„Erről álmodoztam a gimnáziumban” – Linczényi Márkó – The Kolin

Ahogy kell, a csúcson hagytátok abba. De miért?

Nem hagytuk abba, csak csöndben folytattuk. Nagyon hamar elértük a célközönségünk majdnem egészét, és onnantól kezdve megkukulhattunk, akkor sem tudtuk növelni. Szélesíteni pedig nem akartuk, mert művészi szempontból nem akarunk és nem is fogunk kompromisszumokat kötni. Az utóbbi pár évben valóban nem léptünk itthon színpadra, ami egyrészt azért volt, mert fokozatosan külföldi kapcsolatokat építettünk, meg csomó elég fura számot csináltunk, másrészt szerettünk volna egy teljesen új anyaggal visszatérni. Ahogy most fogunk.

Azóta adtatok ki egy-két EP-t, és sok reklámfilmzenét is szereztél, azaz foglalkoztál zenéléssel, de nem lett hirtelen nagy űr az életedben?

Űr semmiképpen sem volt. A Kolin mellett két másik zenekart is vittem, és most is viszek, ezek a Thomas Mark és az Antilope Kid. Bár ezek is inkább online léteznek, de mindkettővel szép rádiós játszásaink vannak, és sok reklám zenéjében hallani őket. A reklámzeneszerzés pedig, érthető módon, szorosan összefonódik a zenekaraimmal, hiszen gyakran azoktól választanak számokat a filmekbe. De kétségtelen, hogy, mivel nem koncerteztünk, több időm volt kitalálni a Kolin új hangzását, és a hamarosan megjelenő lemezen dolgozni, amelyet nem sokkal egy új Antilope Kid EP is követ majd.

Eredetileg is így tervezted, hogy egyszer majd lesz egy nagy látványos visszatérés, vagy csak utólag alakult így, és az is benne volt a pakliban, hogy a Kolin örök álomra szenderül?

Soha nem hagytam volna abba a Kolint. Ez az a terep, ami a fiúkkal közös játszóterünk. Erről álmodoztam a gimnáziumban. Ha tetszik, ez a legfontosabb dolog az életemben, ráadásul biztos vagyok abban, hogy sok más dolog is, amit elértem, javarészt ennek a következménye, így butaság lenne abbahagynom. Amikor téli álomba szenderültünk, abban állapodtunk meg a zenekartagokkal, hogy dolgozunk tovább, elsősorban külföldre koncentrálva, és, ha kész vagyunk egy olyan anyaggal, amellyel mindannyian elégedettek vagyunk, és alkalom is lesz rá, újra játszunk majd itthon. Ennek most jött el az ideje.

Sok helyen lehetett már olvasni, hogy november elején egy angliai mini-turnén voltatok. Elmesélnél róla valamit, amit eddig még nem mertél elmondani, most viszont már nem mernél nem elmondani?

Nagyon jól sikerült a turné. Nem csak azért, mert azokon a helyeken játszhattunk, ahol előttünk a legnagyobb példaképeink, vagy, mert több élő rádió interjúnk volt, hanem azért, mert újra azt éreztük, mint a legelején. Hogy meg akarjuk váltani a világot, hogy meg akarjuk mutatni, kik vagyunk mi. Ezt a lendületet tényleg csak a legelején éreztük, mert később kissé gépiessé, rutinszerűvé vált minden. És láttuk az arcokon, hogy a közönség imádja, amit csinálunk, ami azért fontos, mert beigazolódott, hogy ha mi felhőtlenül jól érezzük magunkat a színpadon, akkor azt a közönség is szeretni fogja. Amúgy pedig lett egy nagyon fontos új rajongónk, Mark Beaumont, aki talán a világ leghíresebb popzenei újságírója, Muse, Jay-Z és Rolling Stones antológiákat ír, és ő jelentette meg azt a sztorit, amely szerint Keith Richards felszippantotta a saját apja hamvait, ami valóban igazán kedves ötlet. És meghívatta magát a jövő év elején tartandó lemezbemutatónkra, mi pedig nagyon készülünk a fogadtatására, én már egy urnát is beszereztem.

