Link interjú Balogh Attilával, a Lazarvs basszusgitárosával
Szeptember 14-én, csütörtök este – most már mondhatni – rendes évi nagykoncertjét adja a Budapest Parkban Magyarország legismertebb metálexport zenekara, a Lazarvs, akik augusztusban jelentették meg hatodik, Blackest című albumukat, így egyben lemezbemutató koncertet is kapunk. Link interjú rovatunkban a buli kapcsán a zenekar új basszusgitárosát, Balogh Attilát kérdeztük arról, hogy milyen zenéket hallgat. Kellemesen sötét összeállítás lesz.
Rendes, régóta (most már bőven több mint egy évtizede) működő és koncertező zenekar lévén mára a Lazarvs is elérte azt, hogy ha jó ideig nem látjuk, elvonási tüneteket okoz. Erre akkor döbbentem rá, amikor a Szigeten tartottunk a koncertjükre, mint marhák a vágóhídra, hogy végre levágják a fejünket, és amikor odaértünk, és elkezdődött a koncert, azt éreztem: nem tudtam, mi hiányzott. Pár perc alatt átvette a hatalmat a színpad előtt összegyűltek fölött a zenekar, és negyedórával a kezdés után már teljes metálextázisban volt az a barátom is, aki még soha nem látta őket. Eddig is tudtam, de jó volt újra megtapasztalni, hogy elsodró a zenéjük, és annak ellenére, hogy sötét, mint paraszt a sakktáblán, feltölti a lelket. Furcsa paradoxon ez, hisz Áron András, a frontember, élete legsötétebb történéseit sűríti bele a Lazarvs dalaiba, és nem csak a zene sötét, a körítés is, mégis úgy tölti fel és meg az embert egy-egy Lazarvs fellépés, mint erdélyiek a pálinkás poharat.
Az új basszusgitáros, Balogh Attila érkezését a zenekar a nyár közepén jelentette be, és egyszerre volt meglepő és tőlük elvárható, hogy már augusztus közepén is teljesen összeszokottan játszottak, Attila tökéletesen helyt állt, és hibátlanul hozta a Lazarvs sűrű, olykor már-már megterhelően sűrű hangzását és brutális tempóját. Nem mintha probléma lett volna a hangerővel, de már alig várjuk, hogy újra meghallgathassuk az új felállású triót a Budapest Park jó nagy színpadán csütörtök este, jó közelről, hogy lehetőleg semmi ne maradjon bennünk, csak a Lazarvs-élmény.
Addig pedig lássuk/halljuk, milyen zenéket hallgat az új fiú a blokkon, Attila.
Kedvenc zenészeink, művészeink, barátaink osztják meg velünk kedvenc zenéiket – Balogh Attila, Lazarvs
Mit hallgatsz most?
Mostanában Metz-et hallgatok. Ők egy kanadai noise rock, punk történet. Elég elementáris és zsigeri az egész, ahogy megszólalnak.
Mi a kedvenc dalod az idén?
Kifejezetten lassan haladok az új dolgok felfedezésével, általában le vagyok maradva 1-2 évvel, ezért nem idei, de friss dolgot mondok.
Életed első meghatározó albuma?
Ami úgy seggbe rúgott, hogy tudtam, hogy én hangszerhez szeretnék nyúlni, az a Slipknot: Vol.3 Subliminal Verses albuma volt.
Melyik számot szereted mostanában leginkább játszani élőben a Lazarvs dalai közül?
Őszintén: az összeset. Mindegyik számnak megvan a maga kis dolga, amit ki lehetne emelni, mind játékügyileg, mind hangulatában. Ha mégis ki kell emelnem egyet, akkor a Slavest mondanám, a medve úr hangjaimat abban kiengedhetem a refrénben.
Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?
Ampeg 810 láda, valamint a kiváló hangmérnökünk és stábunk (Flűt, Pete, Pusi), akik, ha nem lennének… akkor lenne helyettük más (nevet). Amúgy a Blackest-ről is van már több kedvencem, amiket nagyon jó játszani. Valamelyiket az agresszivitása, van amelyiket a flegmasága miatt. Legyen a Blackestről például ez:
