A világ leghosszabb cikke! 16.

Miután otthagyta az általa alapított első gangsta rap zenekart, a híres-hírhedt N.W.A.-t, Dr. Dre szólókarrierbe és producerkedni kezdett. A többszörösen elítélt Suge Knight alapította Death Row Recordshoz szerződött (ami többek között Dre, Snoop Dogg és 2Pac lemezeit is kiadta) majd 1992-ben megjelentette az azóta klasszikussá vált The Chronicot, amelynek egyik számával, a Let Me Ride-dal Grammy-díjat is nyert, és amelyből egy év alatt 3 millió (!) példány fogyott.

1993-ban producerként megcsinálta Snoop Dogg debütáló albumát, a Doggystyle-t, ami sokkal jobb volt még a The Chronicnál is. Olyannyira, hogy ez lett Amerikában az első olyan lemez, amely első helyen nyitott a Billboard 200-as listáján. Snoop után többek között 2Pac következett (a California Love-ot készítette neki) meg a Blackstreet (No Diggidy), és miután eljött a Death Rowtól, és megalapította saját kiadóját, az Aftermath Entertainmentet, még leszerződtette Eminemet, csinált neki három számot első lemezére, köztük a bemutatkozó gigaslágert, a My Name Is-t, és csak ezután következett saját, második nagylemeze.

A ’99 novemberében megjelent 2001 címe eredetileg The Chronic 2000 lett volna, de mivel a Death Row időközben kiadott egy válogatáslemezt hasonló címmel, kénytelen volt átnevezni az albumot.

A 2001 gyakorlatilag arról szól, hogy Dr. Dre a gangsta rap atyja visszatér, és tudatja a világgal és ellenségeivel, hogy köszöni, jól van, tud még rappelni, tud még magának is számokat gyártani, és hogy, akárhogy is fáj, ő a főnök. Fiatal gengszter titánok jönnek és mennek (legtöbbször hullazsákban), pózolgatnak, keménykednek, arcoskodnak, de én, Dre papa mindenkit lenyomok. Emellett szó esik a baszásról (sokszor), a gangsta életről, (de inkább már csak nosztalgia-szinten, mert, ahogy az első dalban énekli: „elköltöztem a gettóból, gondolom, nem hibáztatsz érte”) szívásról, piálásról, meg arról, hogy Dre mint egy keresztapa, csak ül, és mosolyogva figyeli, hogy mi történik körülötte. Közben pedig olyan életbölcsességekkel leszünk gazdagabbak, mint például, hogy: „kurvából nem lesz háziasszony”. De a 18 éven felülieknek tartott amerikai hip-hop szleng-nyelvecke mellett, amivel igazán gazdagabbak leszünk az egy komplett életérzés, amihez így juthatunk hozzá a legegészségesebben és a legolcsóbban. A 2001 olyan, mint egy Dr. Dre eki. Bekapjuk, és 70 percig Los Angelesben vagyunk egy block partyn, nagyon kigyúrt fekák, nagyon nagy seggű videoklip-alapanyag nők, fel-le ugráló autók és pálmafák között az örök napsütésben.

Amikor megvettem a CD-t, 2000 nyara előtt, elvittem Mallorcára, a tengerpartra, és egy hétig semmi mást nem hallgattam. Furcsa is volt, mert egy hétig Kaliforniában éreztem magam, csak sehol sem lövöldöztek. A lemez egy életre beleégett az agyamba. Egy pár évvel később Los Angelesben éppen Pasadenából tartottam Long Beachre, és a metrón természetesen hip-hopot hallgattam, amikor egyszer csak Compton megálló következett. (Többek között Dr. Dre és így a gangsta rap szülőhelye.) Gondoltam, most vagy soha, leszállok, körülnézek már. Fényes nappal volt, gondoltam, csak meg úszom a dolgot, meg gondoltam naivan, ha beszólnak a tesók, hogy mi a faszt keresek ott, megmondom nekik, hogy velük vagyok, és épp Cypress Hillt vagy Dret vagy 2Pacot hallgatok. De csak a lépcsőig jutottam. Egy nagyon nagy darab, széles vállú fehér rendőr állt a lépcső tetején, és megkérdezte, hogy eltévedtem-e. Mondtam neki, hogy nem, csak szeretnék lemenni és körülnézni. Mire azt mondta: „Nem, uram, nem szeretne, hanem szeretne visszaszállni a metróra és elmenni oda, ahová tart.” Elég meggyőzően mondta, nem vitatkoztam vele. Így sajnos Compton kimaradt, de egyszer voltam South Central Los Angelesben, a gangsta rap másik „fellegvárában”, abban a városrészben, ahol az 1992-es zavargások kezdődtek. Nem mondom, hogy nem féltem, de örültem, hogy ez a kocka is bekerült életem filmjébe.

A 2001 emellett természetesen azért kiemelkedő lemez, mert Dre pályájának csúcsán készült, és egyetlen rossz szám nincs rajta. Csak jó, jobb és legjobb. (Persze ez a csúcs sokáig eltartott még, hisz ezután jött még csak 50 Cent. Például.) Olyan basszusokkal operál a lemez, mintha orrszarvúk ugrálnának rugós ágyon, fantasztikusan szól, gyönyörűen kidolgozott, iszonyatosan dinamikus, rengeteg hang van benne és mégsem zsúfolt, sőt, inkább szellős, mint Santa Monica délután. Mindegyik számban irgalmatlan basszusok vannak, de a Some L.A. Niggaz-ban olyan a basszus, hogy az már tanítani se kéne, mert nem lehet. Mintha minden egyes basszus egy arcon csapás lenne (ahogy a dalban el is hangzik: „Slap you in the face with the bass”.) A 2001 legjobb dalai (lásd lent) egész egyszerűen megunhatatlanok. És mivel nyilván tisztában voltak vele a cimborák, hogy milyen jelentőségű munkában vesznek részt, az összes közreműködő a lehető legjobb formáját hozza: Eminem, Snoop Dogg (a Fuck You végén olyat rappel, hogy egy rendes hip-hop rajongó minden alkalommal elélvez tőle), Devin the Dude, Hittman, Xzibit, Nate Dogg, Kurupt, MC Ren. Rajtuk kívül Ms Roq is igen emlékezeteset nyújt a Murder Inkben, az albumot záró The Message-ben (ami Dre halott testvérének, Tyree emlékére készült, de emellett egy gengszter-életmód ellenes felhívás is) Mary J. Blige pedig olyat énekel, hogy azzal akármikor megnyerhetné az American Idolt.

Szóval, a 2001 úgy, ahogy van remekmű, és ha eddig nem öregedett meg, már nem is fog.

Jótállás: 

Az album ma  23:55 -kor meghallgatható az Open Air Rádióban.

Örök garancia: The Watcher, Fuck You, Still D.R.E., Big Ego’s, Xxplosive, What’s the Difference, Light Speed, Forgot About Dre, The Next Episode, Murder Ink, Some L.A. Niggaz, Housewife, Ackrite, Bang Bang, The Message