Hogy fogadott titeket a közönség angol része, már amennyiben ezt meg tudtátok állapítani?

Szinte csak angolok, illetve ott tartózkodó külföldiek voltak, leszámítva egy-két épp kint levő magyar barátunkat. Nagyon szerették, hogy a zenénk ilyen sokszínű, értették a benne rejlő poénokat, és imádták a komolyabb hangvételű új számokat is. Ez nagyon jó visszaigazolás volt nekünk, és rengeteg energiát kaptunk, meg új barátaink lettek, mint pl. a MY BABY zenekar. Szóval, örülünk, Vincent, és amint lehet, szeretnénk visszamenni.

Milyen további pozitív hatása van, vagy lehet egy ilyen angliai bemutatkozásnak?

Ez nem úgy van, hogy valaki egy csapásra befut, vagy nem. Hosszú éveken keresztül kell folyamatosan bizonyítani, amíg egyszer csak egy zenekar jó időben lesz jó helyen. Az alapfeltétel, hogy kurva jónak kell lenni. És mindig kurva jónak kell lenni, hiszen a legkisebb klubban is feltűnhet egy kiadó egyik embere, még akkor is, ha egyáltalán nem számítunk rá. De ez nem egyik pillanatról a másikra történik. Ahhoz, hogy odajuthasson egy zenekar, stabil közönséget kell szereznie magának, kiadói kapcsolatokat építeni stb., ami valóban több év munkája.

Az első felálláshoz képest új dobosotok van, róla mit kell tudni, és hogy vált be?

Iszonyú jó dobos, csak előbb-utóbb lefagyott lábujjú hegymászó lesz, szóval sietnünk kell. Egyébként nagyon felkészült, nagyon elkötelezett, és hihetetlenül alázatos zenész. Mindig olyan grúvokat játszik, amelyek szolgálják a zenét, és nem hisztizik, hogy miért nincs a számokban dobszóló. Amit mi csinálunk, az popzene, ahol a dob igenis kísérő funkciót játszik. Bizonyos szempontból azonban nem volt annyira jó választás Kipi: annyira imádják a lányok, hogy helyettem érte rajonganak, ami természetesen nagyon fáj.

A gitárosotokról sokszor elmondod, hogy ő a legöregebb a zenekarban, sőt, annyira öreg, hogy örüljön neki a közönség, hogy még láthatja. Hogy szolgál Ferigeri kedves egészsége? Bírni fogja a 18-i nagy visszatérő koncertet?

Hát, nem tudom. Amikor utoljára láttam (tegnap), kopaszabb és őszebb volt, mint valaha. A háta is görbül. A kérdés nem az, hogy bírni fogja-e a koncertet, hanem, hogy megéri-e. Előbb-utóbb vagy marionett bábuként kell mozgatnunk fentről, vagy bebújtatni egy nagyon vékony embert mögé a ruhájába. Ha még rosszabbá válik az állapota, bebalzsamozom a testét, és egy szép vitrinbe teszem a stúdióba, hogy megőrizzem olyan jó embernek, amilyen most.

Szegény. A visszatérés után új lemezt is megjelentettek majd. Mi most a zenei irány, mennyiben más ez a Kolin, mint a régi volt?

Hosszú évek keresgélése után visszataláltunk azokhoz a hangszerekhez, amelyektől indultunk: dob, zongora, gitár, ének. Ezek alkotják a zene magját, és ehhez jönnek a különböző szintik, kórusok és effektek, de nem annyira az előtérben, mint régen, és sokkal kevesebb is. Ez nem azt jelenti, hogy évekig hiába keresgéltünk volna, sőt. Az elmúlt néhány évet úgy is felfoghatjuk, mint egy nagyon alapos kutatómunkát, amely során minden létező ötletünket megvalósítottuk minden létező formában, hogy végül megtaláljuk azt, ami nekünk a legfontosabb és a legjobban tetszik. Furán hangzik, hogy keresgélni kell, mi tetszik, de ez valóban így működik, hiszen számtalan dologról kiderült, hogy nem jó, holott biztosak voltunk benne, hogy az lesz, és fordítva is igaz: rengeteg ötlet kísérletezés közben jött, és most a végleges hangzásunk meghatározó része. Azt hiszem, ez a legizgalmasabb a zenélésben.

