Kér valaki Chilit a sebre? – megjelent Anthony Kiedis önéletrajza

Kétféle ember létezik: akik szeretik híres emberek önéletrajzait olvasgatni és akik nem. Én például az első kategóriába tartozom, és nem is azért, mert annyira kíváncsi lennék egy-egy idolom vagy kedvenc zenészem viselt dolgaira, hanem azért, mert rengeteg háttérinformációhoz juthatunk egy-egy zenekar működését illetően, illetve olyan korlenyomatokat kaphatunk és olyan (vélhetőleg) hiteles, de mindenképpen első kézből származó információkhoz juthatunk, amikhez másképpen nem juthatnánk. Erre talán egyik legjobb példa Anthony Kiedis zenésztársának, legjobb barátjának, a Chili Peppers társalapítójának és egyben a világ egyik legjobb basszusgitárosának, Flea-nek az önéletrajza, az LSD gyerekeknek, amiben alig találunk a zenekarra vonatkozó részeket, hisz a (reményeink és ígéretek szerint) első kötet ott ér véget, ahol a Peppers megalakul, viszont annyi remek sztorit és háttérinfót kapunk arról, hogy miért is lett a Red Hot Chili Peppers olyan zenekar, amilyen, és arról, hogy miért lett Flea olyan ember, amilyen, hogy semmilyen hiányérzetünk nincs, és nem kezdjük el követelni, hogy de meséld már el újra lécci, milyen volt az, amikor egy sztriptízbár öltözőjében zoknit húztatok a farkatokra. Flea könyve ettől függetlenül is lebilincselő, szinte olyan az egész, mint egy regény, ahogy Anthony Kiedisé is. Anno, amikor megjelent, angolul olvastam el, egy hétvége alatt, a kanapén fekve, és nem tudtam letenni. Természetesen túl sok konkrét részletre nem emlékszem már, inkább csak történetfoszlányok maradtak meg, és az egésznek a hangulata, „energiája” és őszintesége, ezért is örvendetes, hogy most újra megjelent: megint kiképezhetjük magunkat Anthony Kiedis életéből. Hogy ez valójában szükséges-e, avagy sem, azt mindenki döntse el maga, az viszont tény, hogy egy jól megírt önéletrajzból sokat tanulhatunk, lásd például a Guns N’ Roses basszusgitárosának, Duff McKagannek It’s So Easy és …más hazugságok című kötetét, ami már-már egy hősköltemény, és amiből rengeteget okulhatunk.

Ákos, a fordító így ír a Scar Tissue – Chili a sebre című kötetről:

1983-ban, négy önjelölt csibész tört ki a Los Angeles-i zúzós neo-punk rock mezőnyből. Teljesen egyedi, életveszélyesen kozmikus hardcore funk zenéjükkel hívták fel magukra a figyelmet. Húsz évvel később, a Red Hot Chili Peppers, minden buktató és alakváltás ellenére a világ egyik legsikeresebb zenekarává nőtte ki magát. A Red Hot szövegírója, illetve énekese, Anthony Kiedis végig ott ült a hullámvasúton.
A Scar Tissue – Chili a sebre Kiedis perzselően őszinte memoárja az ámokfutásnak is beillő életéről. Anthony a Közép-Nyugaton töltötte gyerekkorát, majd 11 évesen Los Angelesbe költözött az apjához, Blackie-hez, aki akkoriban a hollywoodi elit legmenőbb tabletta-, fű-, és kokaindílere volt. A mindennapos tivornyákon, amelyeken olyan prominens Sunset Strip-i csillagok is megfordultak, mint Keith Moon, Jimmy Page és Alice Cooper, az akkor még csak 12 éves fiúnak jutott bőven az apja csajaiból, illetve drogjaiból. Rövid gyerekszínész karriert futott be, majd miután kihullott a UCLA-ről, fejest ugrott a Los Angeles-i underground szcénába. A díványlakó, kajatolvaj, koncertekre belógó, speedet, kokaint és heroint lövő Kiedis minden éjjel kétségbeesetten kutatta az igazi nagy flasht.
Ezt végül a zenében lelte meg. Amikor összeállt három gimis haverjával, az élete végre értelmet nyert: felszabadítani az emberek libidóját és terjeszteni a Chili Peppers szívvel-lélekkel bulizós életfelfogását. A zenei újítónak számító Uplift Mofo Party Band keresztül-kasul bejárta az Államokat és egy egész generációnyi zenészre gyakorolt hatást. A Scar Tissue – Chili a sebre sava-borsát az Anthonyval kapcsolatba került, különböző ünnepelt hírességekről szóló történetek adják.
A sikernek és a mértéktelenségnek azonban mindig megvan a maga ára. Önéletrajzában Kiedis őszintén ír a lélek- és zenésztársa, Hillel Slovak túladagolásáról, illetve a saját maga véget nem érő küzdelméről a kábítószerrel. Volt idő, amikor a ma már multimilliomos Anthony hajléktalanként speedballozott mexikói gengszterekkel Los Angeles autópályafelüljárói alatt. Spirituális útkeresése Indiába, Borneóba és Thaiföldre is elvitte, de az igazi megvilágosodás otthon várt rá.
A kifejezetten olvasmányos műben, Anthony sorra veszi a gyönyörű és erős nőket, akik a múzsái voltak, és visszapörgeti életútját, melynek során például fél millió ember előtt lépett színpadra Woodstockban, illetve találkozott a száműzetésben élő dalai lámával. Ez egy történet a kicsapongásról és az elhivatottságról, az összetartozásról és a széthúzásról, a nemtörődömségről és a jóvátételről.

Under the Bridge – nem, nem esküvői bevonulásra való dal, hacsak nem ex-heroinfüggők esküvőjéről van szó:

Részlet a könyvből (csak neked, csak most):

„Már áprilisban jártunk. Flea-vel eldöntöttük, hogy a dolog nem mehet így tovább: ki kell rúgnunk Dave-et. Először Flea beszélt vele. Dave nagyon kiborult, gondoltam, megpróbálkozom én is. Rettenetes volt, mert teljesen be volt állva, és bár megértette, hogy az együttesnek ez így nem pálya, az, hogy ezt így kimondtuk, teljesen kiakasztotta. – A kurva anyátokat, faszikáim! Hogy tehettek velem ilyet, basszátok meg? – Öreg, nincs itt semmiféle zenekar – mondtam neki. – Mikor jöttél utoljára próbára? Szólólemezt csinálsz, és anyagozol. Szerintem nem is érdekel téged a Chili. Chad persze semleges volt az ügyben, hallgatott, mert Dave-vel együtt csinálták az albumot. Mindeközben Flea is a saját poklát járta, egyszerre küzdött az Epstein-Barral (herpeszvírus, a kutatók szerint komoly szerepet játszhat a sclerosis multiplex kialakulásában – a szerk.),  a barátnőjével és a bandával, mint egy több fronton háborúzó tábornok. Teljesen padlóra került, és mindezek tetejébe ő is egy szólólemezen molyolt. Nem lepett meg, amikor közölte, hogy ki akar szállni. – Nem tudom ezt így tovább csinálni – mondta. Tudtam, hogy ez lesz. Abszolút várható volt. – Megértelek – feleltem. – Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Totál megértelek. Ekkor Flea váratlanul a következővel rukkolt elő. – Egy esetben tudom elképzelni a folytatást: ha John visszajön a zenekarba. Majdnem dobtam egy hátast. – Miért akarna John visszajönni a zenekarba? – néztem Flea-re, mint a hülyére. – Nem bírja az arcomat, és az egész dolog nem érdekli. – Az a sanda gyanúm, hogy visszatérne. Akkor újjászületne – mondta erre Flea. Az lenne a világ nyolcadik csodája – gondoltam –, a kilencedik meg az, ha zenélni is akarna velünk.”

Ne keresd a könyvet, itt van.