A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

Open Air Rádió – A VOLTSoundSziget.

Tõnu Õnnepalu – MANDALA

Silenos
2014. december 13., 20:43

Az ember viharos változásokkal tarkított létét a macska mindig érdeklődéssel vegyes aggodalommal figyeli. Idő, történelem, bank, pénz, utazás, költözés, felújítás és más felettébb gyanús és érthetetlen dolgai teszik az embert oly esendővé. De szórakoztatóvá is. Akit lehet figyelni félig lehunyt szemhéj alól, hogy már megint miben sántikál, de vigyázni is kell rá, nehogy túlzásokba essék.

Mandala_borito.indd

Az ember néha eltűnik. Hogy önszántából megy, vagy viszik, tulajdonképpen ebből a szempontból lényegtelen. A macska marad. Vele nem számol a történelem. Mindig ott van valahol. Hogy ha az ember visszatér, akkor azonnal újra elfoglalhassa hivatalát. Mert az embernek szüksége van macskára, ehhez kétség sem férhet.

Nem kell ahhoz bejárni a világot, hogy a maga teljességében megmutatkozzék. A macskák ezt nagyon jól tudják. Számukra minden pillanat maga a teljesség. Van, ahogy van – ősi bölcsesség. Az ember görcsösen igyekszik elérni ezt a meditatív állapotot. Belenéz egy macska szemébe, és meglátja benne önmagát, ahogy egy macska szemén keresztül szemléli önmagát. Ember legyen a talpán, aki ezt kibírja somolygás nélkül. Az pedig a legjobb út a teljesség felé.

Egyedül lenni nem jelent szükségképpen magányt, szomorúságot és félelmet – jelenthet szemlélődést, békét, derűt és természetes csöndet is. A macskák komoly szakértői a csöndnek. És ha egy íróember történetesen épp macskákkal osztja meg az egyedüllétét, ez sül ki belőle. Egy regény. Társasági magányregény.
Macskatársasági ember-magányregény.

Tõnu Õnnepalu (1962) – más néven Emil Tode, avagy Anton Nigov – észt író, költő, műfordító. Ez idáig nyolc regényt, valamint esszé- és versesköteteket jelentetett meg. Magyarul eddig két (Emil Tode írói álnév alatt publikált) regénye, a Határország és a Hercegkisasszony volt olvasható. A Mandala megjelenésekor a bestsellerlisták élére került Észtországban.

***

„És hogy magyarázod el egy épelméjű macskának, hogy mi az a pénz? Hogy fogsz két egeret, de nem eszed meg, nem viszed el a kölykeidnek, hanem beteszed őket a bankba. Aztán, ha ott a neveden van már, mondjuk, tíz egér, akkor elmehetsz a boltba, és vásárolhatsz egy Cickaeledelt.

***

„Ha a macskák törzskönyveznék az embereket, és ez alapján ranglistát vezetnének róluk, akkor abban a díszhelyen, a lista élén kétségkívül az Idősebb Hölgy állna.
Az Idősebb Hölgy az emberiség csúcsteljesítménye, innen már nincs hová továbbfejlődni. Van ideje. Ritkán gurul méregbe. Gyakran főz a tűzhelynél, néha hímez vagy varr a lámpa fénykörében, órákig nem áll föl onnan, az ölében egymás után több álmot is végig lehet álmodni. Na jó, ez inkább a történelmi Idős Hölgy volt. A mai Idősebb Hölgy inkább tévét néz. A macskák lelkes tévérajongók! A tévé előtt az ember nyugton van. Vagy ha éppen nincs is a tévé előtt ember, van ott legalább egy kényelmes karosszék, dívány. Ami a tévében van, ahhoz nem sok közük van a macskáknak, bár néha remek kis labdák, apró-cseprő dolgok hemzsegnek benne, ezeket egyszer-egyszer közelebbről is szemügyre veszik, bár az igaz, hogy a mancsuk közt nem marad belőlük semmi.
De jaj! Az ember oly szeszélyes, hogy a macskák épp csak megszokták a tévét, mire neki máris új játéka lett. Laptop, ölbe vehető számítógép, mintha nem tudnák, kinek a helye van az ölükben. Az igaz, ha a számítógép az asztalon van, mögüle finom, meleg szél fúj, remekül lehet ott heverészni. A billentyűkön sem rossz, de azt nem szabad. Ha írnak is néha egy kicsit (sdrrrtstqeeee,,,wrbhj) a macskák, nem akarnak ők azzal semmi rosszat. A számítógép mint új dolog, persze, elsősorban gyanús, egy csomó hátránya van (az ember csak úgy tesz, mintha nem lenne), ugyanakkor, ugye, épp a számítógépnek köszönhető, hogy most már a macskák számára is elérhető az írásbeli önkifejezés. Minden rosszban van valami jó. Legalább egy pici.

De az Idősebb Hölgy éppen azért tökéletes, mert nem halad a korral. Nincs laptopja. Ő még hűséges a jó öreg televízióhoz. Rendesen megnézi az összes sorozatot és ismeretterjesztő filmet, a nyugdíjasműsorokat, az ifjúsági problémákról szólókat, a híradót, a gazdasági elemzéseket, az időjárás-jelentést; a kertészkedős és irodalmi műsorokat, a tehetségkutató versenyek összes elődöntőjét. Van türelme, és ez a legfontosabb. Nem siet sehová. Ha nem tévét néz, az még jobb: rádiót hallgat, a kályha mellett heverészik az ágyban. Friss halat, darált húst hoz a piacról, fasírtot csinál. Az ő macskája még hagyományos koszton él, nincs elrontva a gyári műkajával.

Az Idősebb Hölgy szemüveggel az orrán akkurátusan tanulmányozza az újságban a halálhírek rovatát, és nem haragszik, ha közben valaki játszik egy kicsit a lap sarkával. Hiszen milyen pompásan zizeg! Vagy ha egy kicsit haragszik is érte, azt sosem igazán teszi, csak a stílus miatt. Mert az Idősebb Hölgynek van stílusa, van ízlése, van álláspontja! Nyugalom uralkodik körülötte. És ami a legfontosabb: az Idősebb Hölgy nem töri magát, hogy elmehessen otthonról, nem utazik (legalábbis a klasszikus Idős Hölgy nem utazik), nem szaladgál egyik boltból a másikba, nem csavarog a nagyvilágban, nem költözik, mert mind-mind azok a régi dolgok, bútorok, emlékek – hová is menne velük…

Ó! Ha egy macska egyszer szerez egy Idősebb Hölgyet gazdasszonynak, az az elképzelhető legnagyobb boldogság. Még akkor is, ha ez nem marad mindig így, mert sajnos, mi marad mindig így ebben a világban?

De a macskák ebben a tekintetben egyáltalán nem válogatósak. Idősebb Hölgy van: nagyon jó. Gyerekek vannak: mókás. A gyerekeknek legtöbbször van anyukájuk is. Öreguraknál ugyancsak egész jópofa dolog lakni, hát Istenem, néha zsörtölődnek egy kicsit, de halfejjel etetnek újságpapírról (asztalterítő ügyében egy macska sosem emel panaszt). És ami az agglegényeket illeti, hát ők is nagyon jó fejek, bár ők bizonyos értelemben még a gyerekeknél is rosszabbak. A gyerek megunja, hogy nyaggassa a macskát, vagy legalábbis kinövi, de az agglegény – az soha!

Ugyanakkor a gyermektelen házaspár: klasszikus eset. És például egy bevásárlóközpont pénztárosa: miért is ne? Hosszú műszakok, melyek alatt bárhol lehet szunyókálni, ráadásul soha egyetlen Cickaeledel-akció sem marad figyelmen kívül.

Na és, ha épp egy íróból lesz macskagazda, akkor sincs semmi. Van, ahogy van.”

Tõnu Õnnepalu
MANDALA
Fordította Lengyel Tóth Krisztina
Gondolat, 2014
252 oldal, 2990 Ft

A Silenos Könyvkiadó ajánlásával
www.silenos.hu

Szerző: Silenos
Egy este Charles Bukowski szellemében: Vissza a feladónak! – sztereodráma egy felvonásban és Posta könyvbemutató
máj. 16., 10:55
Van egy perced? – a WWF Magyarországnak gyűjt a twentees
máj. 13., 16:08
Link interjú Kollár-Klemencz Lászlóval, a Kistehén vezetőjével
máj. 9., 10:09