, már elfelejtették, vagy tudomást sem vettek arról, hogy néhány hónapja egy titáni polierután habszivacsból készült vécécsészébe Szorokin és Pelevin könyveit dobálták, mert fenyegetve érezték magukat az olyan könyvektől, mint például a Kékháj. 2068-ban Szibériában a legjobb orosz tudósok a legkiválóbb orosz írok rekonstruktjainak előállításával bíbelődnek. Létrejön Dosztojevszkij-2, Platonov-3, Csehov-3, Paszternak-1, Nabokov-7, Ahmatova-2, Tolsztoj-4. A lényeg az, ha sikerül a hatalom elvársai szerint megváltoztatni ezeknek az íróknak a zsánerét, onnan már csak egy lépés a szókészlet és a stílus lecserélése, értelem szerűen nem jönnek létre a nyugalom megzavarására alkalmas sorok. A kékháj valójában a terror irányítói által megrendelt anyagok anyaga, valami, ami után nem kell dílert váltani, ha nem üt be az élmény. A hatvanas években még így ment, az évszámra pedig mindenképp érdemes figyelni. 2068-1968=100. Van még egy kis idő, a próféciákkal a divattal szemben mindig az a baj, hogy a aktuálisan várni kell rá. A kékháj kozmosz érintésével megtett útja az lesz, hogy visszajut a múltba, így megváltoztatható a történelem menete. A műveletet, azaz: a kékháj visszautaztatását a két nagy terror idején az Oroszországi Földbaszók Rendje már kétszer megtette, legutóbb Berija jelenlétében a Moszkvai Nagyszínház nézőterébe fúródott az EgyAnyagot rejtő kapszula, elég nagy baj lett belőle. Azóta a két szupersztár közül Vlagyimir Szorokin a parabolikus pornótól eljutott a hiperboláig, Pelevin a dicsőség, az új rend, a fordultfarkas-kérdés tanulmányozásán keresztül elért az új nyelv legaljáig. Másképp mondva, a csúcspontjáig. Pelevin kísérletének minden könyvében ugyanaz a célja: a felsőbbrendű ember megalkotása. Istent teremteni könnyű, működtetni nehéz, mert az isteneket az emberek valahogy mindig megakadályozzák ebben. Nem új idea ez az emberiség történetében – ezzel foglalkozott az összes egyisten, valamennyi szent, sarlatán, politikus, sport- és popsztár valamint tv-műsorvezető. A kérdés tehát úgy is feltehető – miként az Empire V-ben fel is van téve -, hogy bohóc legyél a buziknál vagy buzi legyél a bohócoknál, vagy esetleg így: elveszíti-e lelkét egy csónak, ha motort szerelnek rá? Természetesen mindegy, és természetesen elveszíti. Vagy ha a közönség úgy akarja, nem mindegy és nem veszíti el.

Pelevinnek mindenről az régi vicc jut eszébe, amikor a rabbit a halálos ágyán arra kérik, mondjon valami örökkön örékké érvényeset. Egy kis gondolkodás után kiszenvedi magából: “Az élet egy folyó”. Mire egy kissrác azt kérdezi? “De miért egy folyó, rabbi?” A rabbi újabb kis gondolkodás után ezt mondja: “Na jó, akkor nem is egy folyó.”

Egyetlen – a szavaival élve: 99 %-ban kortárs köznyelvi elemeket tartalmazó – könyvével is bejárható Pelevin univerzumának a pereme, de a több nemcsak erősebb szám, hanem a megoldáshoz is jobb szorzó. Pelevin már régen tudomásul vette, hogy új világ jött el, amiben az írás valamilyen módosult formája – az Apolló Batmanban képüzenetek: a távtalik – prioritás marad, de ez nem jár az olvasás képességének erősödésével. 12 éve azt gondoltam, az új ember felébredéséről szóló Generation P, a tökéletes megtévesztés himnuszát zengő Omon Ré, a cserkészek-komszomolisták bibliája, Az agyag gépuska elég jó drog lesz nekem, de amikor felfogtam a kulturális tér pelevini definícióját (a Kristályvilág című pamflett-novella gyűjtemény 116. oldalán kezdi meg az ismertetését – tudtam, hogy megint erősebb és még erősebb drogra lesz szükségem, ráadásul hosszútávra. Végül is az emberiség maradandó emlékei ápolásának a legalkalmasabb formája a mardong (a mindennapi ima) ami praktikusan egyfajta közhasznú alkotói gesztus vagy, ha nem alkotó vagy, legalább az alkotó örökbefogadása. Az öt éve megjelent Empire V az ember Nietzsche-i története, az ember azon hasztalan törekvésének manifesztációja, hogy az elit részévé váljon. Ha nem vagy kiválasztott (Tolsztoj, Sztálin, Puskin, Putyin) még mindig ott a lehetőség, hogy valaki – minél többen akarják, annál jobb – kiválasszon valakivé. Az Apolló Batmanban olvasható egyszerű példa: ha a rocksztárokból lehet tüntetőt faragni, egy tüntetőből is lehet rocksztárt csinálni. Egy hétköznapi polgár, Roman Storkin bekerül a kizárólag a képes magazinok oldalain létező kulisszába, és II. Ramaként akár a felsővilág egyik ura lehet. Nem kell mást tennie, csak megértenie, hogy a világ két egyszerű dologra épül: a glamourra és a diskurzusra. A diskurzus – a kommunikáció – a szellem glamourja, a glamour – a tökéletes forma megmutatása – a test diskurzusa.

