Link interjú Birtalan Zsolt fotóművésszel
ZÓNA címmel szeptember 29-ig látható Birtalan Zsolt fotóművész kiállítása Budapesten, a Novák Stúdióban. A kiállítás képei egy olyan szürkületi zónát tárnak fel előttünk, amely egy köztes állapotról mesél: már kijöttünk a teljes sötétségből, de még korántsem vagyunk a fényben. Hasonló állapot ez ahhoz, amit Kiss Tibi a Quimby egyik számában úgy foglalt össze: Viharon túl, szélcsenden innen.
Egy jó fotós egy gyufásskatulyával is jobb képet tud csinálni, mint mi, halandó emberek bármilyen hiperszuper géppel, mert a fotózáshoz általában nem jó gép, hanem különleges látásmód, tehetség és természetesen szakmai tudás kell.
Birtalan Zsolt élete első címlapfotóját a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban, 1987-ben készítette: augusztus 20-án a felzászlózott Nyugati téri (akkor Marx téri) felüljárót kellett lefotóznia. Akkor is, és azóta is a lehető legnagyobb figyelemmel és műgonddal készítette, készíti képeit. Három órán át fotózta a felüljárót, a létező összes szögből, és az alatt lőtte el a rendelkezésére álló 36 kockát. „A digitális korszak előtt élet-halál kérdés volt egy-egy képet jól megkomponálni, hisz nem volt arra lehetőség, hogy utána retusáljunk, vagy módosítsunk a fotón” – mondja Zsolt, aki nem sokkal később rájött, hogy mégsem akar fotóriporter lenni: „nem érdekeltek a napi hírekhez készítendő képek.” Átigazolt a Népszabadság magazinhoz, aztán 1995-2000-ig egy reklámstúdiónál, 2005-ig az FHM-nél, majd különböző magazinoknál dolgozott fotósként és képszerkesztőként. Végül eldöntötte, hogy felhagy az alkalmazott fotográfiával, és azt az egyedi látásmódját és tehetségét, amivel rendelkezik (ezt nem ő mondja magáról, mi mondjuk róla), a művészet oltárán áldozza fel – képei befogadóinak legnagyobb örömére. Ezután pályázott életében először fotójával, és a Magyar Sajtófotó Pályázaton művészeti kategóriában 2. helyezést ért el Elmentek című képével.
Fotó: Birtalan Zsolt – Elmentek
Zsolt 2014 óta négy kiállítást rendezett, amelyek valamennyire összefüggnek egymással. „Alapélményem Jim Jarmusch 1984-es, Florida, a paradicsom című filmje, ami nagyjából akkor jutott el hozzánk, amikor fotózni kezdtem. Az a jelenet, amikor Bálint Eszter és John Lurie megérkeznek a tengerpartra, és ott téblábolnak… örökre belém ivódott. A képeimen olyan terek jelennek meg, amelyekben el lehet bolyongani.”
Fotó: Birtalan Zsolt – ZÓNA kiállítás
Természetesen nem csak terek, csodálatos élethelyzetek, nagy türelemmel megalkotott pillanatképek, városi közegből vagy különféle tájakból kiemelt lenyűgöző geometriai formák, fények és árnyékok is megjelennek Zsolt képein, és valami olyan hangulat, ami szinte azonnal felismerhetővé teszi őket, és büszkén állapíthatjuk meg magunkban: igen, ezt felismerem, ez egy Birtalan Zsolt fotó.
Mivel fotókról még nehezebb írni, mint zenéről, nem kezdünk kedvenc képeink taglalásába, inkább ajánljuk a ZÓNA kiállítást, illetve a következőt, amely Kevés csend címmel az Artphoto Galériában lesz megtekinthető október 24-től. A képek mellé pedig ajánljuk a művészt megihlető művészeket.
Mit hallgatsz most?
Mi a kedvenc dalod az idén?
https://www.youtube.com/watch?v=fi-S9lrnLZ8
Életed első meghatározó dala?
Mi az, amit még soha nem hallgattál meg, de most végre rákerestél?
Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?
ZÓNA: Birtalan Zsolt fotókiállítása – megtekinthető szeptember 29-ig, a Novák Fotó stúdióban. A képek – limitált szériában – megvásárolhatók.
