Megfejtés No.6.: lopott gitárok nyomában
A hangszertolvajokat külön bugyor várja a pokolban, ugyanakkor létezik az a kísértés, melynek talán senki nem tud ellenállni. Az HBO-n futó Bakelit hatodik epizódjának parádés jelenete, mikor egy egyszerű csellel lovasítanak meg egy Fender Telecastert egy hangszerbolt faláról. A kép teljessége érdekében utánajártunk: mit jelentett a gitárkereskedelem és milyen értéket képviselt egy-egy ma már kultikus hangszer a hetvenes években.
Vannak hangszerek, melyek egyszerűen túl tökéletesek ahhoz, hogy más birtokolja őket – a Bakelit 6. epizódjában lezajló gitárlopás természetesen elítélendő, azonban az eladót egyetlen kérdéssel a raktárba küldő, majd a boltajtón, kezében a próbált Fender Telecasterrel kiviharzó pénztelen versenyző ambícióit is könnyebb megérteni, ha tisztában vagyunk néhány fontos ténnyel.
Az amerikai Fender, a filmben is feltűnő modelljének története az ötvenes évek elejéig nyúlik vissza. Az akkoriban Kaliforniában, koncertek technikusaként ügyködő – gitározni soha meg nem tanuló – Leo Fender 1949-es prototípusából lett tömörtestű elektromos gitár végül Nocaster, Esquire, később a hangszedők kiosztásán változtatva Broadcaster, majd Telecaster néven került piacra. A Fender 1952-ben rukkolt elő a minden idők gitárszimbólumává vált Startocaster modellel, mely után fontolóra vette a Telecaster levételét a kínálatból. A hangszer azonban villámgyorsan a blues és country gitárosok kedvencévé vált, megdöbbentő eladási számokat produkálva.
Leo Fender 1949-es prototípusa
1965-ben az amerikai médiaóriás CBS több más hangszermárkával együtt felvásárolta az akkor már igen csak prosperáló Fender üzemet, a gyártás ezt követő közel húsz éve –egészen a nyolcvanas évek béli tulajdonosváltásig – a márka legvitatottabb időszaka. A szakértők szerint a gyártási kapacitás növelése általános romlással, az egyes példányok közti minőségi különbségek elmélyülésével járt együtt, ez pedig a mai gyűjtői árakon is meglátszik: míg az 1965 előtti Fender modellek több tízezer eurós vételárat is megugorhatják, hetvenes évek béli társaikhoz kis szerencsével már 1000-1200 euró környékén hozzá lehet jutni.
De hogyan is nézett ki mindez a Bakelitben lefestett hetvenes évek New York-jában? Ugyan a hangszerpiac virágzott, ez nem igazolja azt a téveszmét, miszerint fél évszázada lényegében az ember után dobták a ma ereklyének számító gitárokat. Anélkül, hogy a korabeli használt piacot témáját bolygatnánk, egyes modellek bejegyzett áraiból kiderül, elektromos gitárt vásárolni lényegében nem sokban tért el a mai helyzettől. Egy, a sorozatban is látható hagyományos Telecaster, illetve hasonló kategóriájú Stratocasterek 330-500 dollár közt mozogtak, míg a Fender olcsóbbnak szánt Mustang, Duo Sonic modelljei a 160-250 dolláros résben voltak elérhetők.
Fender Stratocaster, Telecaster és Bass VI modellek
Mielőtt elhamarkodott következtetésekre jutnánk és öklünket kezdenénk rázni a jelenkor árai miatt, jusson eszünkbe az elmúlt négy évtized együttes inflációja, mely a hetvenes évek béli 400 dollár ma nagyjából 1300-nak felel meg: ezért az összegért sőt, akár kevesebbért is, ma ugyanúgy kapni új, amerikai Fender modelleket.