“A glamournak két fő aspektusa van. Az egyik az égető, hihetetlenül kínzó szégyen, amit a léted nyomorúsága és a tested ocsmánysága miatt érzel. A másik pedig az a bosszúszomjas rosszindulat, amit akkor érzel, ha a nyomorúságodat és a nyamvadtságodat nem sikerült mások előtt elrejtened.”

II. Ramára az Apolló és Batmanban új kihívások várnak. Már van személyisége, képzett és érdeklődő, viszont még nincs telephelye. A visszavonható halhatatlanság megszerzését követően alá kell merülnie egy olyan világba, ahol a kiválasztott vámpírok által összegyűjtött kulturális örökséget őrzik. Mindenről, amit valaha ember alkotott, Drakula tud a legtöbbet, meg az a kis szúnyog, aki a véréből vette az elérhető legnagyobb tudást. Hol is lehetne máshol ez a hely, mint a magamutogatás új rezervátumában, a gyorsan megszerzett vagyonból felépített Moszkva melletti Rubljovka alsó templomaiban. Koporsószex, függeszkedés, az első harapás, Putyin röpülése, a média, irányítható tömeg, a nagy szívás. Hová merüljön a búvár? A mélység egyszerre tűnik pontos válasznak és metafórának, azaz az asztrális világba, ahogy azt a sztorimagazinokat és Coelhót forgató glamourvitézek elképzelik. Pelevin az Empire V emofranchise kiterjesztésében két új fogalmat is bevezet a merülés technikáját ismertetve – nyilvánvalóan az én-központúság elérésének, és az attól való egyidejű megszabadulás magyarázataként –, a hamletet és a limbót. A hamlet a magányos meditáció komor tréningketrece, a limbó őrzi minden ember élményeit és gondolatait, aki valaha élt a földön – mindkettő az emberi programhiba megszüntetésének közege.

Az ember túl hiszékeny, annak hisz, amit lát, ahogy írja: “Az esemény közvetítése egyáltalán nem bizonyítja annak megtörténtét.” Vagy bizonyítja, de bizonyos gesztusok megtévesztők, plane, ha méretarányosak, elég jól vannak kidolgozva és a szimmetria érzetét adják, így nehéz különbséget tenni Rodin Gondolkodója és egy kockakövet elhajító proletár között. Ezek nem lényegtelen fogódzók egy olyan információs térben, ahol mindent a Fekete Zaj információs függönye takar el. Egy 666 oldalas regény azonos azzal, ami a terjedelmét leíró szám: a kalandot keresőknek nem három darab közönséges hatos, hanem sokismeretlenes egyenlet. Nem ismeretlen ez a kihívás egyetlen olvasónak vagy leendő olvasónak sem. Valami olyasmire kell felkészülni, mint amikor valaki letölt egy filmet valamelyik torrent oldalról. Percek alatt lejön, még gyorsabban kinyitható, de legalább másfél óra esélyt kell adni annak, hogy megértsd. Tanulságként még 2 dolog. Az egyik: ha valóban igaz, hogy az nevet a legjobban, aki utoljára nevet, akkor az még igazabb: az nevet a legeslegjobban, aki soha nem nevet. A másik a könyv borítóján szereplő mondat, ami azt üzeni, hamarosan véget ér Oroszországban a hülyék kora – és más hülyék ideje jön el. A nem túl jó hír az, hogy nemcsak Oroszországban. Ráadásul már el is jött.

Viktor Pelevin: Apolló Batman
Európa Könyvkiadó, 666 és fél oldal, 3990 Ft