A New Model Army újra támad – koncert az A38-on és best of műsor hétvégén 5-kor az Open Air Rádión
Október 27-én végre megtarthatja fennállása 40-ik évfordulóját ünneplő turnéjának budapesti koncertjét az A38 hajón minden idők egyik legkitartóbb, örök lázadó zenekara, a New Model Army. Érzelmes ember lévén már e sorokat is megtisztelő, megindító és örömteli leírni, hát még milyen megtisztelő, megindító és örömteli lesz ki tudja hányadszor megjelenni a zenekar színe előtt, belenézni az énekes, Justin Sullivan szemébe, és azt üvölteni: „We are old, we are young, we are in this together, Vagabonds and children, prisoners forever”!
Kukorelly Endre írónak sokáig ment az Open Air Rádión egy beköszönője (amíg sajnos meg nem semmisült, mert egyszer elhalálozott a szerverünk), amiben azt fejtegette, milyen hülyeség az, hogy felszólítja a hallgatókat arra, hogy hallgassák az Open Air Rádiót, hisz ezt a felszólítást csak azok hallják, akik már eleve hallgatják, és ezt ahhoz hasonlította, mint amikor a pap azokat bassza le, akik ott vannak a misén, azok helyett, akik nem mentek el – hiszen őket nem tudja.
A New Model Armyval is hasonló a helyzet, mely zenekar korunkra oly’ jellemző módon az idén tartja fennállása 40. évfordulóját ünneplő turnéját, holott 1980-ban alakultak, csak hát a járvány meg a maszk meg az oltás meg a maradj otthon meg a halj meg otthon közbejött, ugye. Szóval, az 1980-ban, az észak-angliai Bradforban (ugyanabban a városban, ahol a tegnap tizenegyedik albumát megjelentető The Cult is) alakult New Model Army 42 éve küldözgeti jelentéseit arról, ami most zajlik a világban, 42 éve kommenteli vagy vetíti előre a világ történéseit, ám viszonylag szűk, de örökre elhivatott rajongótáborukon kívül ez a kutyát nem érdekli. Vélhetőleg most is ugyanaz a 680 ember fog elmenni az A38-ra október 27-én, aki eddig is elment, holott az lenne a jó, ha ezúttal 680 olyan ember menne el, aki eddig még sose látta őket, aztán világgá kürtölné a digitális térben, hogy: „Hé, halljátok, van itt egy zenekar, amelyik kísérteties dolgokról énekel, és az, amiről énekelnek egészen kísértetiesen hasonlít arra, amiben most élünk, és úristen, valaki tegyen már valamit, vagy legyen már valami!”
A NMA alapítója és frontembere, Justin Sullivan hangjában mindig is volt valami sürgető és egyben valami szomorú, és ezt a sürgető és szomorú hangot hallani ma talán még szívszorítóbb, mint valaha, mert nem, hogy előrébb lennénk, mint 42 évvel ezelőtt, hanem sokkal hátrébb vagyunk. (Hát hiszen mindig ugyanazok a hívők járnak csak a miséire.)
Ezt a 42 éves pályafutást képtelenség lett volna egy adásban összefoglalni, így a Rockers’ Paradise legénysége, Dr. Android, Dr. Vizi és Doktor Pepper két részben mondják el a véleményüket a világról Justin Sullivan tolmácsolásában.
Mert lehet, hogy ma már közhelyesnek számítanak az olyan sorok, mint amilyenek például a (tizenötödik nagylemezükön, a From Here-en megjelent) The Weather című 2019-es dal szövegében (is) elhangzanak, de ne feledjük, ez a zenekar 42 éve beszél ezekről a dolgokról.
És mivel kurva rendes vagyok, ezt a számot most gyorsan le is fordítom:
We will not be satisfied, for there’s nothing we cannot alter
Until we find a cure for death, until we walk upon the water
There came a time when I could make sense of nothing
So I went down to a little shrine to wash away the sins I was carrying
There was a moment of absolution, the blessed light shone down from the heavens
Was just around the time that the gunmen burst in firing
It’s pretty hard to think at all when all around is screaming
Electricity charge crackles in the air
The lightning is going to strike but we don’t know where or when
But we know that it’s coming
As we change just like the weather
The winds blow a little stronger
The high tide reaches a little further up the beach
And the sun burns hotter
And we all grow a little madder as the pressure rises a little higher
And you and I we just get harder and the spaces between us wider
Now beauty and landscape are what appear on the screen
Where the forests have been manicured and the oceans are clean
Through the telescopic sights, the drones and the satellites
We can sit back in a chair and stalk our prey
We command the machines and the machines obey
The animals turn in panic and try to get away
We fetishize the things we love and then kill them anyway
And deep in the ground, amongst the bones, a million dragons teeth are sown
While high above the systems realign in a swirl of water and air
And we change just like the weather
The winds blow a little stronger
The high tide reaches a little further up the beach
And the sun burns hotter
And we all grow a little madder as the pressure creeps up a little higher
And the rivers flow a little deeper and the floodwaters stretch a little further
And the hillsides they just grow drier and the fires catch a little faster
And you and I we just get harder and the spaces between us wider
***
Soha nem nyugszunk, mert nincs semmi, amit ne tudnánk megváltoztatni
Amíg meg nem találjuk a halálra gyógymódot, amíg járni nem tudunk a vízen
Eljött a nap, amikor semmit sem tudtam már értelmezni
Így hát lementem egy kis kegyhelyre, hogy lemossam magamról a bűnöket, amiket hordoztam
Egy pillantra feloldozást kaptam, áldott fény ragyogott le a mennyekből
És ez nagyjából épp akkor történt, amikor fegyveresek berontottak és tüzet nyitottak
Elég nehéz gondolkodni, amikor körülöttem mindenki sikoltozik
Elektromos töltés pattog a levegőben
A villám le fog csapni, de nem tudjuk, hol és mikor
De tudjuk, hogy jön
Ahogy változunk, mint az időjárás
A szél egy kicsit erősebben fúj
A dagály egy kicsit feljebb ér a parton
És a nap forróbban éget
És mindannyian kicsit őrültebbek leszünk, ahogy a nyomás egyre nagyobb lesz
És te meg én egyre keményebbek leszünk, a köztünk lévő űr pedig egyre csak nő
Most a szépség és a táj az, ami megjelenik a képernyőkön
Ahol az erdők szépen ápoltak, az óceánok pedig tiszták
A távcsöveken, a drónokon és a műholdakon keresztül figyelünk
Hátradőnk egy székben, és becserkésszük a zsákmányt
Mi parancsolunk a gépeknek, és a gépek engedelmeskednek
Az állatok pánikba esnek és megpróbálnak elmenekülni
Fetisizáljuk a dolgokat, amiket szeretünk, aztán mégis megöljük őket
És mélyen a földbe, a csontok közé, milliónyi sárkányfogat vetünk
Közben a magasban a víz és a levegő alkotta rendszerek örvényben újrarendeződnek
És mi változunk, mint az időjárás
A szelek egy kicsit erősebben fújnak
A dagály egy kicsit feljebb ér a parton
És a nap forróbban éget
És mindannyian egy kicsit őrültebbek leszünk, ahogy a nyomás egy kicsit magasabbra kúszik
És a folyók egy kicsit mélyebben folynak, és az árvizek egy kicsit messzebbre nyúlnak
És a hegyoldalak egyre szárazabbak, és a tüzek kicsit gyorsabban keletkeznek
És te és én egyre keményebbek leszünk, és a köztünk lévő távolságok egyre csak nőnek
***
Szóval, az van, hogy ahogy a Hard Way című számban is hallhatjuk: „Lassan nem marad semmi, amit letagadhatnánk”.
De az első adásban nem ezek a dalok jönnek, hanem az 1984 és 1993 közti korszak első hat nagylemezének legjobb számai. Például az 1984-es Vengeance, amiben Sullivan a náci háborús bűnösökön kíván bosszút állni, és amire az A38-on jobb kezünket ökölbe szorítva és a magasba emelve énekelhetjük, mint anno tiszta szívű tinédzserként, 17 évesen, hogy:
I believe in justiceI believe in vengeanceI believe in getting the bastard
vagyis, hogy: hiszek az igazságban, hiszek a bosszúban, hiszek abban, hogy el kell kapni a rohadékokat.
Aztán lesz olyan is az első adásban, hogy: „Hogy mondjuk meg a fehérköpenyeseknek, hogy ami elég, az elég?”; meg hogy: „Ma, miközben ezt a számot hallgatod, újabb 394000 gyerek született a világra”; meg hogy: „A keresztény milícia itt masíroz, szent háborúban minden meg van bocsátva”; meg, hogy: „Megtanultunk késsel villával enni meg néha öltönyt és nyakkendőt felvenni, és azt képzeljük, ez feljogosít minket arra, hogy felsőbbrendűként közlekedjünk a világban”; meg hogy: „Ne kérdezz több hülyeséget”; meg hogy: „Soha nem megyek vissza, abba a régi rossz világba”; meg hogy: „Vigyetek el innen, szabadítsatok ki ebből a csapdából”; meg, hogy „Itt nem sok minden változik, és te mindig azt mondtad, nem is fog… és gondolom, nem fogod elolvasni a leveleket, amiket innen a zöld és szürke völgyekből küldök neked”; na és persze az, hogy: „Öregek vagyunk, fiatalok vagyunk, mind együtt vagyunk ebben benne, vagabondok, gyerekek és foglyok örökre”.
A teljes tracklistát a jövő héten a rádió Mixcloud oldalán tesszük közre, szerintünk így izgalmasabb az adást hallgatni, amit szombaton és vasárnap 5-től itt tehettek meg: http://openairradio.hu/radio/,
vagy töltéstek le mobilra a rádió appját az AppStore-ból vagy a GooglePlayből, és hallgassuk úgy a világvége dalait együtt.
A New Model Army best of második részét a jövő hét végén hallgathatjátok meg ugyanitt, 5-től.
Flyer, címlapkép: Vizi Ákos
Eredeti artwork: The Ghost of Cain lemezborító, 1986
