Vangel Tibor (Sexepil): „Orvul belelestek a hard drive-omba”
Ha valaki hallotta az Egyesült álmokat, azt hitte: egész életében ilyen lemezeket csinál majd a Sexepil. Nem így történt. Az sem úgy történt, hogy a Sexepil a már két éve lenyomott re-union buli után együtt marad. Most nem Hegyi Zoltán az énekes, hanem a dobok mögül a közönséghez két lépéssel közelebb került, a wales-i Cardiffban élő Vangel Tibor. Interjú vele.
Te Wales-ben vagy, mi itt, Magyarországon. Mi a különbség?
Itt mintha minden normálisan működne, általában nem kell felesleges hülyeségek miatt bosszankodni. A politika semmiképpen sincs benne a közvetlen hétköznapokban. Ha idegeskedni akarok, magyar online sajtót kell olvasnom. Az idő itt talán szarabb – mondjuk ezt tudja az ember, mikor óceáni éghajlatú országba teszi be a lábát – de itt megtanulod, hogy nem hagyhatod, hogy az időjárás szabályozza az életed. Esik az eső? És? Máshol viszont nem ilyen szép zöld a fű.
Mikor hagytad el az országot, és miért?
1998-ben, amikor még nem volt ennyire divat elmenni. Tök véletlenül történt. A feleségem munkát kapott egy cardiff-i magániskolában. Aztán itt ragadtunk. Csábított London is, de az döntött Cardiff mellett, hogy míg ugyanannyi pénzből Londonban apró, kétszobás lakást tudott venni az ember a wales-i fővárosban tágas, négyszobás házat. Úgy tűnt, gyereket nevelni is szerencsésebb itt. És London is csak két óra autóút.
Hol élsz, milyen környezetben: könnyű volt a belilleszkedés? Egyáltalán, volt hova beilleszkedni? És elvárás a beilleszkedés vagy mindenki élje az életét úgy, ahogy megteheti?
Ha az embernek gyereke, meg kutyája van, ha akarja, ha nem, előbb-utóbb be fog illeszkedni és barátokat fog szerezni. Eleinte mondjuk érdekes volt, hogy egyáltalán nem voltak zenész ismerőseim. Lehet, hogy szerencsések voltunk, de semmilyen szempontból nem okozott nehézséget az átállás. A wales-iek nyitott emberek és az angolokkal szembeni frusztrációikat is remekül, humorral kezelik. Van mit tanulni tőlük.
Megpróbáljuk innen elképzelni az otthonodat. Valahol a belvárosban lehet, átlagos angolszász stílusú lakás, se nem nagy, se nem kicsi, egy családnak pont megfelel. Van egy kis hátsó kerted, talán ott egy épületben rendezted be a stúdiódat.
Eltaláltuk vagy eltévesztettük a címet?
Valóban, a belváros közelében van a házunk egy nagy park közelében, tényleg van hátsó kert, a stúdióm az egyik szobában van berendezve, ami nyilván inkább egy projekt-stúdió, de gyakorlatilag bármit fel tudok venni benne.
Legutoljára a Sexepil re-union koncertjén játszottál egy kisebb magyarországi turnén, majd az A38 hajón. Utólag hogy’ látod: sikeres volt, megérte?
Bár erősen húzódoztam eleinte (hiszen 2012-ben pont az új, angol lemez munkálatainak a közepén voltunk, és sejtettem, hogy több szinten is be fog zavarni a Hegyi Zoli-féle időszakhoz való visszatérés), semmiképpen nem bántam meg. Adtunk három nagyon jó koncertet, de úgy érzem, abban a történetben ennyi volt.
Sokan úgy gondolták, a Sexepil együtt marad. Csak azért nem így történt, mert angol nyelvű lemezt akartál csinálni? És ha azt, miért nem Mick Ness-szel?
