A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

Open Air Rádió – A VOLTSoundSziget.

Link interjú a Therapy? basszusgitárosával, Michael McKeegannel

2019. január 28., 21:41

A világ egyik legkitartóbb, legöntörvényűbb és ezért legszimpatikusabb rockzenekara, a Therapy? tér vissza Budapestre legutóbbi, 2018 őszén megjelent, Cleave című albumát (is) népszerűsítendő. Január 30-i, A38-as fellépésük kapcsán a Therapy? egyik alapító tagját, Michael McKeegant kérdeztük kedvenc zenéiről.  

A Therapy? a rockzene történetének egyik aranykorában, a ’90-es évek elején formálódott, szerzett magának nevet, és ért fel a csúcsra. Az alternative/indie rock/noise rock/punk rock mozgalmakból olyan zenekarok voltak rájuk kezdetben hatással, mint a The Jesus Lizard, a The Membranes és a Big Black, majd első lemezeik (Babyteeth, Pleasure Death) megjelenése után olyan együttesek társaságában turnéztak az Egyesült Királyságban, mint a Teenage Fanclub, az Inspiral Carpets, a Tad, a Babe’s in Toyland vagy Courtney Love zenekara, a Hole (később pedig Amerikában csatlakoztak a Helmet és a Jesus Lizardhoz turnájához is).

Első nagykiadós albumuk, a ’92 novemberében megjelent Nurse volt az, amire már Magyarországon is felfigyelhettünk. Mire Teethgrinder című egyik első klasszikusuk felért a brit slágerlistára, a grunge-őrület már tombolt Amerikában és Európában, és mivel a Therapy? hangzása némileg illeszkedett a ’90-es évek legtöbbet emlegetett zenei vonulatához, Amerikában is kezdtek népszerűvé válni.

Az igazi áttörést a ’94 elején megjelent Troublegum hozta nekik, amelynek már borítója is kultikus státuszra predesztinálta a zenekart: egy meztelen(nek látszó) ember igen kiszolgáltatott pózban, határozott mozdulattal dugja a fejét egy nagy fém kukába. A lemez szinte összes dala ismert lett, és az olyan szerzeményeknek köszönhetően, mint a Knives, Screamager, Hellbelly, Nowhere, Die Laughing, Trigger Inside vagy a Joy Division-feldolgozás, az Isolation, a Therapy? 1994 nyarán már a legnagyobb fesztiválokon léphetett fel. Például a Reading, a Donington vagy a németországi Rock am Ring fesztiválon, ahol már mi, magyar Therapy?-rajongók is láthattuk, milyen lehengerlők élőben, és szerelembe eshettünk Michael McKeegan jellegzetes, táncmozdulatokkal megspékelt basszusgitár-játékával.

A 1995-ös Infernal Love lemez utáni jó pár éves időszakot tagcserék, hosszabb szünet, lemezkiadós problémák és útkeresés jellemezte, ami a lehető legrosszabbkor jött a csúcsra ért zenekar életében. A 2000-es évek óta a Therapy? azonban kitartóan gyártja sorlemezeit és megjelentetett számos különleges kiadványt, köztük Cairns akusztikus szólólemezét is.

Andy Cairns énekes/gitáros mellett Michael McKeegan basszusgitáros az egyetlen olyan zenész a zenekarban, aki 1989-es megalakulásuk óta tagja a Therapy?-nak. A számos EP, koncert- és válogatáslemez mellett ketten összesen 15 stúdióalbumot készítettek. Legutóbb albumuk a 2018 szeptemberében megjelent igen erős, Troublegum-korszakot idéző Cleave volt, amit egyöntetűen pozitívan fogadtak a kritikusok. Ahogy mi is egyöntetűen pozitívan fogadjuk, hogy újra klubkoncerten láthatjuk Budapesten a Therapyt?-t.

Michael McKeegan, aki hét számot is jegyez dalszerzőként (egyedül vagy Andyvel közösen) a lemezen, volt olyan rendes, és elküldte az Open Air Rádió olvasóinak/hallgatóinak az őt régen és ma inspiráló zenéket. Lássuk.

Kedvenc művészeink, zenerajongóink, barátaink osztják meg velünk kedvenc zenéiket – Michael McKeegan, Therapy?

Mit hallgatsz most?

Ma egész nap az Obliteration albumát hallgattam a buszon. Nyers, old school norvég death metal.

Mi a kedvenc dalod az idén? Illetve, ha még nincs, mi volt a tavalyi kedvenc?

Az idén megjelent lemezek közül még egyikre sem kapcsolódtam rá, úgyhogy itt van egy zenekar, amelynek lemezét tavaly „rongyosra” hallgattam: a Drug Church zenéje energikus, szarkasztikus, dallamos punk, és ennek a számnak a videoklipje is kiváló:

Életed első meghatározó dala?

Az egyik első lemez, amit a testvéreimmel a saját zsebpénzünkből vettünk a Highway to Hell volt. Bon Scott Forever!

Mi az, amit még soha nem hallgattál meg, de most végre rákerestél?

Valamilyen oknál fogva mindig úgy gondoltam, hogy Eric Clapton túlértékelt gitáros, így nem nagyon hallgattam Creamet soha. (Természetesen ettől még a nagy slágereiket ismerem a tévéből, rádióból.) Sok embertől és zenésztől hallom, hogy milyen nagy hatással voltak rájuk, úgyhogy akkor most meghallgatom ezt:

Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?

Thin Lizzy lemezei nélkül – nekem ők minden idők kedvenc zenekara. Elképesztően sok jó számuk van, nehéz a választás, de ha nagyon muszáj, akkor most ezt választom:

Eseményoldal

Link interjú Bátor Bencével, Frenk dobosával
jan. 31., 21:17
AXL ROSE ELSŐ ÚJ DALA 10 ÉVE
jan. 6., 20:02
LINK INTERJÚ ZSÁGER BALÁZZSAL
dec. 27., 13:00