A világ leghosszabb cikke 22.

Illetve akkor még DVX-be, mert a Cypress Hill nevet (lakóhelyük, a Los Angeles belvárosától dél-keletre levő South Gate egy utcája után) akkor vették fel, amikor Mellow Man Ace távozott, hogy szólókarrierbe kezdjen. Valószínűleg azóta is fogja a fejét. Azzal együtt, hogy kiadott hat albumot.

A Cypress Hill 1989-ben felvett egy demó albumot, majd aláírt a Sonyhoz tartozó Columbia Recordsnál. Hogy milyen szívesen ott lettem volna az első találkozón, amikor először meghallgatták a lemezt. Akin nyakkendő volt, annak biztosan gyöngyözött a homloka, hogy ebből mi lesz. Mert amellett, hogy a zene és B-Real orgánuma illetve előadásmódja olyan volt, amilyet előtte még nem lehetett hallani, és a nagy kiadók általában nem szeretnek kockáztatni, az egész lemez igazából B-Real bűnöző élete „élményeinek” taglalásáról, erőszakról, a szívásról és szórványos rendőrgyalázásról szól. Viszont olyan lehengerlő és szórakoztató módon, hogy valóban hülyeség lett volna nem kiadni őket.

Például az első szám, a Pigs hallatán biztosan nagyot lazított a nyakkendőjén a nyakkendős. A pig (disznó) az amerikai szlengben rendőrt jelent, a számban B-Real pedig a három kismalac egy 18 éven felülieknek szóló, Los Angeles-i változatát adja elő: „Ez a malac (disznó) az egész környéket terrorizálta/ ez a malac (disznó) az őrsön dolgozott/ ez a malac megölte a haveromat/ aztán a rohadt disznó elment vakációzni.” Muszáj egy kicsit még folyatni: „Ez a disznó a főnök/ van egy disznótestvére, O’Malley kapitány/akinek van egy fia, aki szintén disznó/és aki egy sötét sikátorban veszi át a kenőpénzt.” Na és ez így megy vagy nyolc versszakon át, aminek a vége: „Szereti valaki a sült oldalast? Vagy mit szóltok egy sonkás szendvicshez?” Gyönyörű.

Na, nagyjából ebben a stílusban és hangulatban zajlanak az ügyek a Cypress Hill lemezén, amit B-Real azonnal névjegyévé vált nazális rajzfilmfigura hangon ad elő olyan funky alapokra, amik szintén azonnal a zenekar névjegyévé váltak. Rengeteg jó szám van a lemezen (lent felsorolom), és az a zseniális az egészben, hogy ez úgy gangsta rap, hogy nem az, illetve az, de nem ez a fárasztó „megöllek bazmeg, kinyírlak, lelőlek és kicsinállak”, hanem ezt például a Hand on the Pump-ban úgy adja elő, hogy egyik kezében lefűrészelt csövű fegyver, a másikban egy literes sör, közben persze spangli füstöl, majd csőre tölt és lala la la lala la lalaaaaa… Szóval az, hogy táncolni lehet megzenésített bűnügyi eseterkre, azért az elég vicces.

Az albumból kétmillió példány fogyott (akkor), és amellett, hogy a nyakkendősök biztos vettek belőle egy-két új nyakkendőt, B-Realék meg egy jó pár kiló füvet, a Cypress Hillt elindította egy olyan pályán, aminek később további klasszikusokat, a Black Sundayt és a Temples of Boomot, valamint egy halom kiváló lemezt köszönhetünk még. Köszönjük a nyakkendősöknek is.

Jótállás: 

Az album ma  23:45 -kor meghallgatható az Open Air Rádióban.

Örök garancia: Pigs, How I Could Just Kill a Man, Hand on the Pump, The Phuncky Feel One, Stoned Is the Way of the Walk, Psycobetabuckdown, Latin Lingo, Tres Equis, Born to Get Busy