Bonyolult ez a Sexepil-sztori. A Sexepil gyakorlatilag soha nem oszlott fel, csak az énekesek cserélődtek. Hegyi Zoli 1989-ig volt tagja a zenekarnak. Utána jött Mick Ness, ő 2007-ig volt velünk. Zolival 2012-ben megcsináltuk azt a pár re-union bulit, de a kezdetektől hangsúlyoztuk, hogy ennek nem lesz folytatása. Hiszen – mint említettem – akkor már félkész állapotban volt ez az új lemez.
Te vagy a Sexepil név tulajdonosa?
Nem. A nevet egyébként Czeller Péter, a legendás ETA énekese adta a zenekarnak.
A társaid, Hegyi Zoli, László Viktor és Kocsis Tamás miként reagáltak, amikor elmondtad nekik, hogy új formájában aktulaizálod a zenekart?
Ez nem egészen így történt. Mikor 2007 körül nyilvánvalóvá vált, hogy a Mick más teendői miatt nem tud és nem is nagyon akar több időt szentelni a Sexepilnek, elkezdtünk énekeseket keresni, ami évekig tartott. Meghallgattunk fiatal zenekarokat, több zenészkolléga is énekelt azokra a demókra, amiket addigra felvettünk, de igazából úgy éreztük, egyik sem az igazi. Én énekelgettem a demókra, de nem mutattam meg senkinek, mert egyáltalán nem pályáztam az énekesi szerepre. Teljesen elégedett voltam a dobok mögött (mivel a dobos a zenekar legfontosabb tagja és mégsem kell hosszú interjúkat adnia). Aztán egy próbán a többiek orvul belelestek az egyik hard drive-omba, amin a demókra felénekelt ötleteim voltak. Tetszett nekik, amit hallottak és tulajdonképpen ők döntötték el, hogy én énekeljek.
Most kik a Sexepil jelenlegi tagjai?
Kocsis Tamás gitáros és László Viktor basszusgitáros már a kezdetek óta (ki se merem mondani, hány éve) tagjai a zenekarnak, Deák Endre gitáros 2001 óta zenél velünk. Velünk próbál Golovics Ferenc nevű fiatal barátunk (régebben többek között a Kollaps, The Puzzle zenésze volt, most a Chalaban-ban játszik), koncerteken ő fog dobolni. Az a gyanúm, ő előbb-utóbb rendes tagja lesz a zenekarnak.
Az album címe: Your Scream Is Music. Elég beszédes. Miért ezt a címet adtad?
Ez egy kiragadott félmondat a lemez Rat King című nyitódalából – „your scream is music to my ears” . Több cím-variáció is felmerült, de azt hiszem, ez adja vissza legjobban az album hangulatát, továbbá hűen tükrözi azt a lelkiállapotot, amibe a lemez készítése közben annyiszor belekerültünk.
Gyűjtögetted a zenéket az elmúlt időszakban, vagy egyszerre jött egy albumnyi ötlet?
A zenék nagy többsége a próbákon született. Amivel nekem sok időt kellett eltöltenem, az bizonyos dalok végleges formába öntése volt, meg az énekdallamok, különböző szólamok kitalálása, na meg a szövegek megírása.
Milyen az ideális helyzet és állapot a komponálásához, a feljátszáshoz és a dalok véglegesítéséhez? Kinek mutattad meg az anyagot és mit gondoltak róla?
Ideális helyzet . . . Ez nehéz. Ez az átka, ha az ember közel idillikus környezetben él. Engem például a természet, meg boldogság, szerelem, ilyesmi egyáltalán nem inspirál alkotásra. Ezért volt szerencsés, hogy sokat jártam Budapestre a szövegírás időszakában és az olvasmányaim (amik megihlettek) sem vidám dolgok voltak. Karl Hyde, az Underworld énekese mondta valahol, hogy neki egy metropolisz kell, annak minden mocskával, ha szöveget akar írni. Pontosan ezt érzem én is.
Milyen zenéket hallgatsz? Ez tulajdonképpen felkérés arra, hogy ajánlj néhány figyelemre méltó produkciót.
