Keménynek, de igaznak ígérkezik a Janis Joplin-film
Janis Joplin életébe kínál példátlanul személyes betekintést Amy Berg jövő februárban érkező vadonatúj dokumentumfilmje, a Janis: Little Girl Blue. A közel nyolc évnyi anyaggyűjtés, megszámlálhatatlan interjú és az énekesnő személyes levelezése alapján készülő film korántsem fest vidám képet Joplinról.
Kevéssel 1970-ben bekövetkezett halála előtt Janis Joplin visszatért a texasi szülővárosába, Port Arthurba, hogy részt vegyen egy osztálytalálkozón. Látogatásakor megannyi riporter körében adott interjút, melyben iskolás éveiről is mesélt. „Nem mentem el a szalagavató bálra. Nem hívtak. Senki nem akart engem választani, ez pedig azóta kínoz” – e beszélgetés felvétele is bekerült Amy Berg, az énekesnő titkos, színpadon kívüli életét feldolgozó dokumentumfilmjébe, a Janis: Little Girl Blueba. A rendezőnő az Uncut magazinnak adott interjújában úgy fogalmazott, a jelenet kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük, hogyan válhatott Joplin életvidám kisgyermekből azzá, az elveszett és saját kísértetei által üldözött fiatallá, akiként a világ megismerte. „Az átmenet elképzelhetetlenül nehéz volt számára, mivel a hirtelen jött siker és csillogás nem enyhítette az őt ért korábbi traumák hatásait.”
Berg filmesként otthonosan mozog pszichológiai mimikri területén, korábbi projektjeivel, mint a Deliver Us From Evil vagy a West Of Memphis, a katolikus egyház gyermekmolesztálási ügyeihez, illetve az amerikai büntetőügy botrányaihoz is hozzátette a maga részét. A Joplin életéről szóló filmhez 2007 óta gyűjt anyagot: az interjúk, padlásról előkerülő házivideók és koncertfelvételek mellett azonban a legnagyobb inspirációt Joplin, a családjának írt, több ezer levele jelentette számára.
„Nem lehet elsiklani afelett, ahogy Janis megpróbált büszke lenni magára, hogy képes legyen összekötni a benne élő gyermeket a felnőttel, amivé lett” – Berg a film narrációját is a levelekből vett idézetekből ollózta össze, melyeket Chan Marshall felolvasásában lehet majd hallani. A rendező szerint a Joplin sorai lehetővé teszik, hogy a nézők meglássák és közel érezzék magukhoz az énekesnő a hatalmas színpadok és a médiabéli megjelenések mögötti, valódi életének apró, elsőre talán jelentéktelen mozzanatait.
A filmben természetesen Joplin több családtagja, zenésztársa is mesél közös emlékeikről vagy egész egyszerűen csak impressziókról. „Hatalmas különbség van azzal kapcsolatban, miként emlékeznek Janisre azok közt, akik főként LSD-n éltek és akik inkább a heroinra voltak rákattanva” – a Janis: Little Girl Blue meglehetősen kendőzetlenül bánik az énekesnő addikciójával. „Menekülésnek használta a drogokat: mélyen érezte az emberek fájdalmát és úgy gondolta, a szerekkel képes lesz elzárni azt magától.”
Berg ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni, mennyire kifacsarja Joplin emlékét „a 27-esek klubjának misztikuma”, melynek hozományaként az utókort majdhogynem jobban érdekli az énekesnő drogtúladagolása, mint a dalok, melyeket hátrahagyott. A Janis: Little Girl Blue 2016 februárjában debütál a brit mozikban.