Mikorra várható a lemez és milyen formában?

Február-március környékén. A formát az határozza meg, hogy melyik országban melyik kiadóhoz kerül, de az biztos, hogy online mindenhol elérhető lesz a megjelenés napjától.

Távlati tervek már vannak, vagy csináljátok a dolgokat, ahogy jönnek?

Most szigorúan a stúdiómunkálatok befejezésére és egy klip forgatására koncentrálunk, de persze tervezünk a jövőben is külföldi turnékat az új lemezzel.

Szeretnétek világsztárok lenni?

Volt idő, amikor nagyon akartam. Most már egész más dolgok fontosak. Most sokkal fontosabb az számomra, hogy mennyire vagyok önazonos, és mennyire fejezi ki a zenénk a saját érzéseinket. Így a világsztárrá válás kényszerét elengedtem. Érdekes, hogy talán pont emiatt működik most újra a zenekar. Fontos, hogy reálisabb és rövidebb távú célokat tűzzünk ki magunk elé, mert azoknak meg tudunk felelni, és a kudarc élménye helyett sikerélmény a jutalmunk. A sok kis lépcsőfok pedig biztosan jó irányba terel bennünket. Ha ennek komolyabb ismertség a vége, nagyon örülünk. Ha az a vége, hogy továbbra is mi lehetünk a világ legszabadabb emberei, akkor ugyanúgy örülünk.

Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy egy országos televíziós csatorna igen népszerű műsorának, a Hungary’s Got Talentnek lettél/vagy az egyik zsűritagja. Persze a Kolin nem egy hardcore punk zenekar, amelynek kimondottan kéne vigyáznia a hitelességére, de nem értek esetleg olyan vádak, hogy „na, ez is eladta a lelkét?”

Az én lelkem sokkal drágább ennél. Amúgy meg már nagyon régen eladtam az ördögnek, aki tovább értékesítette. Leszerződött például több modellügynökséggel is. Meg másik zenekarokat is alapított. Igazából egy kicsit sem érzem összeférhetetlennek a Kolint és a HGT-t, hiszen a zsűriasztal mögött nem, mint zenész ülök, hanem mint a közönség egyik tagja, aki elmondja a véleményét egy-egy produkció után. A jövőben talán upgrade-elhetném is a Kolin koncerteket úgy, hogy a számok után elmondom róluk a véleményem. Nyilván szidnám, mint a bokrot.

És hányan szeretnék a műsor hatására, hogy elvedd őket feleségül vagy férjül?

Egész sokan. Sőt, annyira sokan, hogy kezelhetetlenné válna a helyzet, ha válaszolgatnék. Ha akarnék, sem tudnék annyi felé szakadni, hogy ennyi emberrel foglalkozzak.

Szerinted mi lesz a televíziós szereplésed „következménye” a koncertjeiteken?  Sikongó lányok hada, bugyi és melltartó dobálás? Vagy senki nem jön el, mert eladtad a lelked?

Ez most pénteken, 18-án kiderül az Ötkertben.

Azt a kérdést még muszáj feltennem, hogy egy barátomnak volt egyszer egy Kolin nevű skót terrierje – a ti zenekarotok milyen fajta kutya?

A mi zenekarunk egy magatartászavaros tacskó-németjuhász keverék, természetesen ivartalanított. Az esetek döntő többségében szobatiszta, de embernek képzeli magát, így rátámad az utcán a békésen kutyákat sétáltató gazdikra, kitépi a kezükből a pórázt, és ő sétáltatja tovább a kis kedvenceket. Kakizacsit persze mindig elfelejt vinni magával. Mondjuk, nem is tudna, hisz nincs is zsebe. Vagy befelé forduló hüvelykujja, amivel egyáltalán megfogná.

Hülye kérdés, de mennyire várod ezt a pénteki koncertet?

Nagyon, mert nagyon izgalmas lesz látni, hogy vannak-e új rajongók, vagy élnek-e még, akik régen jártak.

Facebook esemény: