A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

Open Air Rádió – A VOLTSoundSziget.

A 2010-es évek egyik utolsó magyar lemeze: gézakékazég – Elviselhetetlen körülmények

2019. november 25., 20:14

Elviselhetetlen körülmények címmel harmadik albumát jelenteti meg a gézakékazég. A zenekarban a legutóbbi albumhoz képest komoly változások történtek: az együttes 2016 végén az alapító duóra fogyatkozott. A szerzőpáros, Pál András, gitáros és Dömötör Géza, gitáros-énekes mellé aztán új ritmusszekció érkezett: Herkó Gábor, dobos és Weiling Márton, basszusgitáros frissítette fel a hangzást. Velük készült az új lemez.

Az első gézakékazég albumot, a Valahol mindenkit (2012) három és fél évvel követte a második – Mint azok a fák – 2016-ban, és most újabb három és fél év elteltével érkezett az Elviselhetetlen körülmények. Az új tagok érkeztével az irány nem változott, csupán a módszerek. Az alkotási folyamat során jöttek sorban a csilingelős gitárdalok, és némiképp gördülékenyebben, egyszerűbben, letisztultabb hangzásokkal, kompromisszumok nélkül alkothatott a zenekar. Ennek egyik eredménye a közel 47 perces nagylemez.

A folyamatos változás igényét is szem előtt tartva természetesen ezúttal is kerültek újdonságok a lemezre. Több dalban is hallható az e-bow (amelyet már az R.E.M. is előszeretettel használt, még egy dalcímébe is beemelte), továbbá markáns új elem a női vokál a zenekarban, melyet Kozma Krisztának köszönhetünk. Emellett abszolút újdonságot jelent a Látszik még a víztorony című dalban Sára Zsófi hegedűszólama. A zenekar hangmérnöke, Friskó Péter ismét produceri feladatokkal is segítette a hangszerelést, illetve egy-egy dalban basszusgitáron, gitáron, vokálban is besegített.

A zenekar tagjai rengeteg féle zenét hallgatnak, de ezúttal főleg az amerikai középtempós gitárzenék inspirálták őket, igaz direkt módon semmi nem érhető tetten ezekből. Így egy kortalan lemez született, olyasmi, amit a már évtizedek óta létező angolszász gitárzenekarok, mint például a Teenage Fanclub, a Ride vagy a Slowdive készítenek napjainkban.

Ami a szövegeket illeti, az új lemez ott veszi fel a fonalat, ahol az előző albumnál abbahagyta: mintha egy regény folytatása lenne, ahol tovább követhetjük a főszereplő sorsát. Bár ez a regény is masszívan borongós tónusú és ez sem zárul happy enddel, olyan epizódokat villant fel hősünk életéből, amelyek magában hordozzák az élet keserű szeretetét és a folyamatos lehetőséget az újrakezdésre. Megdöbbentően őszinte, bemutatja az elmagányosodás folyamatát, és azt, hogy mit lehet ezzel kezdeni a negyvenedik életév kapujában.

A lemez címét Dömötör Géza találta ki, amikor egy nyári, fullasztó délelőtti munkanap után lerohant a Balatonra strandolni egymagában. Ült a köveken egy fárasztó nap és egy kellemes úszás után, majd az Instagram storyjába posztolta a szokásos giccses naplementés balatoni gif-et, melyre ráírta, hogy „elviselhetetlen körülmények”. A lemezborítót is ez a jelenet inspirálta, ám az Domboriban készült.

Dombori egy kis üdülőfalu, egy Duna-holtág, mely az alapító páros életében gyerekkoruk óta visszatérő helyszín. Hangyányi pattantsága, elszigeteltsége és a vele együtt járó nyugalma abszolút passzolt a szövegek hangulatához. Egy nyári séta alkalmával egyből adta magát a kép. Az utómunkát és a grafikai részeket végül Hlatki Dorottya segítségével véglegesítették.

A lemez elérhető az összes digitális streaming szolgáltatónál, illetve a Youtube-on is ebben a playlistben:

LINK INTERJÚ HORVÁTH KRISTÓF ZENÉSSZEL
jan. 23., 13:17
Összeáll a Heaven Street Seven!
jan. 22., 14:18