Trükk vagy bukás az NME nagy váltása?
Piac előtti leborulást, de új zeneipari korszak kezdetét is jelentheti a könnyűzenei magazinok ősanyjaként értelmezhető NME modelljének a kiadvány ingyenessé tételével való drasztikus megváltoztatása.
Az 1952 óta heti szinten jelentkező New Musical Express valóságos könnyűzenei szentírás, amely hatvan éven keresztül diktálta, milyen koncertekre menjünk, kinek az új albumát vásároljuk meg. Bár a magazin kétségtelenül máig megtartotta kulturális értelemben átfogó, egyben nagyon brit jellegét, az elmúlt 63 év során kulcsszerephez jutott a globális popszakmában.
2015 július 6-án az újság három évvel ezelőtt kinevezett főszerkesztője, Mike Williams bejelentette, szeptembertől 300 ezres példányszám mellett teljesen ingyenessé teszik az NME-t. A globális popszakma felbolydult. Bár Williams közleményében a cég évek óta fű alatt tervezett, mindenkinek csak előnyére váló reformról ír, a váltás valós okait és következményeit csak találgatni lehet.
Tézisként kezelhető, hogy az ezredforduló óta lassan, emelt fővel, de hanyatlik a print médiumok piaca: az interneten nem csak az esti híreknek, a meccs eredményének vagy az akciós fagyasztóknak járhatunk utána, de irgalmatlan mennyiségű zenei tartalmat, kritikát, interjút, riportot is elérünk a szélessávért fizetett havi tarifa ellenében. Az NME 1996-ban élesített online felületein heti szinten 3,9 millió embert ér el, a nyomtatott verzió hozzászámolásával közel 19 millióra rúg az olvasók havi tábora.
Azonban még egy ilyen hatalmas bázist is el lehet veszíteni, ha valaki nem alkalmazkodik – vélekedik az egykor az NME-ben, most pedig a Guardian hasábjain publikáló Ben Cardew, aki szerint a magazin ingyenessé tétele egyetlen piaci szereplő felbukkanásához vezethető vissza. Az Apple június végén rajtolt streaming rádiója valósággal felforgatta a zeneterjesztési piacot: az egyelőre ingyenes szolgáltatás ugyanis nem a zene mennyiségi elérésére fókuszál, sokkal inkább az idegenvezető szerepét ölti magára a hihetetlen információáradatban.
Cardew szerint az átlagos zenefogyasztó karaktere megcsömörleni látszik a rázúduló, irdatlan mennyiségű tartalomtól, így az az ajtók egyszerű kitárása helyett egyre inkább idegenvezetést, pesztrálást igényel. Az óriáscég online rádiója és a világ egyik legfelkapottabb zenei magazinjának tömeges elérhetővé tétele közti párhuzam persze akár mesterkéltnek is bizonyulhat, az azonban elgondolkodtató, miként bomlik fel és hogyan születik újjá látszólag hónapok leforgása alatt a popszakma fél évszázados médiastratégiája.
