Hamarosan itt a Faith No More-képregény magyarul!
Március végén a Konkrét Könyvek kiadásában jelenik meg A Faith No More képes testamentuma című egyedülálló kötet, mely képregényformában dolgozza fel az egyedülálló zenekar történetét. A könyvet a kiadó társtulajdonosa, rock and roll újságíró kollegánk, Dudich Ákos írta, és Oravecz Gergely rajzolta. Először angolul jelent meg a kötet, a magyar kiadás pedig már előjegyezhető. Nézzetek bele!
„A képregény ötlete akkor fogant meg bennem, amikor 2015-ben a Faith No More tizenhét év után új albummal jelentkezett, a Sol Invictusszal – meséli Ákos. – Akár ez is elegendő apropó lehetett volna, hogy belevágjak a képregény megírásába, de a belső indíttatásom sokkal inkább az volt, hogy „visszaadjak” valamit a zenekarnak, cserébe azért az elképesztő hatásért, amit a kilencvenes években gyakorolt rám.
Sose felejtem 1993. május 31-ét. Nemcsak azért, mert másnap érettségiztem, hanem mert a Faith No More azen a napon a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán adott buliját azóta is a legemlékezetesebb koncertjeim között tartom számon. Simán benne van a legjobb háromban, és sokban hozzájárult ahhoz, hogy a mai napig zenével foglalkozom – még ha írott formában is.
Azóta sokszor láttam őket, és szép lassan kikristályosodott bennem bennem a terv, hogy papírra vetem a történetüket, mégpedig rendhagyó formában: képregényként. Így jött képbe Oravecz Gergő, akire a Yellow Spots zenekar révén figyeltem fel, valamint Szoldán Márk, aki a projekt mellé állt, és nagy részben megfinanszírozta.
Amikor pedig már nyakig merültünk a munkában, Tresó T. Tibornak köszönhetően sikerült kapcsolatba lépnem Billy Goulddal, a Faith No More basszusgitárosával, aki hajlandó volt időt szakítani a képregényünk átnézésére és a városi legendák kiszűrésére, amelyek helyett valós sztorikkal látott el minket. Örök hála neki ezért! Ugyanis így a jeleneteink és párbeszédeink java tökéletesen tükrözi a valóságot.”
A kötet rajzolója, Oravecz Gergely így folytatja:
„Be kell vallanom, hogy mielőtt Ákos megkeresett a bő nyolcvanoldalas képregény ötletével, nem igazán ismertem a Faith No More-t. Az együttes kultikus státusza miatt ezen a kijelentésemen jó páran megütközhetnek, de talán mentségemre szól, hogy az úgynevezett metálos korszakom pont arra az időszakra esett, amikor a zenekar tíz évre gyakorlatilag teljesen eltűnt. Így aztán a számomra inkább azok a kétezres évek elején népszerű bandák voltak meghatározóak, amelyek előtt – mint azóta rájöttem – többek között épp a Faith No More taposta ki az utat eklektikus hangzásvilágával, a zenei műfajok merész keresztezésével. Könnyű volt tehát nyakig merülnöm az együttes fordulatokkal és hullámvölgyekkel teli, rendhagyó történetében, a hosszú munka végére pedig azon kaptam magam, hogy régi ismerősként gondolok a tagokra, és fejből fújom az összes FNM-szám szövegét: visszavonhatatlanul közöm lett a zenekarhoz! Köszönet ezért Ákosnak, aki túl azon, hogy elolvasott minden létező anyagot, ami valaha született róluk, képes volt arra is, hogy ezeket egy koherens, életszagú, nem utolsósorban pedig inspiráló sztorivá gyúrja.”
A Faith No Man nevű együttes romjain alakult, azóta már zenei sarokkőnek számító Faith No More hőskorszaka 1982 és 1998 között volt, majd 2009-től újra aktivizálta magát, és jelenleg is húzónévnek, főzenekarnak számít a fesztiválokon – már ahova éppen hajlandók elmenni.
A San Franciscó-i banda a hard rockot rappel, heavy metallal és még rengeteg mindennel turbózta fel. A csúcsra második énekesük, Mike Patton egyedülálló hangja és előadásmódja repítette őket.
Amikor Patton még csak egy absztinens főiskolás fiú volt, és a gyerekkori haverjaival hülyéskedett Mr. Bungle nevű együttesében – amit Trey Spruance és Trevor Dunn mellett idén olyan zenészekkel támasztott fel, mint Dave Lombardo és Scott Ian –, nem gondolta volna, hogy pár év múlva egy másik zenekar élén nagy kortyokban issza majd négyezer ember előtt a saját vizeletét egy teniszcipőből, miközben fel-alá rohangál a neves Brixton Academy színpadán.
A nyolcvanas évek hajmetaljának vesznie kellett, ezt mindenki tudta. A kérdés csak az volt, melyik vonulat fogja kiirtani? Erre gyorsan megadta a választ Kurt Cobain, aki a Nirvana és az egész grunge-hullám élén megtette a világnak ezt a szívességet. A széleken azonban olyan különleges, nehezen besorolható zenekarok sepregettek, mint a Primus, a Red Hot Chili Peppers és természetesen a Faith No More. Ezek közös nevezője az, hogy gyakorlatilag bármit képesek beépíteni a szerzeményeikbe, egyik zenei stílustól kalandozva a másikig egy számon belül, anélkül, hogy annak a szerkezete akár csak egy cseppet is meglazulna. Heavy metal, hiphop, new wave, soul, punk, pop, de még közép-keleti népzene is felbukkan az elemek között, amelyekkel a FNM zsonglőrködik. És teszik mindezt a lehető legprofibb módon, ami hihetetlen mértékű nyitottságról, tehetségről, intelligenciáról és lazaságról tesz tanúbizonyságot. A Faith No More története pedig szinte üvöltött az után, hogy megrajzolják.
A zenekar igaz történetét Dudich Ákos zenei újságíró és fordító szedte össze, a Faith No More basszusgitárosának, Billy Gouldnak a segítségével, az izgalmas, 84 oldalas forgatókönyvet pedig Oravecz Gergely Alfabéta-díjas képregényrajzoló öntötte formába.
A kötet az alábbi linken előrendelhető: A Faith No More képes testamentuma