Nagyon kevés gitárzenét hallgatok, gyakorlatilag csak eletronikus zenékre tudok beindulni mostanában. Azért mondjuk az új Queens of the Stone Age bejött eléggé, az ő lemezüket is Gavin Lurssen masterelte, aki a Your Scream Is Music-ot is. De ha elementáris, gitárokat is használó zenekarokat akarok, akkor Swans, 65daysofstatic, Foals, vagy Mogwai.
Nagy kedvencem Jon Hopkins, Four Tet és Trentemoller. Bennük van meg az a kreativitás, amely a szokványos gitárzenékből annyira hiányzik. UNKLE számomra az isten, a követendő példakép a zenéhez való hozzáállásban. Általában azokat szeretem, akik tudnak és mernek újat mondani. Amon Tobin, Aphex Twin, Andy Stott, Underworld, Lamb, Machinedrum. Viszont ha belegondolok, hogy ki az, akit most is ugyanúgy szeretek, mint tinédzserkoromban, az Frank Zappa.
Aztán persze ott vannak az énekes-példaképek: Mike Patton (Fantomas, Mr. Bundle, Tomahawk, Faith No More stb), Maynard James Keenan (Tool, A Perfect Circle, Puscifer), akiknek nemhogy én, de senki más sem fog a nyomába érni.
Nyilván szeretnétek bemutatni az anyagot élőben is. Van erre lehetőség, és ha igen: láthatjuk a Sexepilt itthon is?
2015 január 16-án lesz egy lemezbemutatónk az A38-as hajón, és már vannak későbbre is terveink a magyarországi jelenlétet illetően.
Mit gondolsz, lehet feltűnést kelteni egy olyan projekttel, aminek semmiféle előélete nincs ott, ahol naponta rengeteg új anyag jelenik meg?
Nincs lehetlen, a Sexepil hosszú karrierje során ezt párszor bebizonyította. A 90-es években álmodni sem mertünk arról, hogy valaha Amerikában fogunk turnézni és nem is egyszer, hogy a CBGB’s-ben fogunk koncertezni, hogy Butch Vig stúdiójában dolgozunk majd, hogy Björkék előzenekara leszünk, vagy a Faith No More-ékkal, Sonic Youth-ékkal parolázunk, hogy a Music TV nyomja majd a klipjeinket. Ezek mégis megtörténtek. Ugyanakkor senki nem lesz öngyilkos, ha nem kapunk Grammy-t jövőre, bármennyire is megérdemelnénk. (lol) Csinálunk majd egy új lemezt inkább. Most az izgat a legjobban, hogy a magyar közönség miként fogja fogadni az új dalokat, meg a tényt, hogy új énekese van a zenekarnak. A kezdeti reakciók biztatóak.
Mit csinálsz, amikor nem zenélsz?
Napjaim döntő részét a zene teszi ki. Ha nem Sexepil, akkor más projekt van műsoron. Van egy saját alternatív-elektronikus projektem is a fiammal, Gromiko néven fut, remixeket, meg egy EP-t kiadtunk már. Jövőre szeretnénk élőben is megmutatkozni, remélem, sikerülni fog, bár mindketten elég sűrű 2015 elé nézünk. Ezek mellett megpróbálom feléleszteni műfordítói karrieremet is (rengeteg könyvet fordítottam egészen a közelmúltig). Egy zenei kapcsolódású könyvön dolgozom, részleteket sajnos nem mondhatok, a jogok még nincsenek letisztázva véglegesen.
A facebookon láttuk, hogy egy kölyök beagle-vel vagy lefényképezve. Miért pont őt választottad? Vagy ő választott téged?
Ő a második beagle a családban, az előző egy éve meghalt. A beagle elég öntörvényű fajta, viszont hihetetlen szíve van. (Félreértés ne essék, minden kutya elképesztő.) Ezt az újat pótkutyának szereztük és abszolút profi módon felnőtt a feladathoz.
A John Wick című új filmben Keanu Reeves is kap egy ilyen kutyát a feleségétől, de ő úgy végzi, hogy egy vadállat szétveri a fejét. Mit gondolsz erről?
Ez a film kimaradt az életemből, de látom, milyen jó rating-et kapot az IMDB-n. Majd jól megnézem.
