Az idei év legjobb koncertjét adta a Rühös Foxi tegnap a Robotban

Aki esetleg még nem tudja, a Rühös Foxit négy zenész barát, Baksa-Soós Attila (Wake Up 1230), Szűcs Krisztián (ex-HS7, Szűcs), Horváth Kristóf (Esti Kornél) és Vazul Császár (VHK) alapította, azzal a szándékkal, hogy idióta szövegeikkel és agyament performanszaikkal magukat szórakoztassák. (A brigádhoz csatlakozott még a szintén ex-HS7-es és ex-Soerii és Poolekes Jappán, producerként, valamint Baksa-Soós fia, Csanád, aki a vizuális megoldásokért és jónéhány videóklipjükért felel.) Idiotizmusuk, dadaista szövegeik aztán hamar megfertőzték a budapesti éjszakát, és az a kábé negyven-ötven ősrajongó, aki ott volt 2017 szeptemberében adott első – idézőjelben – koncertjükön a budai Fest;Tisztít Galériában, meglepődve tapasztalta, hogy nagyon sokaknak bejön ennek a maximálisan (f)elszabadult és eszement brigádnak minden megmozdulása. Ahogy a költő mondja, terjedt a hírük, mint a szarszag, és a második, harmadik koncertjükön már százan ordították telitorokból például egyik első óriási slágerük, A lány szövegét.

Tegnap az Instant-Fogas komplexum Robot klubjában pedig már telt ház üvöltötte velük, hogy „mi mindannyian egy minden irányból összegecizett biliárdasztalon élünk” – merthogy ilyen szövegekkel operálnak Rühösék.

Ahogy a fenti videókon is látszik, nehéz szavakba önteni azt, hogy mi is történik egy Rühös Foxi koncerten. Leginkább folyamatos őrület, poénkodás, ökörködés zajlik a színpadon, és közben mintegy mellékesen elővezetik szerzeményeiket, amiket, ha elrontanak, kezdenek elölről, hangosan lebasszák egymást, persze csak viccből, ha valaki elcsesz valamit, de ez is csak a show része, mert egy Rühös Foxi koncert komolyságtartalma nulla.

Talán ez a legmegkapóbb ebben az egészben: ők is kurva jól szórakoznak, és a közönség is tudja, hogy mire számíthat, így pont, hogy nem átverve érzi magát attól az őrültségfolyamtól, amit lát, hall, hanem azt érzi, hogy a zenekar degeneráltságával tökéletesen kiszolgálja minden degenerált igényét, bevonja őket a show-ba, és így a nézők is a lehető legjobban szórakozhatnak. Mondhatnánk, hogy ez a szórakoztatás egyik legmagasabb foka, de az talán már túlzás lenne. Bár, egyébként, ha megnézzük, hogy az ökörködésen túl mennyi munkát fektet a zenekar egy-egy megmozdulásba, lemezbe, klipbe, kisfilmbe, fotóba, koncertbe, valamint azt, hogy ez maga a művészet a művészetért, tulajdonképpen nem lenne jogos, ha elvennénk tőlük a „Magyarország legszórakoztatóbb zenekara” címet – amit ezúton nyújtottunk át nekik.

Ahogy a korábbiak is, ez a koncert is inkább egy performansz volt. A „koncert” előtt és elején a négy tag egy-egy kartonlappal képviselte magát a színpadon, majd megérkezett a zenekar, végignyomakodta magát a közönségen, megálltak a színpad előtt egy rögtönzött kordon mögött, és saját képmásaik előtt csápolva, ökörködve, énekelni kezdtek – saját dalaikra. Az egyik néző mindjárt be is kiabált, hogy „ez playback, adják vissza a pénzemet!” (ingyenes volt a belépés a helyszínen), és kezdetét vette egy bő kétórás őrületlavina. A zenekar tagjai olyan elszántan álltak és énekelgettek a színpad előtt, a hangafalak alatt, hogy azt hittük: ez lesz maga a koncert végig. És már ez alatt a negyed óra alatt is többet röhögtünk, mint tavaly összesen. Aztán felmentek a színpadra, és onnantól kezdve zajlott az, amit nem lehet szavakba önteni. Azt tényleg látni kell. Például áprilisban, a Robotban.

Addig is legalább annyira boldog új évet kíván mindenkinek az Open Air Rádió stábja, mint amilyen egy Rühös Foxi „koncert”.

A Rühös Foxi világhírű szerzeményei természetesen szólnak az Open Air Rádión is. Töltsétek le mobilra a rádió appját a GooglePlayből vagy az AppStore-ból, hadd szóljon!

A Rühös Foxi nemrég megjelent, harmadik, Don’t Cry, Erika című nagylemezéről szóló cikkünket itt olvashatjátok.

Fotó és videók: Pritz Péter