A világ leghosszabb cikke 25.

Pritz Péter

2015. augusztus 17., 22:52

Iggy Pop – The Idiot, (RCA,1977) 8 szám 39 perc.

Lou Reedtől csak egy ugrás, vagy inkább csak egy lépés Iggy Pop, a másik ikonikus rock n’ roll állat, aki – ahogy Lou Reed a Velvet Undergrounddal –, első zenekarával, a Stogees-zal már szintén azelőtt beírta magát a rock n’ roll nagykönyvébe, hogy szólókarrierbe kezdett volna.

Két meglepő dologgal is szolgál Iggy Pop korai életrajza. Az egyik, hogy szerető családban nőtt fel (egy michigani lakókocsiparkban), és a szülei olyannyira támogatták minden törekvését, hogy Iggy gimnáziumi éveinek elején kiköltöztek a lakókocsijuk hálószobájából, mert csak ott volt akkora tér, ahol elfért kicsi fiuk dobfelszerelése.

iggy

Ez azért meglepő, mert az a fajta dühödt lázadás, polgárpukkasztás, és a fennálló berendezkedés teljes megtagadása általában azokra jellemző, akik nehéz gyerekkort éltek otthon, vagy akiknek túl szigorúak voltak a szülei – lásd Charles Bukowskit, csak, hogy egy másik műfaj másik főpunkját említsük.

A másik meglepő adat a kezdetekről az, hogy Iggy azután, hogy már dobolt egy pár gimnáziumi zenekarban, otthagyta a Michigani egyetemet (nem ez a meglepő), és Chicagóba költözött, hogy komolyabban tanulmányozza a bluest (hanem inkább ez). Ugyan, ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen az olyan Stooges-klasszikusok, mint az 1969, vagy a No Fun nyomokban bluest is tartalmaznak, a Down on the Streetet pedig akár Jon Spencer Blues Explosion is játszhatná, de azért nem a blues az, ami először eszünkbe jut a Stoogesról.

11177586305_86e7788098_b

Chicagóban blues klubokban játszott, majd miután elég MC5-ot, The Sonicsot és Doorst hallgatott, úgy döntött, megalapítja a Psychedelic Stoogest, magát pedig Iggyre keresztelte át. A Stooges történetére és lemezeire később természetesen visszatérünk majd. Most előretekerünk 1976-ra, amikor Iggy épp soros heroinelvonóján van, ahol a kevés látogatók egyike David Bowie, akivel pár évvel korábban New York-ban ismerkedtek meg. Bowie-nak köszönhetően készült el a Raw Power is, és miután a Stooges másodszor is feloszlott, meggyőzte őt, hogy kísérje őt végig a Station to Station turnéján, majd menjenek el Nyugat-Berlinbe, ott jöjjenek le a drogokról, és vegyenek fel Iggynek egy lemezt. Na, most lehet valami annál kultikusabb, hogy Bowie a Station to Station turnéja után Iggyvel készít Berlinben lemezt? Nem nagyon. Persze Iggy is benne volt. Aztán Lou Reedhez és Bowie-hoz hasonlóan ő is az RCA-nél írt alá szerződést, majd Bowie-val elkészítették első két szólóalbumát, a The Idiotot és a Lust for Life-ot. (Zárójelben jegyezném meg, hogy Bowie tízedik, ’76-ban kiadott lemeze, a Station to Station felvétele idején már olyan súlyos kokainfüggőségben szenvedett, hogy az album munkálatairól semmilyen emléke sincs. Na, ennek a turnéja után mentek Berlinbe.)

stooges_bdo2011_sbooth-10

Ha egy elvakultabb Stooges rajongó 1977-ben meghallotta a The Idiot című lemezt, biztos leírta Iggy Popot, azzal: ez a csávó örökre elveszett, alámerült a heroinba, és Bowie teljesen meghülyítette őt. A lemez ugyanis egy kicsit sem emlékeztet a Stoogesra. Természetesen inkább Bowie világában tapicskol, és annyira dekadens, amennyire két (hogy mást ne mondjunk) szanaszétcsúszott rock n’ roll ikon lehet Nyugat-Berlinben 1977-ben. Gyönyörű.

Ha jól rémlik, én az Idiotot a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején hallhattam először a többi Iggy lemezzel, az Instincttel, a Blah Blah Blah-val, a Lust for Life-fal és a Brick by Brickkel együtt (a sorrend már egyáltalán nincs meg sajnos, de nem ez volt az első, az tuti), és ahhoz képest, hogy akkoriban maximum a sört és a vörösboros kólát ismertem behatóbban, annyira átjött Iggy Idioton nyújtott dekadens, mindenen belül, mindenen kívül és mindenen felül álló, enervált, de nem rezignált stílusa, éneke és hangzása, hogy utólag sem értem, ez hogyan lehetséges. A Sister Midnight, a Nightclubbing, (főleg a Nightclubbing), a Funtime, a Baby, a China Girl és a lehető legmélyebbre alámerülő, fenomenális Dum Dum Boys olyan mély, sötéten csillogó, de valahogy mégsem destruktív világot és állapotot von körénk, ami úgy veszi körbe az embert, mint az éjszaka a sivatagban. Miközben mindenféle szirupos állagú kemikáliák csurognak ránk belőle. A Tiny Girlst pont nem említettem, pedig itt tetten érhető Iggy bluesos múltja. Ez is szép darab, de nem annyira dekadens, mint a többi.

aiggypop1.1130

A 8 és fél perces zárótétel, a teljesen elborult Mass Production aztán kiküszöböli ezt a „hibát”, és az éjszaka visszatér legsötétebb pontjához, és a végén azt se tudjuk, hol vagyunk, és hogy kötöttünk ki egy klubból valami ipari kikötőben? Ami tökéletes zárás, főleg annak fényében, hogy amikor megszólal a Sister Midnight, akkor épp mindig éjfél van. És milyen szerencse, hogy ’77-ben még nem voltam elvakult Stooges rajongó. Mi mindentől fosztottam volna meg magam. Ha csak ezt és az előbb felsorolt négy Iggy Pop lemezt vesszük, láthatjuk, hogy pártfogójához hasonlóan Iggynek is hány arca volt/van, és hányféle lemezt tudott készíteni. Lenyűgöző. És ennek a ’77 óta tartó sorozatnak ez csak az első felvonása volt.

1401x788-96778388